2017. március 23., csütörtök

80. FEJEZET

Slammer, színész, költő, dalszerző... Most melyik?!




Sziasztok!
Megcsúsztam a fejezettel, de most nem kérek elnézést. Nagyon nagyon nagyon hosszú részt írtam meg, de nem akartam szétszabdalni, mert ez mind egybetartozik. Ebben a 30 oldalban hetek kutatómunkája van, sok dolognak jártam utána, hogy nektek ne hülyeséget adjak át. A fejezet négy fő részre bontható, főleg riportrészletekből áll, remélem jól meg tudtam valósítani ezeket a részeket is, nehéz volt belerázódni, de legalább kipróbáltam egy új dolgot :) De sokszor előfordul, hogy keverem a fantáziámat a valósággal, szóval ne vegyetek készpénznek semmit :D
Abby múltjáról tudhatunk meg pár dolgot, szóval nem megy annyira előre a történet, de a következő fejezetekben ígérem ami késik, nem műlik :)
Osszátok be ügyesen, mert csak két hét múlva jön a következő fejezet esküszöm tényleg ráállok, hogy kéthetente tudjak nektek új fejezetet hozni :D
Elfelejtettem mondani, de írtam egy novellát a Csábításból jeles nektek oldalra. ITT tudjátok megnézni, és oldalra is kiteszem a linkjét :)
Legyen szép napotok! 
Dorina ^^
U.I.: Egy kis segítség:
Abby - vörös
Ike - barna
Chris - kék
vlogger srác - zöld
Őze - türkiz
Ilyés Ákos - lila
Narrátor/riporter: félkövér




~Armin szemszöge~

Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Nem jött álom a szememre, folyton a telefonomat lestem, hátha jön üzenet Abbytől. A figyelmemet közben játékkal próbáltam elterelni. A figyelemelterelés olyan hajnaltájban sikerült csak. Ültem a gépem előtt zombiüzemódában, már az agyamig nem jutott el mit csinálok. Alexy szokásos reggeli vidám hangjára eszméltem, hogy ideje lenne felkelnem. Legszívesebben kihagytam volna aznap a sulit, bepróbálkoztam anyánál, hátha engedi, hogy itthon maradjak. Már épp beadta volna a derekát, amikor Alexy belépett a konyhában.
-Ma nem maradhatsz itthon! Tematikus nap van!
Igaz én sem akartam kihagyni, de hullának éreztem magam, de további próbálkozás hasztalan volt. Alig bír
tam vonszolni magam, a buszt amivel időben beértünk volna lekéstük miattam, így Alexy csak szórta rám az átkot amíg be nem értünk, késtünk. A tornateremben gyűlt össze az egész iskola, és persze mi ültünk az első sorokba, így az igazgatónő jól láthatta hogy besomfordálunk. Az ő gyilkos pillantásaiból se volt hiány ezen a szar reggelen.
-Hogy végre mindenki itt van-úgy nézett rám, mint aki már nemhogy a halálomat megtervezte, de már a síromat is kiásta.-Elkezdhetjük. 
-A jövőhéten kerül megrendezésre a projekthét-taps és üdvrivalgás szakította félbe az igazgatónőt, aki erre büszkén elmosolyodott.-Ma pedig megismerkedhettek a témával. A téma nem más mint a költészet!-több fáradt sóhaj és nyögés hallatszott, köztük az enyém is, de a diri figyelmen kívül hagyta.-Ebben a témában kell dolgoznotok. Ma négy állomáson lehet megismerkedni azzal, hogy hogy dolgozták fel eddig a témát. 
Az igazgatónő szavai összefolytak. Olyan erővel húzta le a fejem a fáradság, hogy nem bírtam megtartani, a kezemmel is alig bírtam támasztani. Nem szoktam kávézni, de lehet itt az ideje elkezdeni.
-Részletesebben majd az állomásokon. Mindenkinek jó tematikus napot! 
A tömeg egy emberként állt fel és nyomult a kijárathoz. Engem Kentin állított fel és adott lendületet (seggbe rúgott), hogy eltántorogjak az ajtóig. A napfényért mos kivételesen hálás voltam, mert annyira égette a szemem, hogy nem tudtam lezárni, és rögtön kiverte belőle az álmot. Faraize maga köré hívta az osztályt az udvaron. A beosztásunkat szorongatta. Csak annyit értettem hogy tíz perc múlva találkozunk a zeneterem előtt -van zenetermünk?-, majd mindenki ment a dolgára.Lerogytam a padra hatalmas fáradt sóhajtással. A Banda is követett, mindannyiuk tekintetét éreztem a testembe fúródni. Kivéve egyét, akiét a legjobban akartam.
-Jól vagy, Armin?-simította meg Rosa a vállam.
-Kellene egy jó erős kávé....
Tíz perc és egy vödör kávé után, már nem (annyira) zombiként a zeneterem előtt álltam a Bandával, akiknél jobb barátokat nem is kívánhatnék. A büffében Kentin utat tört, Jadel és Alexyvel karöltve vettek egy egész hadseregnek elég kávéadagot, a lányok lelki támaszként álltak mellettem. Nem mondtak semmit, de sokat jelentett, hogy ott vannak.Violát figyeltem fél szemmel egész reggel, ami valószínűleg feltűnt neki, mert igaz nem került, de tartotta a tisztes távolságot. Látszott rajta, hogy tud valamit, de hallgatott mint a sír. Rettentő haragot éreztem iránta, hogy ő mindent tud, és én semmit.
Faraize is megérkezett, és bekopogtatott a terembe. Mrs Oher nyitott ajtót, majd' kicsattant, hevesen terelt be minket, olyan izgatott volt mint egy kis tinilány, aki láthatja a kedvenc fiúbandáját.Befelé menet elkaptam Viola kezét.
-Kérlek, mondj valamit!-szűrtem a fogaim között könyörgően. A lány nagyot sóhajtott.
-Jó kezekben van, nem eshet bántódása, ott van mellette Kayden is...
-De ő hogy van?-szakítottam félbe. A kérdésem felesleges volt, hisz Viola nem ezzel kezdte, így a válasz csakis negatív lehetett. Elengedtem a karját, már nem voltam dühös, inkább szomorú. Nem tudtam mi történik Abby körül, de szomorú voltam, hogy nem lehetek mellette megvigasztalni.Viola bocsánatkérőn nézett a szemembe, majd berohant a terembe. A hátam közepére sem kívántam a mai napot, már majdnem sarkon fordultam, hogy elmenjek, amikor Mrs Oher behúzott a terembe, leültetett az egyetlen szabad helyre az ofő mellé majd a kivetítő elé lépett. Az ismerős szótól rögtön feleszméltem.
-Költészet! Mily csodás is az! Sajnos a mai fiatalok egyáltalán nem tudják, hogy a költészetnek mennyi arca van, annyiféle értelmezése! Ezen az állomáson a költészetnek a zenei feldolgozását fogjátok megismerni az Astoria társulat szemén keresztül. Egy videót fogunk róluk megnézni, majd átdolgozásokat fogunk hallgatni tőlük.
Az énektanár elindította a videót. Mély férfihang bevezetőszövege után a három alapítótagra váltott a kamera, akik meglepetésemre fiatalok voltak. Egy vörös kanapén ültek, jobb szélen egy barnább bőrű, fekete szemű, művészkinéztű fiú, Ike, ha lehet hinni a kiírásnak. Bal szélen pedig egy sápad szőke, izmosabb srác Chris. Mellette, középen egy ugyanolyan sápadt, szőke lány ült, testvéreknek tűntek. Csak akkor ismertem fel, amikor nagy kék szemével belenézett a kamerába. Tudtam, hogy Abby az, de így szőkén egészen más embernek tűnt. És valószínűleg az is volt.

