2015. július 13., hétfő

53. FEJEZET

Egy másik szerelem




-Mi újság Abbypoliszban?-Leült az ágyamra, nagy bociszemeket meresztett felém. Mindig így kezdte a beszélgetést. Néha még megkocogtatta a fejem, de most nem. Igazából Lucy In The Sky-nak hív mások előtt, de mikor kettesen vagyunk mindig a rendes nevemen szólít. 
Leültem vele szemben és megvontam a vállam.
-Csak a szokásos. Apokalipszis helyzet-felemeltem a jobb kezem. 
Elle elszörnyedt és rögtön vizsgálni kezdte a kezem. 
-Ejnye-cöcögött, azon a furcsa angolos hangján.-Ezt le se kezelted. Még jó, hogy fáj.
Elle mindig Mary Poppinsra emlékeztettet. Angol volt, hatalmas táskát hordott magánál, amiben minden volt. Bár nem volt esernyője.
Bekente a kezem, majd újra bekötözte. Közben faggatott.
-És, hogy sikerült ez a Temze formájú heg?
-Ügyetlenség-vontam vállat.
-Biztos? Olyan ijesztő az a nő lent-suttogott.-Kirázott a hideg tőle.
-Barbara? Tévedsz, ő...-meg akartam védeni, de csak a nevetése jutott eszembe.-Igen, az. Ijesztő.
Elle nagyokat bólintott, majd a kötést befejezve elterült az ágyon.
-És? Mit fogsz tenni?
-Ezt meg hogy érted?-Néztem rá. Kinevetett, hogy nem értem, azt hitte viccelek, majd amikor leesett neki, hogy tényleg nem értem, hozzám vágott egy párnát.
-Ugyan már, Abby! Biztos nem tiszta a nő!
Egy perc se kellett.
-Oké, de hogyan bizonyíthatnám? Nagyon ismerős nekem, de fogalmam sincs honnan.
Elgondolkodott, majd felpattant az ágyról, hogy nem tud csendben gondolkodni és feltett egy Beatles lemezt. Nagy Beatles-fan, innen jött a Lucy In The Sky név is.
Már sötétedett, Hedvig és Zokni is bejöttek a szobába. Mintha lenne bennük egy időzítő, hogy nyolckor feljöjjenek és aludjanak.
Elle Hedviget babusgatva elfeküdt a padlón, eltorzult az arca a gondolkodástól.
Elterültem az ágyamon és vártam, hogy megszólaljon a hang a fejemben, de eltűnt. Hülye egy szerzet, csak akkor jön, ha cseszegethet. 
-Abby-suttogott Elle, majd felült, macskástul.-Beszélek Frankkel.
Barbara és az említett férfi vacsorázott. Ismét nevettek, de amint Barbara meglátott, elhallgatott. Majd Ellere nézett és elmosolyodott.
-Gyertek, hozok még terítéket-felállt, majd a fejéhez kapott.-Ó, milyen buta vagyok! Be se mutatkoztam! Barbara vagyok.
-Elle-kezet ráztak. Ellen meg se látszott, hogy gyanakszik, több arca van. Ijesztő.
Barbara a szekrényben kezdett tányérok után kutatni, de Elle leállította, hogy csak Frankkel akar beszélni.
A férfi rám nézett, de én csak megrántottam a vállam. Félrevonultak a szobámba, addig, hogy ne legyek kettesben Barbarával, bekopogtattam Elijahhoz.
-Szabad!-Bementem. Épp egy hatalmas mappába jegyzetelt, érkezésemre rögtön eltette.
Leültem a heverőre, Elijah mellém. Szótlanul, előre meredve ültünk, míg testőröm meg nem szólalt. 
-Nekem is volt nevelőm. Bár nem volt ilyen kedves.
-Árva vagy?-Felé fordult. Nem nézett rám. Bólintott.
-De megszakítottam vele a kapcsolatot tizenhat éves koromban.
-Miért? Olyan szar volt?
-Nem, rendes alak volt-halványan elmosolyodott.-Kedveltem. Most a húgom nevelője.
-Akkor mi volt? Nem értem.
Felém fordult, mosoly már nem volt az arcán. 
