2015. december 29., kedd

63. FEJEZET

Gyanú és kételyek




Sziasztok! 
Itt is lenne, történnek benne olyan dolgok, amik lényegesek lesznek, de a következőbe ígérek nektek valami különlegeset, már csak azért is, mert ennyire imádlak benneteket :D
Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól estek, hajtottak rendesen :) Remélem mindenkinek jól tett a karácsony :) Ki mit kapott? :3 Vagy mivel lepte meg magát? :D
Sikerekben gazdag új évet kívánok előre is: minden álmotok valóra fog válni. Csodálatosak vagytok egytől egyig, bármit véghez tudtok vinni, csak hinnetek kell :)
Köszönöm hogy vagytok nekem, remélem együtt leszünk 2016-ban is :)
Dorina




~Abby szemszöge~

Nem tudtam elaludni.
Csak feküdtem, Zoknit ölelve és próbáltam nem gondolni semmire, ami persze lehetetlen. Az emberi lét rákfenéje, hogy nem tud nem gondolkodni. Kapná be az emberi lét. Lehetnénk inkább varázslók. Nem, mi muglinak születtünk. Átkozott mugli mivoltunk.
Zokni panaszosan nyögött álmában, simogatni kezdtem a füle tövét, hogy megnyugodjon. A kezemhez dörgölőzött, majd egy kis idő múlva megnyugodott.
Irigykedve néztem rá. Amikor érzékeli, hogy félek, ő is mellém bújik, de többre vágytam. Egy ölelésre. 
Csörömpölést hallottam lentről. Zokni is felriadt. Próbáltam csitítani, de felpattant és vadul csaholva rontott le. Utánaiszkoltam, hogy ne verje fel az egész házat, de csak a lépcső végén tudtam elkapni. Ott megfogtam a fejét, addig ismételgettem neki, hogy minden rendben van, és cirógattam, amíg megnyugodott. 
Elijah ajtaja alatt fény szűrődött ki, pedig már elmúlt éjfél. Visszazavartam Zoknit az emeletre, én meg bekopogtam Elijahoz. Nem reagált, másodjára erősebben kopogtam és beléptem. 
Az íróasztalánál ült, egy vérvörös mappa feküdt az asztalon. Hevesen körmölt bele. Ahogy megészlelte érkezésem, rögtön felpattant.
-Hát te?-Kapkodva a fiókba dobta a mappát.-Nem alszol? Mindjárt egy.
-Nem tudok aludni-zártam rövidre. Érdekelt, miért sietett annyira. Miről nem tudhatok?-És te? Még mindig dolgozol?
Pizsamában volt, a szeme nem csillogott, így gondoltam, álmos lehetett. De csak magyarázott tovább, hogy túlóra, meg beteg munkatárs.
Ne nézz ilyen hülyének Elijah.
-Mindenki nyomás vissza a helyére!-Rontott be Frank. A szemét dörzsölte, az arcán nyomott hagyott a párnának a ráncai.-Mindjárt egy, emberek! Én holnap senkinek nem fogok könyörögni, hogy kelljen fel...Vagyis ma-javította magát, majd egy katonás mozdulattal kitárta az ajtót, és engem bámulva kifelé mutogatott.
-Kemény öt percbe telt, hogy te is reagálj-oltottam kifelé menet.-Te már hulla lennél!
Taszított egyet rajtam, majdnem el is taknyoltam. Nevettem, mire csak ingatta a fejét.
A lépcső tetejéről még visszanézetem testőröm irányába. Kulcsra zárta az ajtót.
Ne nézz engem hülyének, Elijah. Úgy is tudni fogom.

...

