2016. szeptember 2., péntek

75. FEJEZET
A jót, a rosszat és a csúfot



Sziasztok! ^^

Itt is lennék, ahogy megígértem, remélem el fogja nyerni a tetszéseteket ez a fejezet :) És egy rossz hír...
Mint tudjuk, sajna becsöngettek, suli és egyéb finomságok. Elég húzós év elé nézek, és nem tudom mikor fogok tudni részt feltenni. Nem hagyom abba az írást, biztosan befejezem a történetet, azért nem kell aggódni, de lehet hónapokon át offline leszek, de nyugi, nem haltam meg, és amint tudok és lesz szabadidőm, nekiállok és írok. Nagyon sajnálom, de ez van. Remélem nem felejtetek el addig :) További szép napot, kitartást a sulihoz, nagy ölelés 

Dorina :)





Az agyamat képek özönlötték el. Mindegyiken Abby volt: a lány, ahogy filmeztünk és ő elaludt; ahogy pimaszul, féloldalasan vigyorog; és ahogy boldogan mosolygott rám. Fél herémet odaadnám azért, hogy mindenkor olyan boldognak lássam mint az utolsó képen láttam.
A lábam magától mozdult, ugyanolyan hévvel, mint pár órával ezelőtt kirontottam
 az ajtón, mint az őrült száguldottam végig a lépcsőházon. Abby már az utcafordulónál járt. Hirtelen megmerevedtem, nem tudtam, mint mondhatnék. Legszívesebben a megragadtam volna és a szájára tapasztottam volna a számat.

-Máris mész?-kiáltottam utána. Megállt, habozva fordult felém, mintha nem hinné el, hogy tényleg itt vagyok. Magát átkarolva állt, a szája elkékült a hidegtől. Egy fekete combközépig érő ruha volt rajta, nem bírtam levenni róla a szemem. Gyönyörű volt benne, és nagyot dobbant a szívem a gondolatra, hogy esetleg miattam vette fel.

-Talán-vállat vont, és nem mozdult, de nem is hátrált, amikor közelebb lépdeltem hozzá.

-Mehetek veled?-megálltam tőle kartávolságban. Abby az ajkába harapott és bólintott. A száját bámultam, csak arra tudtam gondolni, hogy én harapom be úgy az ajkát.Észrevette, hogy a száját bámulom és féloldalas vigyor jelent meg az arcán, azzal az imádni való gödröcskével.
-Na, és hova akarsz menni?-kérdezte tőlem huncutul. Elvigyorodtam.

-Te indultál el, mond meg te.
Elgondolkodva nézett a szemembe, majd a főtér szomszédságában lévő park irányába mutatott.

-Azt mondják, a sövényből kialakítottak egy útvesztőt...-reménykedve nézett rám, de nem mondott többet.

-Verseny?-vigyorogtam rá bátorítóan. Viszonozta a mosolyom és megindult előttem.
-Legyen. Ha annyira veszíteni akarsz...
-Én? Veszíteni?-nevetve utolértem.-Álmodik a nyomor.
-Képzelődsz-ismét azzal a fél-herémet-odaadnám-érte mosollyal nézett, amitől egy pillanatra megállt a világ. Az én arcomon a vigyor automatikusan szélesedett, és melegség áradt szét bennem.
A pillanatot megszakítva lekaptam a vállamról a dzsekimet és közelebb lépdeltem hozzá. A szemét végig az enyémbe fúrta, hagyta, hogy tegyem, amit akarok. Megbízott bennem.
Belebújtattam, a kezem tizedmásodpercekre hozzáért a jéghideg bőréhez.

-Hamarabb oda kellett volna neked adnom ezt a szart-suttogtam bosszúsan.-Jéggé fagyhattál.
Nem akartam eltávolodni tőle, de elég hülyén vette volna ki magát, ha csak álldogálok előtte, így a dzsekit kezdtem babrálni, igazgatni rajta. Így is eléggé szánalmas lehetett, de ahogy megláttam Abby arcán az apró, sokat sejtető vigyort, nem nagyon bántam.
-Szerintem már régóta jó-ugratott, de beszálltam a játékba.
-Akkor miért nem szóltál két perccel ezelőtt?-zavarában elfordította a fejét, mire elnevettem magam.Elléptem tőle, mire ő egy váratlan mozdulattal megpördült és a park felé vette az irányt.