Hogy kezdődött az egész? Ki volt az ötletgazda?
A két srác Abbyre mutatott. Abby felháborodott, de látszott rajta, hogy szórakoztatja is egyben a dolog. Fogjátok csak rám! Oké... Hogy kezdődött? Mire vagy kíváncsi? 
Arra a pillanatra, amikor megszületett az ötlet, hisz ez majdhogynem őrültség: ki jut eszébe verseket énekelni?!
Tényleg én voltam, aki kimondta. Olyan hajnal lehetett, már majdnem reggel. Már minden éjszakai klub bezárt, ezért csak ültünk a járdaszegélyen és vártuk hogy valaki hármunk közül kijózanodjon annyira, hogy haza tudjon dobni minket, amikor egy zenélő csapat ment el mellettünk. Népdalokat énekeltek, nagyon jól szóltak. Néztem utánuk és azt gondoltam, ez milyen király, majd megragadtam az Alex kezét, hogy "Te, nem lenne kedved verseket énekelni?", ő meg azt mondta "Ja, miért is ne?" így belevágtunk.
Hogy ment kezdetben?
Borzasztóan. Lelkesek voltunk, de nem volt semmi, ami miatt lehetett volna lelkesedni. Egy csomó verset átdolgoztunk, azok jók is lettek, de nem voltak hangszereink, csak csellónk és zongoránk, mi pedig mindenképp nagy zenekart álmodtunk meg, és nem akartunk alább adni. Álmodoztunk. Klubról klubra jártunk, hogy közönséget toborozzunk, de mindenki elkergetett vagy az arcunkba nevetett. De mi már azért se hagytuk abba. Tudtuk hogy egyszer úgy is sikerülni fog.
Mi hozta meg az áttörést?
A személyes sikerek. Mindannyiunk elkezdett nagy dolgokat letenni az asztalra a saját életében, így nem utasítottak el minket már sehol, ismertek az emberek.
Six miatt?
Nem tudjuk letagadni. A "kitalálom a kedvenc versed" játéka miatt sokan felfigyeltek ránk.
Ez mi is volt pontosan?
Ha kitalálom mi a kedvenc versed, akkor el kell jönnöd egy Astoria estre. Nem kell semmit sem csinálnod, csak végighallgatnod, magadba szívod a hangulatot. 
És ez itt tartotta az embereket?
Ma már be sem férünk egy rendes pubba. Rengetegen érdeklődnek, amire gondolni se mertünk, amikor elkezdtük.
Mi a fő korosztály?
Vegyes, de persze a tinik. De szoktam nyugdíjasok is jönni, esetleg szülők a gyerekeikkel. Általában mindenki megtalálja azt, ami őt megfogja és itt tartja.
Akkor az általános fogadtatás pozitív?
Mindenképpen. De persze mindig van olyan, aki odajön egy este után, hogy tartson nekem egy órás előadást arról, hogy az ő értékrende így megy úgy. Szerintem ő is tudja, hogy pont leszarom az értékrendjét, de azért elmondja. Aranyos.
Hogy megy nektek ezeknek a lereagálása?
Az esetek 99% százalékában jól. Miután elmondta nyűgjét, én mosolygok majd kitessékelem, de van olyan, aki csak ott akar maradni és mondja. Főleg szülők szoktak bejönni, hogy mi semmit nem tanítunk semmit a gyerekeknek, hogy képzeljük? Általában azt szoktuk válaszolni, hogy nem mi vagyunk a szülők, nem mi neveljük az ön gyerekét. Senki nem mondta, hogy mi tanítani akarunk. Mi ezt azért csináljuk, hogy élvezzük, hogy másokra is átragadjon a hangulat és élvezzék. A mi dolgunk a szórakoztatás nem a nevelés.
Jelenleg hányan vagytok a társulatban?
Ez változó. Állandó tagunk egy szimfonikus zenekar, pár MC és rapper, meg szakemberek. De mindig van rá lehetőség a koncertek alatt hogy valaki feljöjjön és elénekeljen valami átdolgozást. Ha ezt megteszi, már ő is a társulat tagja. 
Mindig lenyűgöz, hogy a rapzenét és a klasszikust keverni tudjátok, és nem akárhogy!
Ez ismét csak Six érdeme, ő a hangmérnökünk és a fő költőnk a zene és a szavak varázslója. 
Akkor a zenét és a szövegeket is Six írja?
Nem egyedül. Általában Six és azok az emberek, akik elő fogják adni a számot azok írják, a zenét meg én és Six szoktuk összerakni hozzá. 
Jövőbeli tervek?
Nem szoktunk tervezgetni. Csak csináljuk.

A videó közben folyamatosan pörgött. Koncert és kulisszapillanatok váltották egymást. A képek teli voltak jókedvvel, zenével, élettel. Mutatták a rengeteg hangszert és a még több lelkes embert, szinte minden képkockán nevettek. Nem tudtam levenni a szemem Abbyről. Szőke haja még kócosabb, szinte már tépett. A ruhái nem sok eltérést mutattak a mostanihoz képest, kicsit feszülősebbek és rövidebbek voltak. De smink volt az arcán, a szeme feketével volt kihúzva, elég sötét hatást keltett, a száján szintén sötét rúzs. Sokkal idősebbnek tűnt, nagyrészt komoly képet vágott, és a mosolyában is volt valami hamisság. Más ezt persze nem vehette észre, de én tudtam, hogy ez nem az igazi mosolya, sőt, meg sem közelítette azt. A nevetésének is egészen más hangja volt, a hangszíne is más volt. Sokkal rekedtesebben beszélt, karcosabban és komolyabban. Nem tudtam kiigazodni rajta, de tudtam, hogy mi folyik a háttérben. Borzasztó volt nézni, hogy tudtam. Legszívesebben felálltam volna és megráztam volna, hogy kérj segítséget, mond el valakinek! De ő nem hallhatott engem. És igaz tudtam, hogy Abby már mellettem van, és nem lehet baja, de mégis majd' megszakadt a szívem.A záró képsorok Abbyt mutatták, hogy a kitalálom a kedvenc versedet játékot játssza. Az emberekre csak ránéz egy kicsit hosszabban, tanulmányozza az arcát, majd somolyogva elhajol és már mondja is a címet. Az emberek hitetlenül mosolyognak, vagy épp leesett állal bámulják a lányt. Majd a képernyő elsötétült, és én legszívesebben kirohantam volna a teremből. Úgy éreztem semmit se tudnék csinálni, felkavart amit láttam. De ha megtehetném, most azonnal vonatra szállnék és a karomba zárnám az én Abbymet. Érezni akartam őt. Érezni hogy valódi, hogy jól van és hogy itt van. És nincs semmi baj.
Az énektanárnő különböző verscímeket vetített ki a táblára, amikből átdolgozásokat hallgathattunk meg. A zenei és irodalmi analfabétaságommal csak pár verscímet ismertem fel, azokat amiket benyalattak velünk, szóval a választásos résznél én lapítottam. Négy verset kellett választanunk. A lányok rögtön lecsaptak a szerelmes versre, a tanár úr Márti dalá1t akarta mindenképp meghallgatni, Melody kikönyörögte a Füstbe ment terv2et, Lysander a Bájoló3t kérte. A Bájolót az az Ike nevű srác énekelte, és egyáltalán nem volt rossz. Egyszerűen leült, az ölébe vette a gitárját és énekelt. Ez a lazaság, mégis vérprofi színvonal áradt az egész alakulatból. Nem csodálom, hogy kedvelték őket. A Melody választotta verset Abby adta elő. Azt hittem, a hangja majd keményebb és karcosabb lesz, de nem.
Amikor azt hiszem, hogy jobban nem tudok beleszeretni a lányba, most a hangjába lettem szerelemes. A vers komor hangulatát fokozta azzal, hogy hozzáírt még sorokat, így még komorabb lett. Szerencsére még hallgathattam a hangát, mert a következők duettek voltak, amiket ő meg Ike énekelt. A Reszket a bokor, mert4 és a Márti dala is eszméletlenül jól szólt, naphosszat el tudtam volna hallgatni, és soha nem hittem volna, hogy ezt mondom majd egy versdolgozásról.Tényleg igaza volt a srácoknak: a hangulat magával tud ragadni.
Annyira, hogy el is felejt az ember belegondolni, mi lehet a háttérben.