Olyan fél három, három fele aludtam el. Annyi mindenen kellett gondolkodnom! Elijah furcsa viselkedése. A Comète. A Reménytelen. Lysander. Armin... Rá többet gondoltam, mit szerettem volna. Amiket mondott. Ahogyan mondta. Úgy nézett rám, mintha valami értékes kincs lennék. Annyira utálom, hogy ez csak a látszat. Utálom, hogy nem ismer engem és azt állítja, szeret.
Nem tudja, hogy félek a sötétben. Attól, hogy egyszer elnyel. Nem tudja, hogy legszívesebben minden tükröt eltörnék a közelemben, annyira gyűlölök beléjük nézni. Most is, ahogy itt állok a fürdőben, hogy felkenjek valamit a számra, hogy eltakarjam a sebem, legszívesebben beleöklöznék a tükörbe. 
Táskás a szemem. Kusza a hajam, fodrászhoz kéne mennem. A számról lemostam minden festéket, újra látszik a szégyenfoltom. 
Lecsuktam a szemem. Magam előtt láttam Armint, a tekintetét, amikor meglátta a sebet. A szánalmat a szemében, a sajnálatot. 
Gyűlölöm. 
Gyűlölöm, hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle. Ez nem szerelem.
-Abby!-nagybátyám hangjára felkaptam a fejem.-Siess!
Gyorsan felkaptam egy vérvörös rúzst, felkentem a számra. 
Úgy néztem ki, mint egy megtépett kurva.
-Abigail!-kiáltotta dühösen Frank a teljes nevemet. Nem akartam balhét, azért gyorsan letrappoltam. 
Frank a konyhapultra készített tejet és fahéjas müzlit. Letelepedtem enni. Frank szendvicset készített, miközben felém lesett minduntalan. Próbáltam nem törődni vele, lapátoltam be a müzlit amilyen gyorsan csak tudtam. De nem tudtam megúszni a beszélgetést. 
-Mi van veled?
-HmMh?-kérdezte teli szájjal. Igazából egy "mi" akart lenni, de látszólag Frank megértette a kérdésem. 
Elém telepedett, kényelmesen kávét töltött magának, magához vett egy szendvicset. Falatozás közben válaszolt.
-Tudod... tudom, hogy nem vagy jól. Látom rajtad. De nem vagyok biztos benne, mert a külsőd sokkal beválalósabb.
Elkerekedett szemmel néztem rá, majd le a ruhámra. Egy Rosáliától kapott, bézs színű felsőt viseltem, ami egy kicsit dekoltált volt. Nincs mellem bele, szóval csak a nyakam látszott ki.
Agyonhordott farmert párosítottam hozzá. Szegény szürke csodát már csak a szentlélek tartotta össze, de nem volt szívem kidobni. Annyi mindent megéltünk már együtt...
És mivel nem akartam rövid ujjúba mászkálni, ezért felvettem egy mogyoróbarna kötött pulcsit. 
-Nem hordasz annyi feketét-magyarázta Frank.-Úgy tűnik, mintha magabiztosabb lennél. 
Belül egy roncs vagyok. Segíts nekem!
De nem mondtam ki. Csak bámultam rá, és reménykedtem hogy olvas a gondolataimban. 
Nem mondott semmit. Nem történt semmi. Kimentem Kentin csöngetésére és suliba mentünk. 
Nem történt semmi.

...