-Felnőttem. Akkor tudhatod, hogy igazán felnőttél, amikor a sakktáblán kívül már semmi más nem fekete és fehér. És pont ez történt velem.
Nagyokat bólintottam és átgondoltam, amiket mondott. Halálos csend volt, Elijah épp visszagondolt valamire (gondolom, olyan nosztalgiázós arca volt) és én a saját helyzetemen törtem a fejem. 
Sokan mondták nekem, hogy felnőtt vagyok. Mert nincsenek szüleim. Mert már senkinek se tartozom felelősséggel a döntéseimért. Ezeket mind hülyeségnek gondoltam és gondolom is. De Elijah megjegyzésében volt ráció. Akkor tudhatod, hogy igazán felnőttél, amikor a sakktáblán kívül már semmi más nem fekete és fehér. De honnan tudhatom, hogy semmi nem fekete fehér?
Újból kopogtak. Frank volt.
-Beszélhetnék veled?-Zsaruarc. Gondolhattam volna.
Bólintottam, és a két zsaru helyet cserélt. Frank hozott egy széket, a támláját velem szembe fordította és leült.
-Elle aggódik érted-kezdte.-Én is.
Vállat vontam.
-Barbara zavar, ugye?
Megráztam a fejem.
-Elle azt is mondta, hogy felhúztad a falad. Kezdesz újból elrugaszkodni. Bezárkózni.
-Nem zárkózom el-jelentettem ki, de tudtam, hogy hazudok. Szeretném, ha békén hagyna. Ha nem kéne senkinek beszámolnom arról, mik történnek. Csak egyedül szeretnék lenni. 
-Azt mondta Elle, ha így folytatod, vigyelek el megint dokihoz-nagyot sóhajtott, majd folytatta.-Túloz, ugye?
-Persze-magamra erőltettem egy halvány mosolyt.-Csak...a félév.
-Már kikaptátok?-Csodálkozott.
-Pár napja.
-Miért nem szóltál?-Összehúzta a szemöldökét. Nem dühösen, hanem...csalódottan. 
Felmentünk a szobámba és megmutattam a tájékoztatót. Többször is átfutotta, rám nézett, mosolygott. Várta, hogy közölöm vele, hogy viccelek. A zsebembe süllyesztettem a kezem, jelezve, hogy ez komoly.
Kaptam egy kis fejmosást, megfenyegetett magántanárokkal. Majd jött a tipikus csalódtam benned, ugye tudod? szöveg. Megígértem neki, hogy javítok, de esélyét se láttam rá.
Frank lerogyott az ágyamra, a térdére támasztotta a karját. A tenyerébe temette az arcát. Mintha kifárasztotta volna ez az egész.
-Ettél ma valamit?-Nézett rám, egy apró mosoly kíséretében. Nemet intettem.
Lementünk pótvacsorázni. Frank gofrit sütött, lekvárral ettük. Elijah és Elle is csatlakozott, csendben ettünk. Barbara battyogott ki a fürdőből, de szerencsére nem ült le, azt mondta fáradt, felmegy aludni. És majd holnap kipakol. 
-Hogy érti, hogy kipakol?-Majdnem elcsuklott a hangom, Ellere néztem, aki bátorítóan mosolygott felém.
-Nem mondtam? Barbara ideköltözik-felelte Frank félvállról. Én és Elijah összenéztünk. Mind a kettőnknek elfelejtette ezt megemlíteni.
Letettem a gofrim, készen álltam ordítani vele, azonban Elle elkapta a pillantásom és lenyugtatott. Mary Poppins. Tuti.
Befejeztük a vacsorát, még feszélyezettebb csendben. Elle menni készült, marasztaltuk, de csak menni akart. 
Elkísértem az öreg Bogarához. Ott átölelt, majd a fülembe súgta, hogy vigyázzak a nővel és türtőztessem magam, vagy máskülönben lekötve fogunk újra találkozni nyáron. 
-Nem is segítesz?-Húztam el a szám dacosan.
-Megoldod egyedül is-végigsimított a karomon, majd beszállt a kocsiba.-Légy jó, Lucy In The Sky!
-Mernék nem az lenni.