~Alexy szemszöge~

Imádom a tematikus napokat, de azt hiszem messze ez a kedvencem. Igaz még csak egy helyszínen voltunk, de annyira jó volt! Alig bírtam megmaradni a bőrömben, úgy éreztem az ereimben dübörög a zene és a szavak. Nem hittem volna hogy valaha így hat majd rám a költészet.
A testvéremre lestem, és ő is magába mélyedt, bár az ő mozdulatai is arról a nemtudokmegmaradni érzésről árulkodtak. 
A nagyelőadó terem a legrégebbi és legritkábban használt terme a sulinak. Csak egy tanár tanít ott, az öreg humános tanár úr, aki inkább hasonlít Mikulásra mint tanárra. Mióta ide járok - vagy lehet régebb óta - beszélik, hogy na akkor következő évben nyugdíjazzák, de még mindig itt van. Nem tanít osztályt, csak ad néha egy-két órát a tizenkettediknek, hogy ne érezze magát haszontalannak, vagy a tematikus napokon szokott beszélni. 
Az öreg akkor is a tanári székében ült, amikor beléptünk az előadóba. Faraize mindenkit az első sorokba ültetett, majd pár szót váltott a humános tanárral, aki fogta magát és hátracsoszogott. A helyszínfelelős tanár is megérkezett a szünetéről, hideg fuvallat csapott meg, mikor betoppant. 
-Csöndet és kezdjük! Csúszásban vagyunk!-Az új kémia tanárnő hangja visszaverődtek a falakról, és még akkor is a fejemben pattogtak amikor elkezdődött a videó. Kirázott a hideg ettől a nőtől.
A felvétel nem oktatóvideó-szerű volt. Egy srác beszélt a kamerába, egy személyesebb hangvételű videóra lehetett számítani a kezdő képkockákból. 
Ez csak is Abby műve lehet - futott át az agyamon. Azt szerette volna biztos, ha a slamről nem egy száraz képünk van.
A srác a húszas évei közepén-végén járhatott, hosszú barna hajjal és fekete kalappal, igazi művészkinézete volt.5

Sziasztok! Sietek, de most az egyszer nem vagyok késésben. Csak nagyon érdekes emberrel fogok találkozni, ezért inkább sietek minthogy késsek. Mint említettem egy régebbi videóban, mikor olyan tizenhat éves voltam volt egy slammer korszakom, ami nem most volt, olyan tíz éve, ezért nagyon érdekel, hogy mi újság manapság a slam háza táján - a háttérben mindenhol felhőkarcolók magaslottak. Szinte biztos voltam benne, hogy New Yorkban jár a srác. 
Lesietett a metróhoz, majd beszállt az akkor érkező szerelvénybe. Leült egy szabad ülőhelyhez és tovább beszélt a kamerájába.
Sixmithez sietek. Ha beírja a keresőbe az ember, hogy slam, azonnal Sixmith nevét dobja ki, úgyhogy gondoltam ráírok, hogy nem mesélne-e nekem arról, hogy ő mint csinál, és meglepett, de visszaírt, hogy ha gondolom nézzek be hozzá ma. Belehallgattam pár szövegébe, és jogos az, hogy már az emberek akkor tapsolnak, mikor a színpadra lép. Szókimondó egy csaj, és kicsit félek is tőle, elég karakán egyéniségnek tűnik - leszállt a metróról, majd a mozgólépcsőhöz érve tovább beszélt - Mondta, hogy nyugodtan kérdezzek bármit, amire kíváncsi vagyok, de már biztos rengetegen kérdezték tőle ugyanazt és én azt nem akarom. 
A következő képkocka a belváros közepén lévő hatalmas tömbházra közelített rá. - Ennek kell lennie. - A srác odament a kapucsengőhöz. Jó helyre jöttem? Persze. De nem működik a lift, gyalog kell feljönnöd. - A srác elgyötört képet vágott. - Hányadikon laksz? 15.
A srác mire felér a tizenötödikre kapkodja a levegőt, és a kamerát se tartja olyan magasra. Abby az ajtóban áll, a kezét összefonja a melle előtt. Nagyon máshogy néz ki, mint most. Valahogy szebbnek tűnik, de nem azért mondom, mintha Abby most nem lenne szép. Csak a felvételekről úgy látszik, mintha tisztában lenne vele, hogy jól néz ki, és ez biztosabbá teszi a kisugárzását, megszépíti. 
A szőkére festett haját felkötötte egy kontyba, hosszú ujjú crop top van rajta, és egy magasított derekú farmer, ami kihangsúlyozza a fenekét, ami van neki. A sminkje tökéletes, ami megdöbbent. Nem tűnik cicababának, csak egy olyan csajnak, aki pontosan tudja, mit akar. 
A mostani Abby egyáltalán nem ilyen. Igaz ugyanolyan jól néz ki, smink nélkül sőt jobban (igaz jó volt a sminkje, de öregítette és komolyította, bár talán az volt a célja vele), de nincs már magabiztos kisugárzása. Sokkal nagyobb ruhákat hord, mint a mérete, hogy el tudjon bújni bennük, igyekszik beolvadni. 
Hihetetlen szomorúság jött rám belegondolva abba, hogy mik történhettek, hogy ez lett vele. Vagy csak ez volt színészkedés?
A slam hullámzó műfaj - Abby bekísérte a lakásába a srácot, majd nekiállt kávét főzni. A lakás nem volt nagy, de rengeteg holmi volt belezsúfolva. Abby már ekkor is rendetlen volt, bár ő ezt "művészi káosznak nevezte" - én mindenről tudom, hogy hol a helye és ez a lényeg, mondta. - Már évtizedek óta létezik, hol benne van nagyon a köztudatban és fel van hypolva, hol pihen és várja az ő idejét.
Két éve feltámadt.6
Két éve nagyon népszerű lett a sok tehetséges slammernek köszönhetően, de nem mondanám, hogy feltámadt. Előtte is volt. De ezt már kifejtettem.
Hol voltál mikor betört 2012-ben?
A Color-ban asztalokat töröltem. 
Akkor te a szemtanúja voltál, csak egészen másképp...
Igen, mondhatni. Előtte is ismertem a slemet, és rengeteg este telt úgy el, hogy csak néztem a háttérből, és fel akartam menni a színpadra.
És egyszer felmentél.
Egyszer felmentem és azóta nem jöttem le. Ilyen ez.
Sokat gondolkodsz egy szövegen?
Az elsőkön heteket tudtam ülni, és azokon látszik is, nem jók. Most már aznap hajnalban megírom a szöveget, szívből. És ennyi.
Az előadással nincsenek gondok?
Nem, vannak színpadi tapasztalataim. Általában a kezembe veszem a mikrofont és a másik kezemmel kalimpálok. 
Az egész testeddel mondod a szöveget.
Valahogy úgy.
A média inkább csak úgy emelgeti a slamet, hogy "ahol a fiatalok költészetnek nevezik azt, hogy káromkodnak és szidják a világot". Mi a véleményed erről?
Tárgyi tévedések. A slam elsősorban nem költészet. Inkább előadóműfaj, ami a közéletből veszi az ihletet az estek kilencven százalékában. Véleményformálás a másról, senki nem szólhat bele te most mit mondasz. Ez a te szólód.
Neked is vannak ilyen szövegeid.
Persze, a szövegeim jó kétharmada ilyen. Káromkodom mert jólesik, kiabálok, hogy észrevegyenek. Csak elmondom amit akarok, nem akarok senkit sem nevelni, nem az a dolgom. Valaki talál egy megfogható gondolatot a slamemben, valaki csak azt hallja, amit akar. Engem az már nem érdekel.
Abby végzett a kávéfőzéssel és leül a sráccal szemben. Tovább beszélgetnek, majd egy egész embersereg tolakszik be a lakásba. Mindannyian slammerek, egy nagyobb darab férfi egy csecsemőt egyensúlyoz a karján, amit Abby el is vesz tőle. 
Kövi7 kislánya, Emma. - Az alig egy éves kislány a kamerába vigyorog a fogatlan szájával, hihetetlenül aranyos. - Ő a legifiatalabb slamszűzünk. 
Nem menekül ő sem, hogy bevonjátok majd!
Biztos.
Az egész banda felkerekedik, hogy elmenjek a klubba ahol slamest lesz. A kislány az anyukájával marad Abby lakásán. Gyalog mennek, addig a kamerás srác Abbyvel marad és röviden kérdezgeti.
Fejből vagy papírból?
Szívből.
Slam-pályafutásod mélypontja?
Az első országos döntőm. Kicsit elszaladt velem a ló.
Slam-pályafutásod fénypontja?
Rengeteg slamszűz jön oda hozzám minden este tanácsot kérni, vagy csak beszélgetni. Az egész hetemet fel tudják dobni a bizalmukkal.
Csönd vagy zaj?
Csönd.
Kellék vagy eszköztelenség?
Eszköztelenség. De ha teamslemmelek, akkor szoktam eszközöket használni.
Team slam?
Pár éve rendeznek csapatos slamesteket is. Egész jó buli, én még kezdő vagyok e téren, de a partneremmel jól megértjük egymást. Én jól szoktam szórakozni.
Kivel slammelsz?
Indiana8 . Ebben az évben nevezetünk először, már régóta beszéltük, de csak ma jött össze.
A slam irodalom, mert...
Mert értéket képvisel, gondolatébresztő, érzelmeket vált ki az emberekből.
A slam nem irdalom, mert...
Mert nem az. Előadóműfaj, aminek alapja egy jó szöveg. Eszközökkel dolgozik, fontos hozzá a metakommunikáció, a színpadi készség. Fontos, hogy jól el tudd mondani, mert egy jó szöveg hiába jó, ha nincs jól elmondva.
Öt év múlva a slam?
Lesz.
Közben megérkeznek a klubba, a vágóképeket kapunk a helyről. Abbyt rengeteg ember köszönti, mindenki ismeri. 
Most egy különleges esten vagy. 
Ó! Érezzem magam megtisztelve?
Bizony. Ma tematikus slamest van. Nem gyakran van. 
Mi a téma?
Hallgasd meg!
A család, társas kapcsolatok a téma. 
A slamnek rengeteg arca van. Hol nevetek, hol elmorzsolok egy könnycseppet, ahogy hallgatom. Meghallgatunk egy nőt, aki az elvesztett gyerekéről slammel, egy kamasz lányt, aki a szüleiről mesél viccesen. Leesik az állam ettől a sokszínűségtől és attól, mire képesek a szavak.
Végül az a férfi lép fel a színpadra - Kövi -, aki a kislány apukája. Elmondja, hogy a kislányáról írta a szöveget, és Abby feljajdul.
Sírni fogok - mondja, és a térdét felhúzza, úgy hallgatja Kövit.