-Minden rendben veled?-kérdezte csendesen Viola kajaszünetben. A büfé felé tartottunk ketten. Csak engem hívott, és így a kérdése mindent megmagyarázott. 
Legszívesebben hazudtam volna, de belenéztem Viola sötét szemébe és ömlöttek belőlem a szavak. 
Viola látott már boldogan, összetörve, összeverve, reményvesztetten, sírva és tombolva is. Igazából csak összezavarodva nem, de ezt most jól bepótoltuk. Az egész szövegelésemből egy szót sem értett, meg is állított, hogy lassítsak. 
-Nem értelek-csóválta a fejét.-Fuss neki még egyszer, kérlek! 
Időközben mi kerültünk sorra a büfénél. Viola vett magának egy francia pirítóst, én bár nem kértem semmit, kaptam egy fémdobozos fantát. Behúzódtunk egy takart helyre, Viola kíváncsian fürkészett engem az étele mögül. Az egész arcát összekente ketchuppal. Nevetve adtam neki egy papír zsebkendőt.
Próbáltam a fejemben leegyszerűsíteni a fejemben lévő zűrzavart. Rondának érzem magam. Félek a sötéttől. Roncs vagyok.
-Armin.-Ahogy kimondtam ezt a nevet, minden összeállt. Miatta érzem magam rondának. Mikor a közelembe jön látom, hogy ő milyen kiegyensúlyozott, és lelki roncsnak érzem magam. Félek, hogy letaszít a mélybe, és soha nem fogom tudni összekaparni magam onnan. És...-Teljesen összezavar.
Mielőtt észre vettem volna, már kimondtam. De igazat mondtam. Fogalmam sincs, hogy ő valójában szeret-e. Remélem nem. 
Vagy én mit érzek? Fogalmam sincs.
-Nézd-szólalt meg Viola azon a csendes, törékeny hangján.-Fogalmam sincs, mit érzel, nem látok bele a fejedbe - istennek hála! De Arminon még a vak is látja, hogy teljesen kába a szerelemtől. Mint barátod mondok most neked valamit, tudom, hogy nem veszd magadra-egy percre elhallgatott. Az ujjaim szorosabban fogták a fantásdobozt.
-Ha kívánhatnék valamit, az kívánnám, hogy Armin ne szeressen. Ki tudja, mikor hogy vagy. Labilis vagy és nem állandó, mint egy mulandó látomás. Mind a ketten tudjuk, Abby, hogy mindig is lesznek problémáid, valamikor megbújnak, de valamikor át fogják venni az irányítást. Ez nem a te hibád. Az élet kegyetlenül elbánt veled, talpra álltál, de lesznek, vagy akár vannak mellékhatások. Semmi sem múlik el nyom nélkül. 
És Armin talán nem tud igazodni hozzád. Tizenhét éves, valami mást akar, valamit ami különbözik a megszokottól. Benned talán csak ezt látja: más vagy. Ami nem baj, de... fogalmam sincs, mit mondjak. Mind a ketten a barátaim vagytok, és azt szeretném, ha egyikőtöknek sem fájna. De már túl késő, valakinek fájni fog és... ez most nagyon önző lesz, de szeretném, ha csak neked fájna. Te jobban bírod a fájdalmat mint Armin és hamarabb talpra állsz. Erősebb vagy mint ő. 
Ujjaim görcsösen markolták az italos dobozt. Mérhetetlen düh fogott el. Nem barátnőmre haragudtam, sőt hálás voltam neki, hogy felszínre hozta a gondolatmenetet amit én nem mertem. 
-Enyém!-Alexy csilingelő hangját már messziről meghallottuk. Felénk sprintelt, kikapta Viola kezéből a kaját és rögtön meg is ette. Rosalya, Jade, és Kentin nevetve csatlakoztak. 
Armin csendesen nekidőlt az oszlopnak, ahol álltam. Engem fürkészett, kék szeme és egész lénye gyermekinek tűnt. Tapasztalatlannak. Mint aki előtt ott az egész élet, minden lehetőség karnyújtásnyira van tőle. Mint akit még sose bántott meg senki.
Nem akarok más lenni.
Az ujjam belevájtak a dobozba, a narancsital robbanásszerűen szökött ki a doboz résein. Mindenki felém kapta a fejét, reflexszerűen lehajtottam az enyémet. Egy hatalmas fanta-pocsolyában álltam, a a nadrágom teljesen beszívta a fantát. Még mindig görcsösen, remegő kézzel szorítottam a dobozt. Lassan, ujjanként eresztettem el. A kezemet megvágta a fémdoboz, a sebekből élénkvörös vér csöpögött bele a fantatócsába. 
Kentin és Viola azonnal segítségemre siettek, a többiek megilletődve méregettek. 
Végül mindenki felocsúdott, csak én nem: Rosalya váltásruháért rohant, Alexy kérdezgetett, hogy jól vagyok-e, Viola felmosóért sietett a barátjával, Kentin távol tartotta tőlem Alexyt, és Armin... talán ő is olyan állapotban volt mint én. 
Úgy éreztem, mintha víz alatt lennék, minden tompa volt. 
Nem akarok más lenni.
Nem akarok bántani senkit. 
Nem akarom.