-Ez nem ér!-kiáltottam utána.-Nincs előny!
-Akkor kapkod a lábad!-begyorsított, mire én is futni kezdtem. Hamar eltűnt a szemem elől, ahogy odaértem a sövényfalhoz a nyomát se láttam.
-Abby?-szólítottam meg ahogy beléptem a labirintusba. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam: már rohadt sötét volt, az orromig épp hogy elláttam. Léptem kettőt, és rögtön belefejetem egy zsákutcába.

-Abby?
-Itt vagyok-nem tudtam belőni, honnan jöhet a hang, csak álltam egy helyben és próbáltam hozzászokni a fényviszonyokhoz.-Én csak... beszélni szerettem volna veled-hangja nem hallatszott olyan magabiztosnak, mint amikor egymás agyát húztuk. Oda akartam rohanni hozzá, megnyugtatni. De jelenleg azt se tudtam, én hol vagyok, és ettől kezdtem bepánikolni.
-Akkor miért kellett idejönnünk?
-Mert most nem tudok a szemedbe nézni.-A szavai egy-egy késszúrás a szívembe. Igaz még mindig vakon, de elindultam. Jobb, mint egy helyben vesztegelni.

-Sok mindent nem tudsz még rólam, Armin-kezdte. Kizártam mindet, csak a hangjára figyeltem, hátha úgy könnyebben meg tudom találni.-Rengeteg bajom van és nem akarom rád zúdítani, mert... fontos vagy nekem.-Egy pillanatra megkocsonyásodtak a lábaim, ahogy majdnem kimondta az sz betűs szót, de a tanyalástól megmentve magamat belekapaszkodtam egy sövényfalba.-Tudom, hogy segítenél nekem. Tudom, hogy bármit megtennél, hogy jobban legyek. De sosem leszek jobban. Mindig lesz egy olyan részem, amelyik beteg. És az is én vagyok.-Egyre közelebb éreztem magamhoz a hangját, jó úton jártam. A mellkasomra hatalmas súly nehezült, ahogy hallgattam, és azt kívántam, bár minden fájdalmát elmulaszthatnám.-Annyira szeretném azt mondani, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, de nem tudom. És te nem ezt érdemled. Nem a fájdalmas eléldegélést, hanem a feltétel nélküli happy endet. És én ezt nem tudom megadni neked...-Tudtam, hogy jó helyen járok. Tudtam, hogy ott van a sövény túloldalán.-Sok minden van, amit nem tudok megadni neked. De te mindent megérdemelsz. Túl jó vagy hozzám.
Ott ült egy zsákutca tövében, a szemében könnyek csillogtak. Belesajdult a szívem, ahogy ránéztem.
Letérdeltem elé, de mielőtt bármit is mondhattam volna, lehunyta a szemét és alig hallhatóan, suttogva folytatta.
-Ezért sajnálom annyira, hogy mindezek ellenére nem bírlak kiverni a fejemből, Armin White-kinyitotta a szemét, hatalmas égszínkék szemeit az enyéimbe fúrta. Megfogta a kezem, és az alkaráján lévő hegekhez irányította.-Az egész testem ilyen. Az egész lényem egy hatalmas sebhely.-Az ujjaimat végighúzta az érdes tenyerén.-Nem akarhatod ezt.
Habozás nélkül az két tenyerem közé vettem a könnyáztatta arcát. A homlokát az enyémnek döntöttem.
-Ide figyelj Abigail Hilary Smith, mert most egyszer és utoljára mondom el. Nem érdekel ki voltál. Téged akarlak teljes valódban. Mindent akarok belőled. A jót, a rosszat és a csúfot. Mert annyira szeretlek, hogy a szívem szabályosan sajog tőle.
Szótlanul bámult rám, miközben patakokban folyt a könnye. Lecsókoltam az arcáról minden egyes feleslegesen kiontott könnycseppet és a mellkasomra húztam. Szorosan ölelt magához, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.
-Nem fogok elmenni-suttogtam a fülébe, majd puszit nyomtam a hajába.
-Szeretlek-suttogta a mellkasomba. Egy éve erre a szóra vártam, és ahogy kimondta ezernyi érzelem suhant át rajtam egy tizedmásodperc alatt. A jól ismert melegség és bizsergés, majd kivert a hideg veríték, mintha nyakon zúdítottak volna egy vödör jeges vízzel. Körbe akartam rohanni ezt a rohadt parkot, a kezemet a levegőbe csapva és diadalkiáltást hallatva.
-Hogy mit tetszett felköhögni?-húztam az agyát.-Nem hallottam, mint mondtál.
Rázkódott a válla a nevetéstől. Eltolt magától, és még a fél-herés mosolynál is szebben mosolygott rám, a szeme csillogott a könnyektől, de abból is sugárzott ugyanaz a széles mosoly.
-Azt mondtam, hogy szeretlek, Armin White.
Olyan szélesen mosolyogtam, hogy más fájt az arcom. A két kezemmel még mindig szorosan átkaroltam az arcát, hüvelykujjammal simogattam a halántékát.