Emma örök9

Az élet egyre mélyebb erdejében bóklásztam egy ideje.
Régóta vágytam rá, hogy létezz,
Csak azt nem tudtam, hol és mikor fogod kezdeni. Jelzések voltak, persze, de ki tudja, melyik, ki tudja, merre vezet?
A fákra festett formatengert elnézve szinte lutri ez, mondhatom!
Füleltem, körülnéztem, belehunyorogtam a fasokaságba,
Valahonnan hátha fénycseppeknek tűnő részleteket ereszt át a szempillaszűrő.
Ha csak sejlik a világ, bizonytalankodhatok,
De nincs vita olyankor, ha ragyog,
Arra kell haladni, mert talán épp Te vagy ott!
Persze odafele úton még Anyára kellett neked lelnem,
Akibe hamar szerelmes lettem, aztán felségül vettem,
Tőle megszülettél, és ezzel varázsoltál engem örökre Apává
Azon a hótól csillogó emlék-tisztáson,
Ahol a család tőled egy élettel lett teljesebb, drága Kislányom!

Benne élsz minden kitépett könyvlapban,
Ízekre cincált kis papírdarabban,
„Nem szabad!”-ra válaszolt huncut kuncogásban,
Gangon elkövetett muskátli-mészárlásban,
Megcsócsált és elhajított kiflivégben,
Céltudatosan polcra tartó karba kéredzkedésben,
Minden magadhoz ölelt állatfigurában,
Hangutánzó szóban, babahalandzsában
És sűrűn elmormolt Apa-mantrában!
Így, hogy: A-pa, A-pa, A-pa!

A pajzsod vagyok, aki véd és hordoz,
A járműved, aki járni tanít,
A rádiócsatornád, az rockban erős,
De szívesen betesz bármit, amit a babafül szeret.
Vagyok a zenebohócod, a jegesmedvéd,
Az összerágott lego-embered, akit zsebre vágsz egy édes mosollyal,
És máris megint mindent lehet, a világot felfedezni mehetsz!
Lesz ott veled egy csomó gyerek, akikkel ki kell jönni,
Hogy beengedjenek a körbe, különben még kívül rekedsz.
De nem féltelek, hiszen barátkozó vagy, és vidám,
Ezek remek feltételek a népszerűséghez, édes Kisbabám!

Aztán eljön majd a nehéz pubertáskor,
Mialatt ábrándozol valami szupersztárról,
Közben kamasz srácok fejében éppen Te leszel az álom,
Az elsőt, akit hazahozol, előre sajnálom!
De ha tudom, hogy a szíved hívja,
Akkor nyugi, jó arc leszek mindenkivel,
Akin látom azt, hogy téged szeret.

Közben szépen felcseperedsz, kivirágzol,
Komoly felnőtt nő lesz az én kicsi lányom.
Kirepülsz a fészekből, én meg csak Facebookon követem
A röppályád, aminek Apa világít teret,
És jelzőrakétaként repülök veled fentről kísérve folyton.
Nekem ennél fontosabb küldetésem nem lehet ezen a bolygón!
Ez olyan elemi késztetés, hogy jó helyen tudjalak téged,
Beidézhetném ide az egész „Every breath you take”-et,
Mert ahogy, és amivé leszel, azt végig akarom nézni,
Közben meg dúdolgatom, hogy „you’ll always be my baby”!

Meghatódom a szövegtől, de Abby is. Ahogy Kövi lejön a színpadról Abby nekiront, beleöklöz a mellkasába.
Lesírtam a sminkem, úgy nézek ki, mint akinek beütöttek - nevetett, majd magához ölelte Kövit. 
Vágás, Abby ugyanott ül és hallgatja azt, aki fent van. A kalapos srác újra kérdezgetni kezd.
Te miről írtál?
Abby hátradől a székében, az arcáról egy perce lehervad a vigyor, keserű mosoly váltja fel.
Apámról. Tizenkét éves voltam, amikor meghalt. Imádná azt, ami itt van, gondoltam kicsit idehozom.
Összeszorul a szívem erre a mondatra, és valószínűleg a srác se számított rá, mert hallgat. Szerencséjére Abbyt hívják fel a színpadra, így nem kell reagálnia. A felkonfon is hallatszik, hogy ismerik, és tényleg már azelőtt tapsot kap mielőtt megszólalna. Mosolyog, majd a kezébe veszi a mikrofont és elkomorul. 

Állj!10

Állj.
Állj!
Állj!!

Álljon meg a Jäger a kézben,
álljon meg hang a térben,
álljon meg a vonat a tóparton,
álljon meg és rakjon le az ágyamon.