...

-Nem kellett volna elkísérned-sziszegtem bosszúsan a nővérszobában Armin felé. Egyedül akartam jönni, de nem mozdult mellőlem. 
-De.
-Lekésed az órát és Faraize pipa lesz-egyenesen a szemébe mondtam, de ő csak megvonta a vállát.
-Leszarom.
A nővér szakította félbe "beszélgetésünket". Kötszert és fertőtlenítőt tartott a kezében. Magához húzta a kezemet, vizsgálni kezdte.
-Hajaj-hangosan cicegett.-Még mindig nem állt el a vérzés.
A kötszerből tépett egy hosszabb és szorosan a sebre tekerte. A kötszer a bőrömbe vágott, fel kellett szisszennem. A nővér nyomban elvette a kötszercsíkot. 
-Mélyebb mint hittem-hümmögött, majd elgondolkozván körbekémlelte a szobát. A tekintete megakadt Arminon. 
-Maga meg?! Nyomás vissza órára!-kitárta az ajtót és sipítva kergette ki a kocka fiút, aki először nem akart elmozdulni mellőlem, de végül elment. 
-Köszönöm-szólaltam meg halkan. A nővér csak felém biccentett, gondolván nem tartozik rá. Ezért is hálás voltam. 
Ellátta a sebem, de utolsó órára már nem értem be, adott is egy igazolást. Nagy léptekkel mentem haza, miközben végig az előttem elterülő útszakaszt bámultam. Fáztam is, Rosa kölcsönnadrágja nem volt olyan vastag, mint így március első heteiben kellett volna. 
Mélyen beszívtam Chicago szavát, és próbáltam nem a darabjaimra hullani. 