-Ez az a pillanat, ahol általában fel szoktam ébredni-suttogtam, miközben a száját bámultam. Ahogy kimondtam, félelem áradt szét a tagjaimban. Mi van, ha ez a pillanat valójában nincs? Mi van, ha újra csak álmodom, és ebből semmi sem történt meg?
Abby feltérdelt szorosan elém, a mellkasunk teljesen egymásnak nyomódott. Éreztem a szívversét, a mellkasa ugyanolyan vadul hullámzott, mint az enyém. Futkosott a hideg a hátamon a tudattól, hogy ő is akarja ezt a csókot. Tényleg hihetetlennek tűnt ez az egész.
-Honnan tudom, hogy nem álmodom?-kérdeztem, miközben nagy nehezen elszakítottam a tekintetem a szájától, és a szemébe néztem.
-Csak egyféleképpen derítheted ezt ki-a szája pimasz mosolyra húzódott.Még akkor is nevettem, amikor az ajka az enyémhez ért.
Sokat fantáziáltam róla, hogy milyen lehet megízlelni a száját - és persze más részeit, de nem szaladok előre -, de minden elképzelésemet felülmúlta a pillanat. Ahogy összeért ajkunk, teljesen lefagytam, rám jött az a úristen-ez-tényleg-megtörténik? érzés, ami megfagyasztotta a tagjaimat. Majd mindent akartam egyszerre. A nyelvem az ajkához nyomtam, hogy engedjen bemenetet. Ő karcos hangon nyögött fel, amitől minden ésszerű gondolatom elveszett. Nyelvemmel végigjártam a szája minden egyes zugát, majd a két nyelv vad táncba kezdett egymással. A hajába markolva nyögtem fel és húztam egyre közelebb magamhoz, minden egyes közöttünk lévő centiméter kilométernek érződött. Ő is érezhette mert viszonozta a hevességem, a pólómba markolva csak csókolt, úgy, hogy azt se tudtam, hol végződik ő és hol kezdődöm én.A pulzusom ezerrel száguldott, csillagokat láttam a lehunyt szemhéjam alatt. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat, már szédültem az oxigénhiánytól, de basszus... egy évet vártam erre az eget rengető csókra, nehogy már olyan hülyeségek miatt, mint a levegővétel szakadjon félbe!
Végül Abby tolt el magától levegő után kapva, szinte fuldokolva kapkodott levegő után. Mosolyogva néztem, bár én is ziháltam. Az arca teljesen kipirult, a szemében valami számomra ismeretlen kifejezés ült, valami vágyhoz hasonló. Ahogy a szemébe bámultam, olyan helyeken lettem libabőrös, amikről nem is hittem volna, hogy lehetek.A kezemet ismét az arca két felére simítottam, és leheletnyi csókot nyomtam az alsó ajkára, pontosan a sebhelyére. Elakadt a lélegzete. Próbáltam elrejteni az emiatt keletkezett vigyoromat, a füléhez hajoltam és apró puszit nyomtam rá.
-Mindet akarok-suttogtam, majd játékosan ráharaptam a fülcimpájára.-A jót, a rosszat, a csúfot.
Nem álltam készen még egy ilyen felkavaró csókra, de nem is bírtam elszakadni tőle. Apró csókokat leheltem az arcára, majd a nyakára és a kulcscsontjára. A bőre hideg volt és nyirkos az esti fagytól és enyhe vaníliaillatot árasztott. A nyakához hajoltam és mélyen beszívtam az illatát. Ez a kedvenc illatom.

