2015. július 11., szombat

52. FEJEZET

A jövő hét szombat, és egy váratlan látogató



~Még mindig Lysander szemszöge, csakhogy mindenki képben legyen~

Egyszerre nyitottuk ki a szemünket. Abby arca falfehér lett, és elhúzódott. Elfordult tőlem, a hátát a kanapénak döntötte.

Hirtelen nem értettem a reakcióját, majd fej bevágott a felismerés. 
Nina.
-Használhatnám a mosdót?-Szólaltam meg. A lány felém kapta a fejét.
-Fent, a lépcsővel szembeni szoba mellett a vendégszobából nyílik egy-halványan rám mosolygott. Viszonoztam, de nem hittem el.
Felmentem a lépcsőn, körbejártam az rövid folyosót. Ki kellett ürítenem a fejem. Meg akartam mosni az arcom, de nem emlékeztem, hol találom a fürdőt. Három ugyanolyan ajtó volt. Kettő a lépcső előtt és egy a folyosó végén. Odasétáltam, hátha. Bementem, majd körülnéztem. Ez lehet a vendégszoba -gondoltam, de megláttam a könyvespolcot. Rögtön tudtam, hogy Abby szobájába tévedtem. Egyből kiszúrtam azokat amiket az iskolában olvasott.
Ki kellett volna mennem, nem volt helyénvaló bent tartózkodnom, de nagyobb volt a kíváncsiság. Műfaj szerint voltak rendezve a könyvek. Krimi, sci-fi, misztikusabb, fantasy, lányregények, sorozatok, klasszikusak, novelláskötetek, és verses gyűjtemények. A másik szekrényen CD-k voltak különböző rock, punk-rock bandáktól, amikről már Castieltől hallottam. A legjobban meglepett egy polc, tele bakelitlemezekkel. Beatles, Nirvana, Ramones, és klasszikusok, Bach, Beethoven, Haydn, Mozart. Ezeket tudtam leolvasni.
Volt egy polc tele emléktárgyakkal. Egy kisebb gördeszka, amit ujjal lehet irányítani, egy toll, buborékfújó, egy szájharmonika. Egy koponya, amit nagyon furcsálltam, de csak mosolyogtam rajta. Rajz egy faházról és a Julliard mennyezetének egy darabja. Mind a kettő gyönyörűen papírra vetve. Egy kép, ahol Abby régi baráti köre látható. Ő középen, ahogy átkarolja egy felnyírt fekete hajú, kreol bőrű lány, a másik oldalán egy fiatalabb fiú nem tűnt idősebbnek tizennégynél, mandulavágású szeméből azt lehet gondolni, hogy ázsiai. És még két srác:egy amerikai foci mezben, sötétbarna hajú, már majdnem fekete és ugyan ilyen a szeme. 
A második srác Abby felett áll, szőkés barna göndör hajába beletúr, miközben nevet a kamerába. Zöldesbarnás szemét mélyen a kamerába mélyesztette. 
Furcsa volt látni, hogy egy embernek volt egy előző élete. Nem bírtam levenni a szemem Abbyről, ahogy nevetett és boldog volt. Miért hagyta ott, ha ennyire boldog volt?
Visszahelyeztem a képet, tovább nézegettem. A szembe falon volt egy freskó az íróasztal felett, egy nőről, aki felfelé nézve megpillant egy pillangót. Ez az első számú és egyetlen szabály. A varázslat akkor jön, amikor nem számítasz rá. Jellemző a lányra, megmosolyogtatott. A freskó jobb oldalán ismét szekrénysor, de a közelebbi ki volt nyitva. Közelebb léptem. Egy hatalmas hegedű alakú tok és egy egyenruha lapult benne. Pontosabban fogason egy szoknya a hozzátartozó kabáttal és rajta az iskola címerével. A tokra vándorolt vissza a tekintetem. Tisztában voltam vele, hogy nem az enyém, nem kellene engedély nélkül megnézni, de a kezem magától mozgott. Kiemeltem majd kinyitottam a bőr tokot, amiben egy gyönyörű, sötétbarna gordonka feküdt. Végigsimítottam, egy cetlin akadt meg a kezem.