~Armin szemszöge~

Azt hiszem, megállt az óramutató. 
Az ofő hadarása egybefolyt, az idő megállt, a PSP-m lemerült...istenem! Sosem lesz vége ennek a napnak?!
Abbyre gondoltam. Tudtam, hogy segítségre van szüksége, de felidegesített, hogy ellökött magától. Tudnék segíteni. Szeretnék segíteni. Akkor miért nem hagyja?
Gyűlölöm, hogy eltaszít magától. Gyűlölöm, hogy amikor azt hiszem, sikerülhet, még távolabb kerülünk. 
Gyűlölöm. 
-Armiiin!
Felkaptam a fejem testvérem túlontúl lelkes hangjára. Minek örül ennyire? Suliban van!
Kérdőn néztem fel rá, mire körbemutatott a termen. Senki nem volt már bent.
-Vége az órának-világosított fel a mellette álló Rosalya. Biccentettem egyet felé, hogy köszönöm, a táskámba löktem a cuccaim, majd indultunk. 
Rosa és Alexy szorosan mellettem ment, kérdésemre, hogy mit terveznek, nem válaszoltak, csak megszorították a karomat. 
-Kentinék?-kérdezősködtem újból, amikor kiértünk és feltűnt, hogy csak hárman maradtunk. A nyakamat nyújtogatva a vörös lányt kerestem, de nem láttam sehol. Alexy megészlelve a mozdulatsort gondterhesen elhúzta a száját és összenéztek Rosalyával.
-Csak hármasban szerettünk volna beszélni veled-mondta a lány. Gúnyosan felvontam a szemöldököm, de nem magyarázták meg. 
-Mi van?!-kérdeztem ingerülten, de ismét nem kaptam választ. 
A Vörös Sárkány felé mentünk. Egy kicsit engesztelődtem, mert imádom a kínai kaját, főleg azokat, amik már úgy csípnek, hogy leég a torkod. De ahogy beértünk úgy éreztem egy falat se menne le a tokromon. A rossz előérzett lekúszott a gyomromba és diónagyságúra szorította össze azt. 
Rosa és Alexy is csak innivalót rendelt. Komolyan akarnak beszélgetni akkor. Ajaj!
-Figyelj-kezdte Alexy, ahogy leültünk egy hátsó, eldugott bokszba. Ketten velem szemben ültek. Ismerős szituáció volt, utoljára tizennégy éves koromban volt ez, amikor anya meg apám ültek elém, és a lányokról és a szexről beszélgettünk. Nagyon kevésen múlott, hogy el ne röhögjem magam. Mint minden normális srác én is tájékozott voltam már, és többször tettem magam boldoggá.
-Abbyről szeretnék veled beszélni-vette át a szót Rosa, és a tekintetét az enyémbe fúrta. Három év barátságunk során sosem volt velem ilyen személyes, főleg akkor esett le az állam, amikor még a kezemet is bátorítóan megszorította. 
-Abby...elég különleges lány-folytatta.-Megértjük hogy miért szereted, de ő... zűrös is. Semmit nem tudunk róla-letaglózva pislogtam rá, de nem hagyta, hogy a szavába vágjak.-Nem tudjuk, ki ő. Nem tudunk róla semmit, mintha csak egy kész képet mutatna nekünk magáról. Nem tudunk semmit a múltjáról, csak azt, hogy bántalmazta a nevelőapja és az apja meghalt... de mi van az anyával? Mi történt? Semmit nem mond, mintha titkolni akarná, és ez a jelenre is kihat. 
-A barátotok!-emeletem fel a hangom.-Hogy mondhattok ilyet?
-Te előbb a barátunk voltál-vágott vissza nyugodtan Rosa.
-Nekem meg a tesóm vagy-szólalt meg Alexy.-Nem szeretnénk, ha visszafordíthatatlan lenne az eset, és utána össze kelljen kaparni. Abby is a barátunk, és a barátok dolga az igazat mondani: zavaros, nem tudunk semmit róla, mert nem akar beszélni. Nem szerethetsz bele abba, akiről semmit sem tudsz. Mintha nem azt az embert szeretnéd, csak az általad elképzelt személyiségét.
Nem vagyok haragos típus. Tudom, hogy nem vagyok olyan bölcs, vagy ahogy mások mondanák, elég "naiv" vagyok. Ezt tudom magamról. Engem nem nagyon zavar, ha kioktatnak, ha nem érdekel legfeljebb nem veszem figyelembe, de most egészen feldühített. Tudom, mit érzek. Tudom, hogy azóta, amióta itt van megmozgat bennem valamit, és sokáig gyötörtem magam, míg nem elkezdtem magamat távol tartani tőle, barátnőm is lett... de ez még csak jobban a felszínre hozta, hogy nem tudom elképzelni úgy az életemet, hogy ne legyen a része. Nem volt abban igazuk, hogy még nem fajult el. Szerelmes vagyok belé, visszafordíthatatlanul és végérvényesen. 
De igaz, hogy mégis kicsit többet tudtam Rosáéknál, de ez is vajnyi kevés. De szeretem. Tudom. Tudom szeretni még így is, hogy nem tudok róla semmit. 
Vagy talán mégsem? - futott át az agyamon az ördögi kétely rekedtes susogással.  Tényleg szereted, vagy csak fellángolás? Netalántán gyermeki rajongás?
Gyorsan az ölembe húztam a kezem, ne lássák, hogy remeg. Hülye kételyek. 
Annyira szarok a keddek. Minden elromlik a keddeken. 
Gyűlölöm a keddeket. 
Gyűlölöm a kételyeket. 
Hogy lehiggadjak nagyot markoltam az asztalra kirakott szerencsesütis tálból. Feltörtem egyet.