~Lysander szemszöge~

Alig vártam, hogy megmutassam neki. Egész hétvégén ezen dolgoztam. Úgy érzem, jó lett. De nem vagyok biztos benne, amíg ő nem mondja.
Korán reggel még a pincében hangoltunk kicsit Vicktorral és Castiellel. Castiel mindent tökéletesnek akar, szerinte most fel tudunk törni. Ez lesz az az alkalom. Mi Vicktorral ezt túlzásnak találtuk. De nem mondtuk meg neki. Mind a kettőnk szeretne még élni.
Fél nyolckor végeztünk, az első órára igyekeztünk, Castiel a dalról faggatott, amikor elrobogott mellettünk. Majdnem feldöntötte Castielt, aki csúnyán be is szólt azért. 
Erre ő hátrafordult és elvigyorodott.
-Á, csak te vagy! Már bocsánatot akartam kérni.
Castiel felhorkant. 
-Bekaphatod! Tövig, ha már így is ilyen nagy a szád!
Meg akartam védeni Abbyt, de előbb megszólalt. 
-Furcsa, hogy ilyen korán bent vagy. Nem a macskajajt kéne kifeküdnöd? Vagy már kijött, aminek ki kellett?
Castiel felröhögött, majd a terembe sétált.
Engem nézett, de nem szólt semmit. Az arca hamuszürke volt, a szeme karikás. Meg akartam kérdezni tőle, mi a baj, de köszönt és el is száguldott. Utána akartam menni, de meghallottam a becsengőt. Vártam egy kicsit, hátha visszajön, de Mrs. Hill betessékelt. 
Csak óra végén fogtam fel, amikor Abby hűlt helyére tekintettem, vagy századszor, hogy szakköróránk volt. 