Kedvenc tanítványomnak, hogy ne hagyja abba a csellózást. Nagy csellista válhat még belőled

Mrs. Taylor

-Nulla-szólalt meg Abby a hátam mögül. Azonnal odakaptam a fejem, lecsaptam a cselló tok tetejét. Nagyon szégyelltem magam.
-Nem lett volna szabad, én...-felemelte a kezét, hogy szólni akar, ezért elhallgattam. Az ágyához sétált, majd lehuppant rá. A matrac rögtön magába nyelte.
-Nem zavarsz, nyugodtan nézegess. Csak már megijedtem, hogy belefulladtál a WC-be. 
Elmosolyodtam, majd visszatettem a tokot oda, ahova találtam. 
-Milyen nulla?-Kérdeztem, ahogy rájöttem, hogy Abby ezt a számot mondta, de nem tudom a jelentését. 
-Megkérdezted, hogy hány barátom volt eddig-rám nézett, majd felült.-Ne állj már ott! Rossz rád nézni! 
Megpaskolta maga mellett az ágytakarót, hogy üljek le. Csak intettem, hogy nem, de ragaszkodott hozzá, akkor legalább abba a székbe ülj le-mondta, majd az íróasztal előtt elhelyezett székre mutatott. Nevetve helyet foglaltam.
-Nekem kettő-csúszott ki a számon. Nem éreztem helytelennek, hogy elárulom, de nem tudnám megmagyarázni miért.-Ninával együtt kettő.
Elnevette magát.
-Volt két barátnőd és még nem kezdeményeztél csókot?
-Azt hiszem, még nem találtam egy olyan lányt, akit meg szeretnék csókolni-jegyeztem meg kimértem, mire a lány lehajtotta a fejét, nevetve csóválta azt. Reméltem, hogy arra gondol, amire én. Megcsókoltam volna, de Abby okosabb volt és elhúzódott. Most is minden olyan kusza, nem kell, hogy még bonyolultabb legyen. Amikor az arcunk összeért nem is gondolkoztam rajta, hogy mi lesz az után, vagy hogy van nekem Nina. 
Néma csend. Teljesen besötétedett, már fél kilencet ütött az óra.
-Azt hiszem ideje mennem-feltápászkodtam. Abby lekísért, a nappaliban lenyaláboltam a füzeteimet, majd az ajtónál visszafordultam. 
-Köszönök. Mindent-ennyit mondtam, a lány csak biccentett. Biztosra vettem, hogy tudja miről beszélek. Mindennel tisztában van, csak felesleges lenne magyarázkodni.