A kétely barátságokat és szerelmeket dönthet romba, így nincs helye az életünkben.*

Hát ezzel kurva sokat segítettél.

~Abby szemszöge~

Ma végleg búcsút kell mondanom a nadrágomtól.
A fürdőszobában állva, a csap felé hajolva állapítottam meg ezt. A szürke csoda teljesen beszívta a fantát, menthetetlenül nézett ki. Azt hittem pedig elpusztíthatatlan: már többször majdnem elvéreztem amikor rajtam volt, rengetegszer kiszakadt, leöntöttem sörrel, cigit nyomtam el rajta, és még golyót is kapott... erre tönkreteszi egy doboz fanta. 
A sors fintora. 
Vigyázzban, áhítatos csendben álltam a mosdókagyló előtt. A nadrágot félig ellepte a víz és mosószer-maradványok sötételltek rajta. 
Sosem felejtelek el, te drága Szürkém. 
-Hát te?-lépett be Frank. Mellém állva még mindig tanácstalanul meredt a nadrágra, majd rám.
-Elvesztettük-jelentettem ki gyászosan. 
-Veled tényleg nincs valami rendben-csóválta a fejét. Nem tudtam, hogy most háborodjak fel, vagy röhögjek, ezért egyiket sem tettem. Csak álltam és nem néztem a nagybátyámra. 
Ő látszólag elszégyellte magát az érzéketlen szóvirágon, mert ő is mélyen hallgatott. Ő nem értheti. 
Nem értheti, mit jelképez nekem ez a nadrág. A múltamat. Azt, hogy bármi is történt, felálltam, tovább mentem és semmi nem tett tönkre. Elpusztíthatatlan vagyok, hiába sérültem meg többször. Mint ez a nadrág.
De most a jelképem ismét csak egy nadrág lett. Egy erősen narancsszagú, ragadós nadrág.
Végül a szemetesben végezte. Nem akartam ott is állni és nézni, hogy a szomszédok is megállapítsák, hogy lökött vagyok, ezért csak eljöttem és arra gondoltam, hogy nem is létezik olyan, hogy elpusztíthatatlan. 

...

Kettesben vacsoráztunk Frankkel. Én csak tologattam a tésztát a tányéron, a nagybátyám meg engem lesett. Észrevette a sebesült kezem, de nem szólt.
-Elijah?-kérdeztem gyorsan, mielőtt a férfi szóhoz juthatott volna.
-Kicsit bent maradt-vont vállat.-Most jön majd valamilyen felmérése, és készülnie kell rá.
-Ó!-nyögtem ki. Majd bájcsevejt kezdeményeztem: itt volt a tökéletes alkalom a puhatolózásra. 
-Mondta nekem, hogy sokat túlórázik-egy adag tésztát tömtem a számba, bár alig bírtam lenyelni. Nem hányhatom ki, nem hányhatom ki...
Frank csak hümmögött. Amint nem fenyegettet az a veszély, hogy visszajön a tészta tovább téptem a szám. 
-Mondta, hogy beteg valaki az őrsön és sok a túlóra... szegény, elég nyúzottnak néz ki mindig. 
A rendőr sokáig méregetett. Tudta, hogy valamire készülök. Éreztem, hogy azt üzeni a tekintetével, hogy mire?, de úgy tettem, mintha fel sem venném. 
Végül csak válaszolt.
-Senki sem beteg.
Ennyit mondott majd elvonult tévézni. De mégis a nyakába borultam volna, annyi mindent elárult ezzel.





