Álljon meg a gondolat, álljon meg a szó, álljon meg a kétségbeesés, álljon meg a düh, álljon meg a ráeszmélés, álljon meg a fény, álljon meg a tehetetlenség! ...álljon meg a könny.

Álljon meg a vezetékben az áram, és ne váltson zöldre a lámpa,
álljon meg a gázon a szép, hosszú bal lába. 
álljon meg az ittas, mikor a lámpa már piros,
álljon meg az ivással este, mert úgyse tilos,
álljon meg a sebsebégmérő nyolcvannál,
álljon meg még időben az átváltott pirosnál!

Álljon meg az idő, álljon meg a tér,
álljon meg az Isten szerelméért, 
ha már a Föld nem is áll meg forogni,
legalább a kibaszott villamos a körúton! 

A büdös, ittas, román kurva anyját!!

Számít, hogy román?
...Nem.
Számít, hogy ivott?
...Nem.
Számít, hogy elfutott?
...Nem.

De legalább dögöljön meg, vagy a börtönben mindennap basszák seggbe és verjék addig, amíg mozdulni sem tud, várják meg, míg felépül, majd kezdjék elölről! 

Számít, ha ő is meghal?
...Nem.
Számít, ha seggbe basszák?
...Nem.
Számít, ha megverik?
...Nem.

Mi számít?
Az a több száz ember, aki végigállta a szertartást?
Az a sok virág, ami beterítette a sírját?
Az, hogy a barátai Dániából utaztak vagy 12 órát?
Az a sok poszt azóta a Facebook-falán?

...Nem.

Az számít, hogy élt.
Az számít, hogy az édesapám, William Smith élt 42 évet.
Az számít, hogy szerette fiát, mikor ő nem tette.
Az számít, hogy szerette ex-feleségét, aki sőt sosem.
Az számít, hogy mindig szerette a családját, bármi történjék is.
Az számít, hogy családja szerette.
Az számít, hogy szerette édesapját.
Az számít, hogy édesapja szerette.
Az számít, hogy szerette a barátait.
Az számít, hogy a barátai szerették.
Az számít, hogy szerette lányát, amikor senki sem.
Az számít, hogy lánya szerette.


Az számít, hogy mikor azt mondtam meg szeretném érinteni a Holdat...
...Ő fogta a kezem és megtanított repülni.
Az számít, hogy bármilyen hülyeséget is csináltam segített megoldani.
...Most már magamnak kell megoldanom.
Az számít, hogy sosem tanított meg biciklizni, úszni vagy cipőt kötni.
...De megtanított arra, hogy minden múlékony.
Az számít, hogy meglepett a születésnapomon, és megígérte, hogy találkozunk este.
...Nem találkoztunk.

Az számít, hogy már nincs velem a születésnapomon. És minden nap hiányzik.

Nem láttam a könnyeimtől, és alig kaptam levegőt. Abby sosem mesélte az apja halálát. Nem tudom elképzelni azt a mértékű fájdalmat, amit ő megélt tizenkét évesen egyik pillanatról a másikra.
A születésnapján.
Még jobban könnyeztem a gondolatra, hogy ezután csak rosszabb volt neki. Csak haloványan láttam, ahogy Abby lemegy a színpadról és többen megölelik. Nem is hallottam már a szipogásom hangjától, csodálkoztam, hogy senki nem szólt rám.
Viola a combomra tette a kezét, majd halványan rám mosolygott a könyves szeme alól.
-Most már itt van, és minden rendben van.
Viola szavai megnyugtattak, mire vége volt a videónak a könnyeim elapadtak. Lassan vánszorogtunk ki a teremből, mindenkin szomorúság ült. Armin mellém csapódott, nem láttam az arcán könnyet, de az arckifejezése megfejthetetlen volt. Faraize tíz perc szünetet rendelt el, amit mi a padon töltöttünk a Bandával, és vártunk Nem is tudtam, mire. Talán az ofő hangjára, hogy indulhatunk, vagy a kedvenc vörös hajú barátnőnkre, aki úgy hiányzott a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Jó lett volna látni, hogy rendben van, hogy boldog.
A telefonomért nyúltam, hogy megcsörgessem, de Armin nemet intett. Nem fogja felvenni.
Semmi sincs rendben.

~Rosalia szemszöge~

Annyian voltak a folyosón, hogy törni kellett az utat a színjátszósok terméig. Én és Viola különváltunk a fiúktól, így még nehezebb dolgunk volt. A fiúk már a terem előtt álltak, mikor odaértünk. Viola Jadehez bújt a nagy tömeg elől, a fiú pirulva ölelte magához. Lassan fél éve együtt van a két félénk, és még mindig ilyen visszahúzódok egymással is. Egyrészt aranyosak, de így nem nagyon történhetnek dolgok. El ne felejtsek Violánál rákérdezni, hogy állnak.
Arminra siklott a tekintetem, akinek a szomorú arckifejezése méregbe fordult. Kérdőn tekintettem rá, mire ő dühösen kifújta a levegőt.
-Most hagyd-szólt rám Kentin komolyan, bár a szája sarkában mosoly bujkált.-Nincs jókedvében. 
-Azt észrevettem. De miért?-Többször is megkaptam Abbytől, hogy megtanulhatnám, hol a határ és ne faggassak másokat, de sosem vettem komolyan. Ha nem ők mondják el amit hallani akarok, majd meg fogom tudni mástól. Nem értem mit kell ezen cirkuszolni. Könnyebb elmondani, nem?
-Minden fiú Abbyről beszél-somolygott Alexy. Elkerekedett a szemem.
-Hogyhogy?-fordultam kíváncsian hűséges pletykapartnerem irányába, nem törődve Armin villámokat szóró tekintetével.
-A fiúknak megtetszett egy darabban-mesélt Alexy-, amikor bent voltunk a mosdóban rögtön megkérdezték, voltunk-e a színházas helyszínen, mondtuk, hogy nem, erre rávágták, hogy mindenképp nézzük meg a Csillagvárost, mert abban van az a "dugnivaló tizenegyedikes csaj"-idézte a fiúkat Alexy. Armin pillantása olyan sötét lett, olyan mély haragról árulkodott, hogy hálát adtam az égnek, hogy nem rám haragszik.
-Megkértek minket, hogy ha megjön, mindenképp mutassuk őket be-tetézte Kentin, és nem tartotta vissza a kacajt. 
-Erre te?-néztem Arminra. Nem válaszolt, csak további sötét pillantásokat kaptam.
-Erre Armin elküdte őket a melegebb éghajlatra, mint Abby barátja-mosolygott Jade, majd mellette a barátnője is felvihogott. 
-Pontosabban azt mondta, ha meglátja őket vagy bárkit Abby közelében átvált assassinba és legyilkol mindenkit-kuncogott Alexy, majd mindenki felnevetett szegény Armin kárára. 
-Ez aranyos, Armin-keltem a fiú védelmére, miután abbahagytam a nevetést. Hiába próbáltam nyugtatni a fiút, mintha meg sem hallott volna. 
A teremben Abby dühös barátja mellé ültem a biztonság kedvéért. Nem nagyon törődött akkor sem a jelenlétemmel, mielőtt a tanárnő csendre intett volna minket még próbáltam vele szót váltani, de mintha a falnak beszéltem volna.
A drámatanár rövid felkonfja után (mindenhol ott a költészet, még a színdarabokban is) öt plakátot vetített a táblára. Kettőn szerepelt Abby: az ominózus Csillagváros11on (amit Dajan és Castiel már azelőtt igenezett volna, hogy fenn lett volna a táblán) és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról12on. Először az utóbbit néztük meg, mert az előbb van időben. 
Armin fojtottan szívta be a levegőt mellettem Dajanék reakciójára, az egész testtartása feszült volt, mintha bármelyik pillanatban felpattanhatna és leüthetné mindkét idiótát. A kezére tettem a kezem és megszorítottam, próbáltam megnyugtatni de levegőnek nézett. 
A videofelvétel egy színpadi jelenettel kezdődött. Egy hatalmas táncjelenetet láthattunk. A színészek lengén öltözve, egymáshoz simulva táncoltak, miközben énekelték, hogy Menni kéne13. A szöveget Abby írhatta, felismertem benne a keserédes vidámságot, és gyanúm két sornál végleg beigazolódott. 
Szállni kéne szárnyak nélkül/Álmodozni álmok nélkül - biztos ő írta le ezeket a sorokat. 