Örökké így tudtam volna maradni, de a pillanatot végül a telefonja csipogása szakította félbe. Morogva húzódtam el tőle, mire ő nevetve kinyújtotta a lábát és a csizmájából elhúzta azt az átkozott telefont.
-Egy perc múlva éjfél-Mosolyogva nézett fel rám a telefonja képernyőjéből.-Kívánj valamit!
Egy percig nem is esett le, miről beszél. Majd felálltam, és vigyorogva felsegítettem őt is. A derekánál fogva magamhoz húztam és puszit nyomtam a homlokára.
-Nincs mit kívánnom-suttogtam, majd újra az ajkára tapadtam. Ez a csók sokkal lágyabb volt, mint az első, nem siettünk, lassan kóstolgattuk egymást, semmit se elsietve, mindent kiélvezve. Még akkor is csókoltam, amikor a telefon az éjfélt jelezve pittyegett, csak akkor váltunk el az első csókhoz hasonlóan, amikor már nem kaptunk levegőt.
-Boldog szülinapot-suttogta az ajkamra vigyorogva a lány.
...


Végül nagy nehezen kitaláltunk az útvesztőből. Igazából Abby simán elnavigált volna minket, ha nem hátráltatom. A dereka köré fontam a karomat hátulról és nem eresztettem, amíg meg nem csókolt, vagy meghúztam a haját, vagy lépés közben próbáltam csókot lopni - szóval ilyen dedós dolgokkal. De ő nevetett és ez volt a lényeg.
-Jövőhéten New Yorkban leszek-mondta, amikor épp feléjük sétáltunk. A kezünket szorosan összekulcsolva lépkedtünk. Érdeklődve fordultam felé.-Hazajön a tesóm és együtt töltünk egy hetet.
Fel akartam háborodni, hogy az első együtt töltendő hetünkön elmegy, de belegondoltam, hogy mi lenne, ha mi Alexyvel majdnem egy évig ne találkoznánk.
-Utána egy fél hetet jön ide is-folytatta Abby komolyan a szemembe nézve.-Szeretném, ha megismernétek egymást.
-Csak úgy kíváncsiságból...-kezdtem.-Mekkora a tesód?
Hátravetett fejjel felnevetett. Mindig szépnek találtam ezt a csilingelő nevetést, de most csak aggodalommal töltött el.
-Őszintén?-kérdezte.
-Szeretném tudni?
A válla rázkódott a nevetéstől.
-Nem. És nem is mondom, kíváncsi vagyok a reakciódra, amikor meglátod először.

Gondolom, milyen arcot vághattam, mert amíg hozzájuk nem értünk ő csak vihogott. Próbáltam megsértődött arcot vágni, de nem tudtam, csak vigyorogtam, mint egy őrült. Csak akkor halványodott a mosolyom valamennyire, amikor odaértünk hozzájuk.

-Mikor indulsz?-kérdeztem tőle. Beletúrtam a vörös fürtjeibe és a fülé mögé simítottam a szembe lógó tincseket.

-Ma reggel. A nagyim lejött, hogy meglátogasson, és mindenképp velem akar visszamenni, mert nem tudom. Rájött az unokázhatnék.

-Sosem meséltél a nagyidról-ráncoltam a szemöldököm. Csak megvonta a vállát.
-Nem nagyon volt mit mesélnem.

Nem kérdeztem többet, láttam, hogy nem olyan téma, amiről most szívesen beszélne.Levette a dzsekim és a kezembe nyomta. Zavart volt az arckifejezése, mintha nem tudná, mit mondhatna. Vigyorognom kellett rajta.
-Akkor...-mindenhova nézett, csak rám nem.-Mi most többesszám első személyben vagyunk?
Nevetve magamra kanyarítottam a kabátomat.
-Nem tudom. Akarsz velem többesszám első személyben lenni?
Elvigyorodott.
-Armin White, csak nem megkérsz, hogy legyek a barátnőd?-Drámaian a szívéhez kapott. Elharaptam a nevetésem.
-Talán. Az attól függ, mit mondasz. Ha visszautasítasz, akkor nem.
Röhögve a vállamba öklözött.
-Ez nem így működik! Akármennyire is szeretnék a barátnőd lenni, nem mondok addig igent, amíg nem kérsz meg normálisan!
Nevetve átkaroltam és leheletnyi csókot leheltem a szájára.
-Abby, lennél a barátnőm?
Elharapta a mosolyát.
-Legyen-suttogta nemtörődöm módon az ajkamra. Egy "ezért meglakolsz" tekintettel illettem, majd megcsókoltam. 