* A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa

18 megjegyzés:

  1. Jajj istenem, ezt szülinapomkor olyan jól esett elolvasni:'3. nagyon kíváncsivá tettél Elijah-val. kíváncsi leszek mi lesz ebből. Abbynek a sebe lassan már nekem is fáj:/ Armin meg... egyszer felképelem. annyira mulya szerencsétlenxD. az is érdekel milyen különlegesség lesz a kövi fejezetbe. amúgy kb. mikorra jön ki? mindenesetre várom a kövi részt:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog szülinapot utólag is :))
      Nem tudom igazából mikor lesz, jön a félév és javítanom kell ezerrel, de sietek :) Próbálom január végére összehozni, de február első hetére mindenképp kész lesz :)

      Törlés
  2. Hú! Hát.. én már sejtem, hogy mi lehet abban az aktában, amit Elijah annyira rejteget. Ám eközben szegény Abby-nek ott van Armin aki eszeveszettül bele zúgott. Bár kicsit "árulónak" érzen Alexy és Rosa viselkedését. A részből kicsit hiányoltam Lys-dárgát, de így is sokat sikerült kihoznod belőle. Mint előttem Csenge is kérdezte, azért én is csak megkérdem : mikorra várható a következő rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményt :)
      Pár hétig biztos nem tudom hozni, de próbálok sietni :) Talán január vége :(

      Törlés
  3. Mhh. ezt sajnálattal hallom, de azért valahogy csak kibírom! :D Addig is hajrá!

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Meglepi a blogomon :3
    http://rosszdontes.blogspot.hu/2016/01/dorothy-blog-award.html

    VálaszTörlés
  5. OMG! ANNYI SZART KELLETT OLVASNOM HOGY CSAK MOST JUTOTT IDŐM SZORAKOZASBOL OLVASNI. OMG! Ez a rész!!!!:000 szerelmemke. Jajj szegény Abby. Jajj szegény Armin. Jajj szegény én. Még fogok halni ha vége a sztorinak:(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :D
      Nem tudom, mikorra fejezem be, még kicsit zargatlak a részekkel :D

      Törlés
  6. Minden rész után elmondom h nem akarom hogy vége legyen, de kb. Itt körül hagyják abba a történetet az íróik. DE ÉN NEM FOGOK REKLAMÁLNI HA 250 RÉSZES LESZ A SZTORI :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Sajna nem lesz annyi, de utána azt hiszem új történetbe kezdek, remélem az is tetszeni fog majd :)

      Törlés
  7. Szia!Most kezdtem el nemrég olvasni a blogod és... hű! Le vagyok nyűgözve, le se tudtam tenni a laptopot olyan izgalmas. Már (szokásomhoz híven) mindenfelé elkalandoztak a gondolataim: elképzeltem már Arminnal, Lysanderrel, Castiellel és még Elijahal is! Nekem személyes kedvencem Elijah :3 . Kíváncsi vagyok mit írnál ha Elijahal terveznéd,hogy összejön. Amolyan "több mint testőr" féle. De most ha Abby megtudja, hogy mi van a dossziéban... biztos haragudni fog. De ki tudja, nem látok bele a fejedbe, hogy mit tervezel, de én szurkolok, hogy hátha, netalántán összejönnének . Lenne még egy kérdésem, február 3.-ra (szülinapom) lesz-e új rész mert jól esne egyet elolvasni akkor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a blogom, nagyon jó olvasni :)
      Hát, majd meglátjuk, mit hoz a sors :D
      Az én szülinapomra terveztem részt hozni (jan 29), de ha kifutok az időből, hozom a tieden :D
      Pont akkor kell visszavinnem könyvet könyvtárba, így eszembe juttattad :D

      Törlés
  8. Akkor előre boldog szülinapot! Akkor még jó,hogy írtam XD

    VálaszTörlés
  9. ma jön az új rész? amúgy boldog szülinapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerkezgetem, de ma felteszem :)
      Köszönöm :)

      Törlés