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról első változata Déry Tibor azonos című kisregényén alapul, 1973-ben mutatták be. - mondta a narrátorhang. - A kisregényt Pós Sándor alkalmazta színpadra, zenéjét Presser Gábor, dalszövegeit Adamis Anna szerezte. A bemutató után rögtön sikeres lett. A cselekmény egy rockfesztiválon bontakozik ki, középpontjában pedig egy magyar emigráns házaspár áll. A tragikus musical 1973. március 2-i bemutatója után azonnali kritikai és kasszasiker lett európai szinten. A premier óta számos európai színpadon bemutatták, míg angol nyelven hazánkban 1986 márciusában láthatta először a közönség.
Most, 40 év múlva egy 21. századi, költészeti átdolgozást rendezett a Manhattan-i színtársulat, Őze rendezésével. A darabot zeneileg és szövegkönyvét átdolgozta: Sixmith.
A főszerepeket Ilyés Ákos, Kuthy Patrícia, Lakatos Máté és Sixmith 
játszák.14

Tovább rizsáztak a darab filozofikus vonaláról, de szerencsére nem unatkoztam mert vágóképek voltak az előadásból. Jobban szemügyre tudtam venni legalább Abbyt. Szőke fürtjei műkócosak voltak, egy falatnyi farmerrövidnadrágot és toppot viselt. A sminkje füstös, sokkal öregebbnek tűnik tőle, de jól áll neki. Az egész alakjából árad az önbizalom és a dögösség, nem csoda, hogy a fiúknak megtetszett. Könnyedén mozgott a színpadon, legyen szó énekről, táncolásról, vagy egy drámai monológ elmondásáról, mint aki oda született. 
Nem mehetünk el szó nélkül a mellett, megint csak elképesztően énekelt. Úgy érzem ez a lány mindent tud. Zenében, a költészetben és a színházban is otthon van, neki nincs is lehetetlen. Más volt ott. Igaz felvételen mindenki más, de ő tényleg más volt. Talán tényleg ilyen magabiztos volt. Talán csak színészkedett, nem tudom. De az biztos, hogy olyan felsőt ma semmi pénzért nem venne fel, amiből az egész hasa kint van. Most elbújik a nagy pulcsijai mögé, és takargatja az amúgy irigylése méltó fenekét és hosszú combját (meg fogom ölni, ha visszajön), és egy kicsit bevállalósabb felsőtől megijed. Teljes volt a káosz a fejemben a kisfilm végére, csak a vészóra kapcsolódtam be. A színpadon félhomály uralkodott, az idősebb férfi főszereplő15 és Sixmith voltak a színpadon, háttérben a táncosok mozdulataiból áradt a melankólia, úgy, mint a két színész által énekelt szövegből. 

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?
16

...

A Csillagváros indítása előtt egy futó pillantást vetettem Armin arcára. Ő Dajant leste, aki egész testével előrébb hajolt, hogy jobban lásson majd. Kim a fiú karjára csapott, aki elhessegette a kezét amolyan "hagyj asszony" stílusban. Vigyorogva fordultam Armin felé.
-Ezt meg kellesz szoknod-biccentettem Dajan felé.-Nem mindennapi barátnőd van.
Armin végre tudomást vett rólam. Felém fordult, a szemében mosoly, de az arca fagyos maradt, mintha maga sem tudná eldönteni, hogy most ezen nevessen vagy legyen dühös.
-Az biztos.
A "beszélgetésünket" zongoraszóló szakította meg. Lassú, mély és szomorú zongorajáték, ami átcsapott néhol játékosba.17  Nem is kell mondanom ki jutott eszembe.
A képen az előbb látott a rendező és Abby jelent meg, amint egy színházban a színpad szélén ülnek. Tanácstalanul egymásra néztek.
Mit mondjunk?
Volt egy dalom (bár annyira nem nevezhető dalnak a kemény nyolc sorával), megmutattam egyszer Őzé18nek, aki mint színházi ember azonnal reagált rá, továbbgondolta és rámutatott arra, hogy ebből mi lehet. Adott egy kezdőlöketet, hogy megszülessen a Csillagváros.
Viszonylag hamar felépítettük az alapokat, és az írás is gördülékenyen ment, a forgatókönyvvel és a dalokkal olyan egy hónap alatt megvoltunk.
Majd a férfifőszereplőt játszó színészt kerestük. Ami igazából nem is volt keresés, amikor írtam a karaktert tudtam, ki fogja játszani, mert a szerepet Ilyés Ákosra írtam, aki... Nincs is itt, pedig itt nyalok neki.
Abby felpattant a helyéről, majd egy vágással később már ott is volt a Képzelt riportban is játszó férfi. 
Na, szóval. Ákos - Ákosra mutatott, Ákos meg a rendező alig bírta visszatartani a nevetést.
A begyakorlás két hónap volt, mint minden darabban átlagban. Igaz itt nem voltak sokan főszereplők, de sokkal bonyolultabbak a koreográfiák. De sosem volt semmi gond, Ákosék hihetetlenül jó színészek.
Attól más ez a darab, mint a többi, amit Őzével valaha csináltunk, hogy ez a miénk. Teljesen a mi ötleteink és magunknak csináltuk meg. Nem reamake, nem felkérésre készült. Csak azért, mert kikívánkozott. 
Bár az, hogy a mi fejünkben fogant meg, látszik is, mert iszonyú magasra tettük a lécet. 
Attól, hogy engem felkértek, és hogy elkezdtük ténylegesen próbálni a darabot eltelt egy négy hónap, amit tanulással ütöttünk el - szólalt meg Ákos. - Én megtanultam profimód zongorázni, stappelni...
Én meg elsajátítottam majdnem minden páros tánc alaplépéseit, és ha rajtam múlik soha nem hasznosítom majd őket...
Szóval az ötletig és a premierig majdnem tíz hónap telt el. De teljesen megérte. Már akkor tudtam, hogy ebből siker lesz, mikor az megszületett az idea, mert ilyet nem írnak manapság. 
A megjelenést követő egy hónapban majdnem minden államból megvásárolták a jogokat a színházak. Siker lett.
A történet kezdte elég átlagos. Egy tizenéves lány eljön a tanyáról Kaliforniába, hogy valóra váltsa álmait, és sikeres színésznő legyen. Ott találkozik egy szintén álomhajhász fiúval, akikkel egymásba szeretnek a Csillagok városában. Vállvetve segítik egymást a kudarcokkal kikövezett úton. A sikerért keményen meg kell küzdeniük, ám eljön a nap, amikor dönteniük kell, mennyit hajlandóak feláldozni az álmaikért…


Közben a képen Ákost és Abbyt lehet látni, ahogy épp próbálnak, egymással beszélgetnek a színpadon. Ákos ahogy ül és beszél teljesen átlag férfinak néz ki, de a színpadon tényleg van benne valami plusz, ami nagyon vonzóvá teszi, a beszédében, az öltönyös megjelenésében, hihetetlenül jól játszik. 
Abby vörös ruhát visel és magassarkút, megint másik arcát mutatja. Vonzó és nőies, a szerepe fiatal lány, szóval a nőies figurája egyszerre kislányos és felnőttes. De ezt is nagyon hozza, ha nem ismerném nem kételkednék benne, hogy ő ilyen-e valójában. Hihetetlen, mennyi arca volt... Van?

A Csillagváros remekül visszaadja azt az érzést, milyen szerelmesnek lenni, emlékezetet milyen szép és milyen szar is az.