~Abby szemszöge~

-Nem is mondta?
-Egy szóval sem-megráztam a fejem. Az ebédszünetek voltak a legjobbak. Mindannyian együtt voltunk és csak beszéltünk. Valamikor enni is elfelejtettünk. Vagy épp direkt nem ettünk, mert ha semmi sem maradt a szánkban, annyit nevettünk. Épp a hétvége eseményeit meséltem. 
-Szar-vonta meg a vállát Armin fel se nézett a PSP képernyőjéről. Peggy a suliújságot szerkezeti, most van csak ideje játszani, mert egyébként megtiltotta neki. Jót nevettem ezen, amikor Amrin elmondta. 
-Az-eszegettem a sült krumplimból, majd újból megszólaltam.-Egyébként a nevelőm is volt nálunk.
Mindenki letette a kajáját és rám nézett. Mintha olyan természetes dolgot mondtam volna, ettem tovább, miközben mindenki feszülten figyelt. 
Megszólalt a csengő és egy nagy csorda indult meg a termek felé. Nekünk még volt egy osztályfőnöki, így magamhoz vettem a maradék krumplim és elindultunk.
Armin kihasználta még a fen maradó másodperceket is, hogy játsszon, a többiek, Rosa, Viola, Alexy és Kentin csendben meneteltek mellettem.
-Egyébként tök kedves-szólaltam meg.-Angol. Tök olyan mint Mary Poppins.
-Én félek Mary Poppinstól-szólat meg Alexy. Mindenki nevetésbe tört ki, mire ő felcsattant.-De olyan ijesztő! Csak úgy elszáll! Mint valami falevél!
Még jobban nevettünk. Fél karral magamhoz húztam a fiút és átöleltem. Elcsort a krumplimból, mire én rásóztam a karjára. 
-De hogy hívják?-Kérdezte Rosa, kicsit felszabadultabban.
Bevándoroltunk a terembe, azon belül a fal melletti utolsó két padba. Egyébként az utolsó három pad volt a minénk, de Armin átköltözött Peggyhez, Viola meg Jadehez. 
-Elle. A rendes nevét nem tudom-vállat vontam és helyet foglaltam Kentin mellett az utolsó padban, szorosan a falnál. 
-De mióta van neked?-Tette fel a következő kérdést padtársam.
-Múlt március-a tollamat kattogtattam, hogy visszaemlékezzek.-Olyan hónap közepe, asszem.
-Mi a hónap közepe, kisanyám?-Fordult felém Kim, sokatmondó mosollyal. 
-Nevelőtiszt-válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét.-Igazából szociális gondozó, de az nem hangzik olyan jól. 
Mindenki meredten bámult rám, mintha azt közöltem volna, hogy rákos vagyok és holnap meghalok. Sajnálkozón és döbbenten.
-Mi van?-Nevettem el magam.-Mi olyat mondtam?
-Nincsenek szüleid?-Kérdezte Iris olyan hangon, mint egy megkínzott kölyökkutya. Ha nem hallottam volna ezt a kérdést ezerszer, még meg is illetődtem volna.
-Nincsenek-megvontam a vállam.
-Akkor te árvaházi gyerek vagy?-Melody megbánóan bámult rám. Ismertem már ezt is: bocsi, hogy gonosz voltam veled, hisz neked nincsenek szüleid....
-Nem, nagybátyámnál élek.
Peggy leült a padomra, és kérdezgetni kezdett.
-És milyen a nevelőd? Jó fej?
-Aha-elhangzott a becsengő. Bár Mr. Faraize mindig késik.-Bár elég fura egy fazon. 
Peggy csacsogott tovább.
-Férfi?
-Nem, nő.
-Mennyi idős?
-Húszas évei végén, kábé.
-Milyen gyakran jár hozzátok?
-Fél évente.
-Nem is mondtad, hogy jön-szólalt meg Kentin.
-Én se tudtam. Igazából múlt hónapban kellett volna jönnie, de nem jött, szólt is, hogy ezen a hétvégén jön, de Franknek és ő elfejtette megemlíteni.
-Nem tűnt fel, hogy nem jött?-Szólalt meg gúnyolódva Castiel.
-Nem-megráztam a fejem, majd egy kis idő múlva nevetésben törtem ki, majd mindenki.-Elfelejtettem, na!
Abbahagyott a röhögés, majdnem újabb csend telepedett a teremre, de beállított az osztályfőnök, hogy halaszthatatlan dolgunk van, mindenki füzetet elő. Imádom néha a férfi időzítési képességét.

...

Véget értek az órák, aminek furcsamód nem örültem. Nem akartam hazamenni. Idegennek éreztem magam ott, hogy Barbara ott van. 
Elbúcsúztam a többiektől, ráérősen pakoltam el, a DÖK-ben semmi dolgom nem volt így megcsináltam a házikat, bolyongtam a suliban céltalanul. Végül feladtam és a szekrényemhez sétáltam, hogy kivegyem a matekcuccom, hogy készüljek belőle, mert holnap nagy doga.
A szekrényen egy rikító sárga cetit találtam, amire ferde, gyönyörű betűkkel volt írva: Háromkor a parkban? Igaz kérdőjel volt a végén, de úgy éreztem, mintha felszólítana, mert muszáj elmennem.