~Abby szemszöge~


Te voltál az okosabb, Abby, nincs mit szégyenled. Semmi nem történt, megálltál, elhúzódtál, így volt helyes. Nem akarok valaki ribanca lenni. Nem leszek.
Szívtelen vagy! Te nem láttad a szemét? Azokat az égkő szemeket? És a száját? Úgy beleharaptam volna abba a lédús, húsos barackhoz hasonlító...
Barátnője van, állítsd le magad!
Úgy ledugtam volna a nyelvem a torkán... És más területekre is vándoroltam vele, csakhogy halljam a mézédes nyögdécselését...
ELÉG!
A konyhapultra csaptam, hogy elhallgattassam a hangot a fejemben. Nem csak dalírásokról jön elő, és nagyon idegesítő.
Levettem a tésztát a tűzhelyről, majd összeöntöttem a szósszal. Frank mondta, hogy Elijah éjszakázik, de ő és  Barbara átjönnek, üssek össze valamit. A spagetti volt a legegyszerűbb, így emellett döntöttem. 
Mire tálaltam, meg is jöttek. Nevetve léptek be az ajtón, azonnal leszűrtem, hogy ittak valamit.
-Jaj de jó illatok!-Kiáltott fel Barbara, majd meglátott engem.-Abby! De szép vagy ma is!
Frank felakasztotta kabátokat, majd rám nézve elnevette magát.
-Mint a Halál! Nincsenek neked színes ruháid?
Mind a ketten alkoholszagúan vihogtak, majd leültek az asztalhoz. Nem tudtam belefolyni a beszélgetésbe (nem is akartam, örültem, hogy békén hagynak), így csak a délutánon tudtam gondolkodni.
Te nem akartad, hogy megcsókoljon?
Dehogynem, mindennél jobban, csak...
Leszbikus vagy?
Mi? Nem! Honnan veszed?
Nővérem, csak egy lezbi nem csókol meg egy tízes pasit, aki ráadásul akarja! Sőt, még a lezbik is lekapnák!
Ez bonyolult...barátnője van!
Kit érdekel?
Engem!
Pff...Ha így beszélsz szüzen fogsz meghalni.
KUSS!
Beleütöttem a spagettis tányéromba mérgemben. Szerencsére nem volt benne kaja, azt már kiettem. De a tányér darabokra hullott, megsebezve a kezemet. 
Frank és Barbara úgy bámultak rám, mintha őrült lennék. Bár egy tizenhat éves kis csaj hangokkal a fejében és hangulatingadozásokkal szerintem is őrült. 
-Én most...asszem felmegyek a szobámba-motyogtam, majd az öklömet magam előtt tartva felmeneteltem. 
A fürdőszobában a csap alá tartottam és engedtem rá a hideg vizet. Még mindig vérzett, patakokban folyt le a lefolyóba.
Nem tudom meddig állhattam ott, de Frank feljött. Az ajtófélfának dőlt. A tükörből láttam, ahogy lesajnálón méreget.
Nagyot sóhajtottam, elzártam a csapot.
-Mond csak. Nehogy magadba fojtsd.
Mellém lépett, elkapta a karom. Megvizsgálta az öklöm.
-Szét tudod nyitni?
Megvontam a vállam, hogy még nem próbáltam. Hirtelen nyitottam ki, azonnal belehasított a fájdalom. Égett és még jobban vérezni kezdett. Felszisszentem. 
Ismét víz alá tartottam, amíg el nem múlt a vérzés. Frank a falnál állt és várta, hogy beszélek-e. El akartam neki mondani, de túl bonyolultnak tűnt.
-Éreztél...-kezdtem.-Éreztél már úgy, hogy minden kusza és kibogozhatatlan? 
Hatalmas sóhajjal leült a csempére, a falnak döntötte a hátát. Az arcán nem volt érzelem, nem tudtam leolvasni róla semmit. Gyűlöltem, amikor ilyen. Átvált zsaruba. Mintha nem is ismernénk egymást. Mintha kihallgatna. 
-Minden egyes beszélgetésünk alkalmával így érzem-elmosolyodtam, majd Frank folytatta.-Ha én találkoznék egy olyan emberrel, aki összezavar beszélnék vele. Néha próbálkozom is vele.