Nem nagyon akaródzott elengedni, eléggé elnyújtottam azt a csókot. Bár nem csak az én saram volt, ő sem nagyon tiltakozott.
-Mikor jössz majd?-a nyaka és a válla hajlatát cirógattam. Beleborzongott az érintésembe, amitől még inkább élveztem azt, amit teszek.
-Péntek reggel, ha minden jól megy-búcsúcsókot nyomott a számra.-Szeretlek, Armin.
Lehunytam a szemem és magamba ittam a szavait. Még szoknom kell.Puszit nyomtam a homlokára, és egészen addig néztem mozdulatlanul, amíg el nem tűnt a házban. Vigyorogva hátráltam, az egész haza utat bárgyú boldogságbuborékban töltöttem. 

Az egész család a konyhában tartózkodott amikor hazaértem. Megcsapta az orrom a jól ismert éjféli palacsinta szag: anya mindig csinált nekünk szülinapunkra palacsintát, az egész család felkelt éjfélkor, hogy együtt ünnepeljünk. Imádtam ezt a szokást, most még inkább, mert majd' éhen vesztem.
-Hagytatok nekem is?-kiáltottam be a konyhába, ahogy leverekedtem magamról a cipőmet és a kabátomat.

-Csak nem megjött Rómeó? Csak nem?-Amint beléptem a konyhába anya játékosan a hajamba túrt, majd magához húzott.-Boldog szülinapot, Armin! Istenem, el sem hiszem, hogy tizenhét évesek lettetek... Emlékszem, amikor még itt totyogtatok...
-Na mesélj, mi volt?-szakította félbe Alexy anya szülinapi monológját, amit minden évben végighallgatunk. Lecsaptam egy érintetlennek látszó tányér palacsintára és letelepedtem az asztalhoz.
Mind a hárman kíváncsian meredtek rám. Vigyorogva kezdtem enni a palacsintám úgy téve, mintha nem venném észre őket. Nem sokáig bírták, hogy húzom az agyukat, egyszerre kezdtek beszélni hozzám, mire elröhögtem magam.
Vigyorogva meséltem nekik az estét, és ők egyszer sem szakítottak félbe - ami nagyon fura volt. De nem törődtem vele, még boldogan lebegtem az eufória buborékomban.
Ahogy befejeztem a sztorit, szinte egyszerre tört ki belőlük a "végre!" sóhaj. Alexy még ömlengett a "love storynkon", és Tina nem világított rá egy kapcsolat árnyoldalira, ami tőle a durcis időszakában elég nagy szó volt.
Segítettünk anyának elpakolni - sajna nem úsztuk meg a monológot -, csitítgattuk, amikor elkezdte a "olyan hamar felnőnek" részt, majd átadtuk az ajándékainkat. Alexytől ruhát kaptam - én utalványt adtam neki -, Tina X-men képregényeket adott nekem, amiket régen kisgyerekkoromban olvasgattam, anya meg pénzt adott. Értetlenül néztem rá, hiszen ő minden évben kitalál valami különlegeset, most meg pénzzel akarja kiszúrni a szemem?
-Egy barátnő sokba kerül, fiam. Hidd el, hálás leszel-megveregette a vállam, majd mind a négyünkből kiszakadt a röhögés.
-Bár amennyire Abbyt ismerjük, tuti nem fogja hagyni, hogy fizess neki-törölgette a szemét Alexy.