Fél háromkor Zoknival vágtam át a parkon. A chicagoi tél borzalmas, olyan hideg, mint egy hóember segge acélbugyogóban. Nem bírtam egymás után rakni a lábam, szenvedéssel néztem kutyám, aki hogy melegítse magát ugrált. 
Sapkában, sálban és kesztyűben voltam, ráadásul egy bélelt kabátban, de a vér még így is megfagyott az ereimben. A pislogások elnyúltak, folyton dörzsöltem a szemem, hogy el ne aludjak.
Haza akartam menni, elfelejteni a levelet, beszállni egy kád forró vízbe, de megpillantottam a dőlt betűk gazdáját.
A szomorú füzek alatti padon ült, a kicsi befagyott patak előtt. Háttal volt nekem, de amint meghallotta a lépteim hátrafordult. Felállt, elém állt. 
-Szia-suttogta rekedt hangon. Nem látszott meg rajta, milyen hideg van, ugyan olyan kecsesek voltak a mozdulatai.
-Te mióta vagy itt?-Suttogtam, mert ettől többre nem telt tőlem. Elnevette magát.
-Fázol?
-Nagyon! Te hogyhogy nem?-Összekoccantak a fogaim mondat közepén, mire Lysander nevetni kezdett.-Ez egyáltalán nem vicces! Jégcsappá fagyok!
Zokni hangosan csaholt mellettem, odadörgölőzött a lábamhoz. Lys megragadta a csuklóm, a padhoz vezetett és leültetett. Szorosan mellém ült, meleg áradt belőle, ahogy felfogtam, hogy milyen közel is van, az arcomat is elöntötte a forróság. Zokni felmászott rám, így volt alkalmam odébb csusszanni. Nem akartam olyan közel lenni hozzá, zavarba hozott, furcsán éreztem magam.
Magamhoz öleltem a kutyám, hogy én is és ő is melegedjen. Lysander még mindig bujkáló mosollyal pásztázott.
-Mit nevetsz?-Néztem rá szigorúan.-Fázni még törvényes dolog. Neked lószar folyik az ereidben?
Elnevette magát, majd megrázta a fejét.
-Tanyán nőttem fel. Ez a tél azokhoz képest semmi.
Fájdalmasan elmosolyodtam.
-Király, de én akkor is fázom.
Szélesedett a mosolya, de nem szólt. Egy papírost húzott elő a kabátzsebéből, majd átadta nekem.
Egész apróra volt hajtva, kérdőn néztem rá. Már nem mosolygott.
-Ez egy dal, amit írtam-zavartan megvakarta a fejét, nem nézett rám.-Kettőből egy megvan. Csak szerettem volna jóváhagyatni. 
-Jóváhagyatni?-Megnevetett. Én hagyjam jóvá? De jól is esett. Nekem mutatja meg, hogy elmondjam a véleményem.
Gyorsan kinyitottam és átolvastam. Majd újra. És újra. Egyre gyorsabban.
Először tetszett. Utána megállapítottam, hogy ez Lysander. Ez az ő hangja. Majd még egyszer végigfutottam és rájöttem, hogy ez valami féle vallomás. Mind a két kezemmel szorítottam a papírt. Mély levegőt vettem és a fiú kezébe nyomtam a papírt. Kíváncsian leste a reakciómat. Biztosra vettem, hogy arra kíváncsi, hogy észreveszem-e, a rejtett üzenetet. De játszottam a hülyét.
-Ez...nagyon jó. Nem is volt semmi bajod, fogadni mernék-hamisan mosolyogtam rá, mire ő viszonozta, de nem tudta az arcán tartani a saját vigyorát.
-Köszönöm-hangja érzelemmentes volt, előre nézett, hogy ne kelljen rám.
-Azt hiszem...azt hiszem, most megyek-Lys bólintott, én felálltam és távoztam Zoknival. Talán kicsit sajnáltam, hogy nem marasztalt, de csak egy hangyányit.
Hazaérve kerültem mindenkit, vettem egy fürdőt és lefeküdtem aludni, miközben a dal soraiból dúdoltam.



El akarlak vinni valahova hogy tudd hogy engem érdekel
De olyan hideg van és nem tudom hova
Hoztam neked nárciszokat egy szép dalban
De nem virágzanak úgy mint tavaly tavasszal


És megakarlak csókolni, hogy jobban érezd magad
Én csak eléggé fáradt vagyok hogy megosszam az éjszakáim
Sírni akarok és szeretni
De az összes könnyem felhasználtam


Egy másik szerelemben egy másik szerelemben
Az összes könnyem fel lett használva
Egy másik szerelemben egy másik szerelemben
Az összes könnyem fel lett használva
Egy másik szerelemben egy másik szerelemben
Az összes könnyem fel lett használva

SZÜLINAPI EXTRAVAGANZAAAAA!