Elnevettem magam.
-És, ha ez nem működik? Ha nem tudok beszélni vele? Engedjem el?
Homloka ráncokba szaladt.
-Hogy engedhetnéd el, amikor még meg se szerezted? 
Elzártam a csapot és kérdően meredtem rá.
-Miről beszélsz?-Frank felállt, kisétált, de kiabálva válaszolt.
-Láttuk azt a fiút. 
-És honnan tudod, hogy nem járunk?-Elgondolkoztam, majd hozzátettem.-Akkor miért nem jöttetek haza? Itt dekkoltatok a ház előtt és észre se vettem?
Nagybátyám egy elsősegély dobozzal tért vissza. 
-Láttuk, ahogy elmegy. Én azt hittem, hogy együtt vagytok. Barbara világosított fel, hogy nem.
Bólintottam, majd odanyújtottam a sérült kezem. 
-És ő ezt honnan gondolta?
-Nem csókolt meg, amikor elment, és a nézéséből-Az említett nő az ajtófélfában állt, halványan mosolygott, őzike szemeiből éreztem az együttérzést.-Apropó a nézése: milyen szemei vannak! Ha tizenhat lennék, én is elolvadnék!
Egymásra néztünk Frankkel. Az arcán döbbenet és a féltékenység viaskodott. 
-Én nem szoktam olvadozni-motyogtam.-Lysander csak egy haverom, barátnője van.
-Neve is van-dünnyögött a férfi, mire elnevettem magam. 
-Frank-Barbara a férfi mögé sétált.-Nem mészbe, elintézem, Beszélek vele.
Jelentőségteljesen Frankre néztem. Nehogy itt merj hagyni vele, kérlek...
De persze, hogy enged! Papucs.
Szúró pillantást vettem a férfia, de az csak nevetett és vállon veregetett. Nem tudom, hogy az ital miatt, vagy egyszerűen szadista.
Barbara folytatta az ápolást. 
-Így ni! A hétvégén meg is gyógyul-Leragasztotta a kötést, majd megpaskolta a kezem. Fájt, de nem adtam jelét.-Gyere, beszéljünk!
Mondani akartam, hogy egyedül maradnék, de nem hagyta. Helyet foglalt az ágyon, majd kérdezgetni kezdett. Az alkohol tinédzser kis szukává változtatta. 
-Nekem nyugodtan elmondhatod. Jártok? Mióta? Lysander...milyen szexis név!
Ilyenkor nagyon örülök, hogy anyámmal megszakítottuk a kapcsolatot. 
Leültem mellé az ágyra.
-Nem hazudtam. Nincs köztünk semmi.
Úgy nézett rám, mintha át akarna látni rajtam.
-Meleg?
-Nem!-Az arcomat a tenyerembe temettem.-Nem, csak...ez bonyolult. 
-Barátnője van?
Felemeltem a mutatóujjam, hogy tiltakozzak, majd leengedtem. Megadóan igent intettem a fejemmel.
Erre lebiggyesztette a száját, mint egy bánatos kiskutya. Ha a szemébe néztem, tényleg bánatos kiskutya hatása volt, akit jól leitattak. 
Magához húzott és megölelt. A fülembe suttogta, hogy minden rendben lesz. Nagyon meglepődtem, nem is reagáltam. Ez nem tragédia. Mindenki boldog. Ja nem is mindenki...
-Barbara-eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.-Egyedül szeretnék lenni, megtennéd, hogy...
A nő bólintott, majd távozott. Furcsamód megkönnyebbültem, amikor elment. Megrémiszt, hogy ennyire szeretem a magányt.
Átöltöztem (elég nagy kihívás volt, a jobb kezem lett béna, de sikerült), majd bebújtam az ágyba. Zokni mellém tekeredett. Nem kellett sokáig várni, hamar elnyomta az álom.
Nem tudtam elaludni. Ismét. Gondolkodtam az estén, a délutánon, az egész itt töltött életemen. Magammal szerettem volna lerendezni a vitát, egyedül.
Egyedül, mi?
TAKARODJ KI A FEJEMBŐL!