-Az biztos-elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a lány. Hogy fogom kibírni azt az egy hetet...
Már hajnali három volt, amikor mindenki visszavonult. A szobámba belépve egyből átvedlettem alvóba és végtelennek tűnő üres napok után mosolyogva feküdtem le. Most, hogy egyedül voltam visszapörgöttem magamban a mai estét, hiába tudtam, hogy csak a szívemet fájdítom vele, mert az elkövetkező héten nem lesz itt. A lélegzetelállító csókokat, a csilingelő nevetését, a ragyogó mosolyát. Gondolatban végignéztem a kócos haján, amit én kuszáltam össze, a csókomtól elduzzadt ajkán, a vidámságtól csillogó szemén ahogy megnevettettem, és azon az észveszejtő fekete ruhán, ami megmutatta a szemrevaló lábait.
Rúgóként pattantam ki az ágyamból a telefonomat keresve. Meg akartam üzenni neki, amit elfelejtettem elmondani: hogy milyen gyönyörű volt. Végigkutattam a zsebeim, de nem találtam. Kicaplattam a kabátomhoz, és meg is találtam a jobb zsebében. De nem csak azt találtam, egy négyzet alakúra összehajtogatott papírfecnit. Elmosolyodtam, kinyitottam, de nagy meglepetésemre csak egy dátum állt benne. 2015. július 26. Ezernyi kérdés cikázott az agyamon, de inkább felírtam magamnak a dátumot és elküldtem az üzenetet, amit akartam, majd lefeküdtem, és elnyomott az álom.




13 megjegyzés:

  1. Okey teny es valo h nagyon reg irtam komit mert zaklatnak nyaronxd es az is igaz ha irok akkor altalaban hosszut. De most lerendezem ennyivel: Azt. A KURVA*-* VEGREEEEEEEE<33 #fangirling

    VálaszTörlés
  2. VÉGRE VÉGRE VÉGREEEEEE *--*
    Nem is tudod milyen régóta várok erre ❤️❤️❤️ KEDVENC RÉSZEM LETT!!!!
    Én megértem a sulis dolgokat, idén nekem is nehéz lesz, de azért szurkolok neked, hogy minden rendben legyen és minél hamarabb tudj részt hozni ^^.
    (Az az X-men képregény a legjobb ajándék, ezért jár a keksz :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett :D Sok sikert neked is :)

      Törlés
  3. *-* *-*
    Ez valami fantasztikus lett!
    Már tegnap elakartam olvasni de valamiért elmaradt ':D
    Azért remélem minnél hamarabb hozod a részt.
    Nekem is nehéz lesz ez az év,vagyis az első félév.
    Te hányadikas lettél?
    Amúgy facebookon bejelölhetnél,nem tom igazából az okát de szívesen megismernélek,beszélgetnék veled.Persze ha neked sem baj. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, igyekszem :)
      Vevő vagyok egy jó beszélgetésre, bár nem sok szabadidőm van. A Miharu csoportban a profilommal osztom meg a blogot, ott be tudsz jelölni, ha szeretnél :)

      Törlés
  4. Annyira jó rész lett!! X-men jépregény! Legjobb ajándék! Nagyon jól írsz, és szeretném tudni, hogy kb. mikor fog jönni a következô rész! 😍😂 Amúgy tényleg nagyon jó lett! És VÉGRE eggyütt! 😄😍😂♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, de mint fentebb említettem, nem tudom, mikor tudom mikor fogom hozni, halvány sejtésem sincs, sajnálom :/

      Törlés
  5. Wow! Ez valami fantasztikus! Mióta vannak a blogban Arminos részek is, azóta erre a részre várok és itt van! Hihetetlenül jó lett! Egyszerűen nálam I ♥ Armin van♡♡ Remélem még rengeteg rész lesz a blogban! Imádom! De most már ki kéne kelnem az ágyból enni valamit és tanulni :( igen, most hétvége van a reggelem (08:00 - 11:30) a blogok olvasásával megy el, mivel hét közben nincs rá időm... de hétvégén mindig bepótolok mindent, bár ez kicsit nehéz, mert sok blogot olvasok, és így néhányra nincs is időm. De mindig ezt a blogot nézem meg elsőnek, szóval te nem maradhatsz ki ;) Ez a blog a legjobb!
    Remélem jövő hétvégére már meglesz a következő rész. Tűkön ülve várom :D
    És legutoljára...
    Sok szerencsét a sulihoz!
    Üdv: Mirella ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed a fejezet :D
      Nem tudom, hány rész lesz még, ahogy hozza a történet :)
      Sajnos jövőhétre biztosan nem lesz rész, és nem is tudom, mikor lesz majd, sajnálom :/
      Köszönöm, szükségem lesz rá :'D

      Törlés
  6. Szia!
    Kb.mikorra lesz rész? `:D
    Mennyi van kész eddig?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Már csak a lezárás hiányzik és az átdogozás, legkésőbb ennek a hétnek a végén fent lesz :) Bocsánat, hogy ennyi ideig tartott :/

      Törlés