A stepptáncos jelenet19 ami felváltja a próbálós képkockákat elképesztő. A zeneszám és a mozdulatok se semmik, de Ákos és Abby között is csak úgy pattognak a szikrák. Egymásba csipkedés, macska-egér harc, antiromantikus de mégis romantikus. Tipikusan olyan, amikor a filmekben veszekednek a szerelmesek, de te mosolyogsz, mert tudod, hogy hiába balhéznak össze, úgy is egymásba szeretnek.

A Csillagváros az álmok, szerelem és a felnőtté válás története, amit mindenkinek látnia kéne.

Azok a jelenetek sem maradnak el, amiket a fiúk élvezhetnek. A darabban több olyan jelenet van, amiben Abby selyemköntösben mászkál, ami néha fellibben és megmutatja a melltartója pántját, vagy a harisnyatartóját. 
A kedvencem megmutatott részem az volt, amikor Ákos kiküldi Abby kakaterét, mondván még fiatal, és a felnőtt férfiak fognak beszélgetni, erre ő visszavág a vonzerejével, és minden egyes férfinak gondolatbeli középső ujjat küld a szavaival. Imádtam!
A videó végén a kamera visszavált Abbyre, ahogy a zongora elé ül, elkezdi játszani a már az elején is hallott zongoraszámot, majd énekelni kezdi a címadó dalt.

Csillagváros
Csakis értem ragyogsz még?
Csillagváros
Annyi minden van, amit nem láthatok
Ki tudja?
Ez a kezdete valami csodálatosnak?
Vagy egy újabb álom, ami nem fog valóra válni?


~Armin szemszöge~

Amikor Abby mellett voltam sokszor vontam kérdőre önmagam. Miért is töltöttem az egész életemet játékkal? Igaz sosem fogom abbahagyni a gameinget, de sokkal több időt tölthetnék olyan dolgok tanulmányozásával, amiknek érdemes időt szentelni. Gondolok itt Abby bármelyik testrészére. 
De ma rájöttem a válaszra. Mert egyszerűbb volt. Egyszerűbb volt belemerülni egy-egy játékba, mint törődni bármivel is, ami a környezetemben történik. Most is sokkal egyszerűbb lenne magam előtt tartani a PSP-met, hogy ne lássak többet, éppen elég volt. Annyi érzés kavarog bennem, hogy legszívesebben kihánynám őket. Nem is tudtam, hogy ennyi érzés létezik a világon, vagy hogy egy ember képes ennyit érzékelni.
Egyszerre vagyok szomorú, dühös, lenyűgözött, undorodott, kíváncsi és rémült. Szomorú vagyok, mert csak nézem Abby múltját és tudom mi történt, de főként dühös vagyok, mert nem tehetek semmit. Lenyűgöz, amit látok, a színdarabok, a szövegek és a zene, és kíváncsi vagyok a többire. Mindent tudni szeretnék a barátnőm múltjáról, de félek is azoktól a szörnyűségektől.

Az utolsó helyszínre már csak vonszoltam magam. Beültünk egy tanterembe, egy ismeretlen férfi volt a helyszínfelelős. Magas és izmos testalkata szokatlannak mondható a szakmájához képest (melyik tanár gyúr?). Hatalmas hajkoronával és szakállal büszkélkedett, az inge fel volt hajtva a könyökéig. Az alkarjára belül egy rózsaszín háromszög volt tetoválva. Nem bírtam levenni róla a szemem, ismerős szimbólum volt, de a persze nem jutott eszembe hol láttam először. 
Végignézett a fáradt arcunkon, majd elmosolyodott.
-Ígérem, rövidre fogom, úgy látom a jóból is megárt a sok-kuncogott a férfi, majd elindította a diavetítést. A táblán nagy betűkkel virított az Új szakasz költészete, költészet a 21. században felirat. Vicces, hogy már órák óta hallgatunk a költészetről mindenféle videókat és átdolgozásokat, de csak most jutottunk el konkrétan a költészetig. 
-Mielőtt belevágnánk: Mr. Palmer vagyok, az új irodalomtanár az iskolában, és többek között nektek is az irodalomtanárotok-leesett az állam. Már a tanárt se néztem ki belőle, de hogy irodalomtanár!
Az osztály is valószínűleg meglepődött, mert mindenki elhallgatott és áhítatos csöndben hallgattuk Mr. P-t (ő kérte, hogy szólítsuk így).
-Mint minden mostanában, a költészetben is újat akarnak mutatni-kezdte az előadását az új irodalomtanárunk a tanári asztalnak dőlve.-Elhagyni a régi gondolatokat és tabukat. Manapság bármilyen témában is keresgélsz verset biztos lesz valami. A költészet definíciója is egészen más ma, mint például húsz évvel korábban. Ma a versek célja nem az, hogy később úgy elemezzük őket, hogy mit gondolhatott a költő?, hanem hogy az olvasójából valamit kiváltson, legyen ez pozitív vagy negatív. Az érzelmeidre akar hatni, ezért van sok teljesen értelmezhetetlen vers a laikusok számára. Azokat a verseket nem elemezni, hanem érzeni kell. A mai költészet azt helyezi középpontba, amit ma annyira elfelejtünk: a másik embert. Azért írnak manapság egyes költők, hogy a másik embernek ezzel örömet okozzanak, és csak mellékes az, hogy közben magukat is megkönnyítik vele. Újra teret hódít a humanizmus, az emberközpontúság, az, hogy rájöjjünk végre: mind egyformák vagyunk, mindannyian szerethetőek vagyunk és szeretnünk kell egymást.
A kép váltott a táblán. Középen az Új szakaszból két nyíl ágazott el.
-Az Új szakasz két részre bontható, attól függően, ki hogy dolgozott ezekkel az alapokkal. Osztható nőiszálra és férfiszálra. Utóbbi onnan kapta a nevét, hogy a fő nevei férfiak, és a verseik is olyan férfias hangúak, ha fogalmazhatok így. Ők teljesen elszakadnak a múlttól minden formában, valaki még lázad is ellene. A verseik egy szebb jövőről szólnak, náluk jellemzőbbek az érzelem-versek, amik nem szólnak semmiről, csak egy érzést festenek le. Nagyon szeretnek rövid sorosokat írni, amik szintén érzelemfókuszúak.-felkapott egy kisebb könyvet és felcsapta.-Felolvasok párat, hogy kb tudjátok mire gondolok.

,,Interjú. Csend.
– Mit mentene ki egy égő házból?
– A lángokat."

,,Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom."

,,Nem vers,
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat."

,,Nagyon akarok hiányozni."

,,Nem érek rá, lélegzem."

,,Álmomban is tériszonyom van."

,,Akkor holnaptól nem vagy
és nem vagyok,
de most még hadd főzzek vacsorát"