~Lysander szemszöge~


Mindig szombat délután próbálunk Castiel házában. Amikor Castiel szülei otthon vannak, akkor Vicktoréknál.

Castiel a jövőheti fellépésünk miatt ideges volt. Még többet ivott, mint szokott és ócsárolt mindenkit. Vicktort, amiért rosszul játszik, engem, mert még mindig hiányzott két dal a listáról. 
-Nyugodj le. Nem tudok mit tenni, képtelenség amit kérsz-mintha a falhoz beszéltem volna. Tovább üvöltött velem, hogy neki kell az a két dal, van egy hetem, hogy összehozzam, vagy kitesz a bandából.
-Hűtsd le magad, Cast!-Bökte oldalba Vicktor, ahogy a konyhába tartott.-Minden rendben lesz. Lys jó gyerek, össze tudja hozni.
Felemeltem a mutatóujjam, hogy szóljak.
-Egy dalt rengeteg idő megírni, csiszolgatni, felhangszerelni. Pláne kettőt!
A Vörös dühösen csapta le a whiskys poharat a dohányzóasztalra. Úgy meredt rám, mint egy megsértett bika. Nem hátráltam meg, hagytam, hogy megragadja a galléromat. Mélyen a szemembe nézett. 
-Ide figyelj Ainsworth!-A szavakat szinte köpte, az alkohol szagú leheletétől megszédültem.-Ha nem lesznek kész péntekre, nem állok jót magamért, nem érdekel, hogy a haverom vagy! Megértetted?
Felvontam a szemöldököm, mire erősebben fogott. Nem szerettem volna birokra kelni vele, ezért csak bólintottam.
Elengedett, az egyensúlya megingott. A falnak dőlve Vicktort szidta és megfenyegette, ha nem tanul meg játszani szombatig, keresünk egy jobb dobost. Az csak némán bólogatott, elharapta a száját, hogy visszatartsa a nevetését.
Castiel szitkozódva az ajtóhoz botorkált és távozott. A motor búgása követte az ajtócsapódást, majd nem hallottunk semmit. 
Vicktor elterült a kanapén és könnyekben fuldokolva nevetett. Nekem valahogy nem volt kedvem nevetni. 
-Ne már, Lys!-Bokszolt bele a vállamba Vicktor.-Minden fellépés előtt megcsinálja ezt! Meg szerintem jobban tud már részegen vezetni, mint józanon!
Igaza volt. Tényleg jobban vezetett már.
Nem tett jót Castiellel a stressz. Nem tudja leküzdeni, és hogy ne hatalmasodjon el rajta, inni kezd. Az italtól agresszív lesz és önfejű. 
De nem is ez zavart, már nem aggódtam Castiel miatt, annyiszor csinálta ezt. Megszoktam, tud vigyázni magára.
Hogy tudnák két dalt megírni szombatig? Áthidaltam a nem-tudok-írni korszakom, el is kezdtem egyet, de azt még csiszolni kell. Azzal kész is lennék, de még egyet? Lehetetlenség.
-Min agyalsz?-Nézett rám Vicktor és belekortyolt a sörébe, amit a konyhából hozott. Ő nem tudna segíteni nekem.
-Ide profi segítség kell-mondtam ki hangosan.
-Agyturkászt akarsz hívni?-Kerekedett el Vicktor szeme. Megráztam a fejem.
-Annál sokkal komolyabbat.

~Abby szemszöge~


Nevetésre keltem. Ez is régen volt már a Smith-házban. 