21-én egy éves lesz a blog, ennek örömére ünnepelünk. :) Sajnos nem leszek itthon 21-én, így pénteken, szombaton és vasárnap ünneplünk. :D hosszú hétvége elé nézünk ^^
Mivel nem csak az én érdemem, hanem a tietek is közösen tervezzük meg a programot. Mikre gondoltam?

Vasárnap kijön az 54. fejezet, az biztos, de a többi nem. Úgy gondoltam, írok lehetőségeket, lehet rájuk voksolni kommentben, és ha esetleg kíváncsiak vagytok még valamire, azt is megírjátok, és a tetszik az ötlet, azt is megírom. Szerda délben fogom zárni ezt, addigra meglesznek a programok, a jobb oldali menüsor tetején láthatók lesznek a fejezetcímek az 54. fejezet címe nem, azt mindig írás után adom, de ha kész lesz, majd azt is kiírom. Na lássuk:

 -  Betranche-s fejezet, egy átlagos nap ott.
 - A vizsga, mind a két szemszögből remélem mindenki érti :D
 - Egy Kentines kicsi sztori a fiú szemszögéből
 - Violával való megismerkedés, a lány szemszögéből, levél formában mint az Egy különc srác feljegyzéseiben
 - Az előző kérdezz-feleleknek nyoma veszett, törölte a rendszer, ha akartok kérdezhettek, ha nem lesz annyi kérdés, akkor kaptok választ
 - Vagy egy Színfalak mögött stílusú rész, + összegzés
...És várom még az ötleteket. :)

Imádlak benneteket, köszönöm, hogy követtek <3






6 megjegyzés:

  1. Szia! :) Nekem lenne egy ötletem. Lysander szemszög. Lys elmegy valami 'romantikus' helyre és átgondolja mit is érez/gondol a lány iránt/mit gondol róla stb. Nem a legjobb ötlet de azért remélem tetszik :) Amúgy meg a Színfalak mögötti dolog is tetszene :) Nagyon várom a folytatást <3

    VálaszTörlés
  2. EgyET értek Encivel, az ilyet én is nagyon bírnám :D <3 főleg a Lysander szemszöget

    VálaszTörlés
  3. Átgondolom, köszönöm, hogy eddig olvastatok <3

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Oh jaj erról nagyon lemaradtam. :/ Hála a drága jó szupergyors gépemnek!^^ Nem baj, akkor is írok ide is! >< Kíváncsi vagyok, ki, vagy mi Barbara. Elle-t meg már most nagyon bírom. :D Ahj bocsi, valahogy most nem tudok mit írni, egyszerűen mindenhez lusta vagyok ebben a melegben. T-T Kifacsartnak érzem magam. Attól függetlenül a rész még tetszett! :) De viszont, mint régebben írtam, újra fogom rajzolni Abbyt, amint meglesz szülinapomra az új ceruza. ^3^ Most, hogy visszanézem azt a rajzot, nagyon gyatrára sikerült. >< Ez az eredménye, ha nincs ihletem, és erőltetem a rajzot. T-T Viszont most van, és majd valamikor augusztus közepén/végén, vagy szeptember elején már meglesz. :) Bár... lehet,hogy most megcsinálom zsírkrétával, később meg máshogy a ceruzával. Ha jól sikerül, azt is elküldöm.^-^ Várni fogom az új részt!^^
    Ui.: Az előzőt töröltem drága helyesírásom, és szupergyors gépem miatt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már hiányoztál _:)
      Remélem tetszenek majd az ünnepi részek is, és előre boldog szülinapot :)
      Nekem sincs sok kedvem semmit se csinálni, elolvadok a székemben :'D

      Törlés