,,Ha tudsz más megoldást, 
mondd."20

Mr. P becsapta a könyvet és hagyott egy kis időt, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Dajan rögtön hangot adott a véleményének, miszerint ezt ő is meg tudta volna írni.
-De nem írtad-csapta le a labdát rögtön Mr. P. Igaza volt, Dajan rögtön el is hallgatott. 
Bár szerintem sem kell nagy tudomány ezeknek a megírásához. A nem érzek rá, lélegzem sor tetszett, új lekoptatós szöveg Alexy ellen.
-A másik szál, a női szál-folytatta az irodalomtanár a gyorstalpalót.-Egyébként más néven ezt az irányultságot Six-vonalnak is nevezik, mert fő költője Sixmith. Egyszer nevezték Six-vonalnak, de ő ezen borzasztóan felháborodva írt egy verset, Női vonalak címmel, ami után inkább női ágnak nevezzük. 
-Míg a férfivonalon érzelmekre hatnak és más téma nem érdekli őket annyira, hogy verset is írjanak róla, itt sok olyan vers van, amiben társadalomkritika van. A máról szól és nem álmodozik. Nem szakadnak el annyira a múlttól, sőt vannak költőink, akik még régiesebb szavakat is használnak egyes verseikben, hogy tisztelegjenek az öregek előtt. De a modernség is látszik rajtuk: nem törődnek a formaisággal, a rímekkel, még a helyesírással sem annyira, ha a versben az nem számít. De a nagy különbség a férfi és női vonal között az az, hogy a nőivonalas költők majdnem mindig valamilyen üzenetet akarnak átadni, nem csak az érzelmeidre hatni. Így az érzések mellett egy filozófiai tartalmat is kap az olvasó, ami talán a nőivonalas költőket kicsit kiemeli a többi 21. századi költő közül.
Végül Mr. P Abbytől akart felolvasni egy verset, de az asztalán nem talált semmit, sokat kutakodott. 
-Minden egyes osztálynak előadtam ezt, már azt se tudom én hol vagyok, nemhogy a dolgaim-jegyezte meg viccelődve a termetes irodalomtanár. 
-Te tanítottad irodalomból, ugye?-kérdezett rá Faraize a papírjaiba temetkezett tanárnál.
-Igen, és elég különös érzés, hogy a kezdetek kezdetén én mutattam meg neki, mi is a költészet, mert rettenetesen utálta - be se járt az órámra az elején, úgy kellett berángatni -, most meg róla tanítok, mint a 21. költészet nagy alakjáról. Elég vicces. De rettenetesen büszke is vagyok, igaz semmi közöm nem volt ezen kívül hozzá. Ilyen érzés gyereket nevelni?-merengett el a férfi.
Abby nem sokat mesélt ugyan Mr. P-ről, csak a slammel kapcsolatban hozta szóba, de érzeni lehetett, hogy nagyobb az érzelmi kapocs közöttük. Most az irodalom tanár szavaiból is ezt lehetett kiszűrni. Ahogy beszélt a lányról, pontosan olyan távolságtartóan, ahogy azt maga tette volna: el is árult valamit, de mégsem mondott semmit. Tiszteletben tartotta Abby akaratát, és csakis jót mondott rá. 
A tanár Melody elé tartott három papírost, hogy válasszon, a lány rábökött a középsőre. Azt a férfi magához emelte, gyorsan átfutotta a szemével, és olvasni kezdte.

Porcelán21
Most, hogy elég volt, hogy eleget bántottalak,
és nagyjából biztos vagyok benne, hogy többé
nem mondod, hogy szeretsz – bár legutóbb még
mindig olyan érzés volt, mint az a néhány év előtti
gerinc-injekció – most kezdtem el nyugodtan
gondolkodni. Erről az egészről. Például arról
a versről, a legelsőről, amit rólad – mintha nem
is én írtam volna. Porcelán volt a címe, egyedül
ültem benne reggel, miután veled álmodtam.
Ez utóbbi talán igaz lehetett – azóta is gyakran
megálmodlak – a többi, valószínű, csak kedves
hazugság volt. Például a vers szerint – emlékszem –
teáztam, pedig valójában sosem szerettem teázni,
bár ezt mindig sajnáltam – az olyan elegáns. Ezek
járnak a fejemben. Meg hogy a tévedés az volt, hogy
nem írni kellett volna erről, mert – most úgy látom –
mindenünk elmesélhetetlen. Őszintébb lett volna
megformázni valamiből, őszintébb lenne most is,
mondjuk, tényleg porcelánból.
Lehetnénk az a csorba bögre, odavágott hamutartó.
Mennyit bántottalak. Egy vascsővel szétvert mosdó,
csempe, vécécsésze. Vagy lehetnénk egy ún. nipp.
Gusztustalan giccs, bár értékes.
Pásztorlányka,
pásztorfiúcska, vízparton. Megkopott aranyozás, egy emlék
semmiről, érzelgés tárgya, dísz, leendő hulladék.
A talpán pedig, mert megfordíthatnád, ha még érdekelne,
ennyi: csak törni tudok, szökni 
nem.

Mr. P a felolvasás után ismét szünetet hagyott, hogy megemésszük. Senki nem szólt egy szót sem. Az agyamban cikáztak a gondolatok.
-Abby 3 évig írt verseket, több mint 60 verset írt le-mesélte megviselt hangon Mr. P.-Őszintén szólva én se olvastam mindent, mert rettentően fájnak. A jó nyolcvan százalékuk szomorú, az elvesztésről, gyászról és fájdalomról szólnak. Gyönyörűek, mindenképp érdemes őket elolvasni, de kell hozzájuk idegzet. 

Ahogy kimentünk a teremből Mr. P szavai visszhangoztak a fejemben. Abby versei gyönyörűek és fájdalmasak. Akárcsak ő maga.





Lábjegyzet:
1. Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala Igaz nem vers, de én bele akartam rakni, sorry :D
3. Radnóti Miklós: Bájoló. Rengetegen átdolgozták már, mint Szabó Balázs Bandája, Járai Márk, Budai Fanni egyébként a csajnak tök szép átdolgozási vannak, érdemes
5. Egy vloggerről mintáztam ezt a figurát, aki nem más mint Simonffy Peti
6. Mint fent említettem, sokat készültem erre a részre. Két slammel kapcsolatos riportkönyvet is elolvastam, néhány kérdést onnan vettem át. Érdekes olvasmány, ha valaki ismerkedni szeretne a műfajjal, vannak benne slamszövegek és kommentárok is, én csak ajánlani tudom: Slam.Pont, Slam.Pont2
9. Kövi: Emma örök Hihetetlenül aranyos, én mosolyogva olvasom mindig :)
10. Mavrák Kata 'Hugee': Állj! Slamjének átirata.
11. Az ihlet a Kaliforniai Álom filmből jött. A szereplők motivációit és a zenéket vettem át, a többi más, de erről majd lesz későbbi fejezetben szó.
12. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról klasszikus magyar musical, aki még nem is látta a zeneszámait biztos ismeri. Én a Móricz Zsigmond Színházban láttam, engem elvarázsoltak a dalai, bár a történt annyira nem, hiányérzetem volt e téren, de majd visszatérünk a darab Abby-féle átdolgozására majd pár fejezet múlva.
14. A felkonfszöveg eredete: Kölcsey Tv
15. Ilyés Ákos, az egyik kedvenc színészem a Móriczból. Rosa leírása Ákosról. Ákos ahogy ül és beszél teljesen átlag férfinak néz ki, de a színpadon tényleg van benne valami plusz, ami nagyon vonzóvá teszi, a beszédében, az öltönyös megjelenésében, hihetetlenül jól játszik.  Teljesen ráillik szerény véleményem szerint, én nagyon imádom őt :)
17. A City of Stars zongorajátka közben mindig elfog ez a szomorkás, de mégis kissé vidám érzés, mikor hallgatom.
18. Egy random magyar rendezőt kerestem, akinek jól hangzik a neve becézve, így találtam rá Őze Áronra. Nem ástam bele magam a munkásságába, de a mondásai tetszenek. 
21. Simon Márton: Porcelán. Kötet: Dalok a magasföldszintről. Kis fan time: szerintem Simon Marci a kotrás költészet alappillére. Imádom őt, főleg a Dalok a magasföldszintről kötetét, mindenképp nézzetek bele, ha van rá lehetőségetek!


4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! Megérte ennyit várni erre a részre. Nagyon tetszett és csak így tovább! Remélem Abby-nek nem lesz semmi komolyabb baja, és hogy végre Arminnal is együtt tölti az idejét! Még egyszer: tényleg nagyon jó lett a rész, és várom a következőt! 😊😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, hozom nemsokára a következőt :)

      Törlés
  2. Jee! Két nap olvasás után befejeztem :3
    Nagyon tetszett, csak így tovább!
    (Felét nem fogtam fel, de segáz...) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, még ha nem is értetted teljesen :D Bocsi, eskü minden szálat megmagyarázok :D

      Törlés