Elkészültem, majd lementem megnézni mi folyik lent. Elijah, Barbara és Frank ült az asztalnál. Frank vadul gesztikulált, testőröm és Barbara nevettek. Még sosem láttam Franket így nevetni. Persze láttam már nevetni, de így sosem.
-Ezt hallanod kell!-Bokszolt vállba Elijah, mikor leültem. Frank újból mesélni kezdett, valami rendőrös sztorit. A felét nem értettem, nem is volt vicces, de mindenki majd' megfulladt. Nem éreztem alkohol szagot, így megnyugodtam. 
Magamba tömtem egy zsömlét, mire abbahagyott a kacaj. 
-Mi a terv jövő szombatra?-Kérdezett rá Frank, és belekortyolt a kávéjába.
Megvontam a vállam.
-Semmi, talán egy jó könyv.
-Én a tizenhetedik szülinapomon a Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógiát olvastam-szólalt meg testőröm.-Az a világ leghosszabb trilógiája, öt részes.
Frank is olvasta, hosszasan elcsevegtünk róla, ki mit gondol, érdemes-e. Hirtelen Barbara az asztalra csapott. Mindenki felé fordult.
-Ti ezt normálisnak nevezitek?-Elkerekedett a szeme. Értetlenül meredtünk rá.
-A tizenhetedik születésnapodon komolyan egy béna kockakönyvet akarsz olvasni? Normális vagy te?-A két zsaru máris vitázni kezdett, de a nő felemelte a kezét. A komoly tekintete megenyhült, hátradőlt a székén. Gúnyosan felnevetett, ami nagyon emlékeztetett valakire. Kirázott a hideg.
-Várjál, hiszen már emlékszem!-Felállt, a tányérját a kezébe vette. Nevetve felém fordult, megkocogtatta a homlokom. Még jobban nevetett, amikor meglátta a meglepett tekintetem. 
Leszedte az asztalt. Megborzongtam a nevetésétől. De hol hallottam már ezt a hülye kacajt?
Frank is nevetett, mintha olyan poénos lett volna az egész. Csak néztem rá, hátha észre vesz (ami persze nem következett be), és azon agyaltam vajon elmondott-e neki mindent rólam. Persze, hogy mesélt valamit a nyárról, az agydokikról, de a hangokat is elmondta neki?
Elijah megszeppenve eszegetett tovább, hirtelen nem is tudta mit csináljon. Láthatólag megkönnyebbült, amikor csengettek. Azonnal odarohant. 
Barbara még mindig a mosdókagyló felett kacagott, egyszer-kétszer felém sandított és még jobban nevetett. Valamit motyogott, de azt nem értettem.
Frank hívást kapott, így felsietett az emeletre, hogy ott nyugodtan tudjon beszélni. 
Kavargattam a csésze teám, miközben előjött az a fojtogató érzés. Nem is tudnám hogy megmagyarázni. 
Leginkább úgy, amikor elrontasz valamit, és kiröhögnek. Vagy kigáncsolnak a menzán és mindenki röhög, vagy megörökít, kajás ruhában. Vagy amikor egy horrorfilmszereplőt bekerít a főgonosz és kárörvendően kacag, hogy most aztán megdöglesz. 
Az asztalon hagytam a teát, úgy, ahogy van, és felsiettem a szobámba. Elviselhetetlenül bizsergett a tenyerem, éreztem, hogy ha most azonnal nem megyek fel, képen vágom Barbarát. Nem is érdekelt, miért csinálta, vagy mi volt ez a hülye kacaj. Fel akartam menni, összetörni valamit, esetleg üvöltözni. 
-Mondtam. Itt nem lakik semmilyen Lucy-Elijah az ajtóban álló személlyel vitatkozott. Testőröm mellé sétáltam, majd a válla fölött átkukucskáltam és megpillantottam azt a nagyon ismerős szőke fejet. Azonnal menekülőre fogtam, de észrevett.
-Lucy In The Sky!-Kiáltott fel azon a kislányos hangján, ami szerintem természetellenes egy harmincas nőnél.
Elijah felém fordult és felvonta a szemöldökét.
-Ismered?
Felsóhajtottam.
-Ő itt a nevelőtisztem, Elle.
Elle felvihogott, mint egy iskoláslány.
-Ne is hallgasson rá!-Rám mutatott, majd kezet nyújtott a testőrömnek.-Elle Ryder vagyok, a szociális munkás.











9 megjegyzés:

  1. Hali! :)
    Jajj amikor Abby elhajolt, majdnem leestem a székről. :D Még mindig Armint pártolom, de annyira örültem volna annak a csóknak. ^3^ Amikor meg a fejében vívódtak a hangok, azon nagyot nevettem, meg a részeg Castiel. XD Annyi kérdés merült fel bennem, amit olvasás közben elfelejtettem, nagyon kíváncsi vagyok.*-* Úgy érzem megint jönnek az izgalmasabb részek. :) Jut eszembe Vicktor... ugyanaz a Vicktor, akit Abby-vel zártak be mikor elrabolták? Valahogy kezdenek kicsit hiányozni azok a részek, amikor ilyen akció dús volt, meg mikor Armin-Alexy-Viola-Rosalya többet szerepelt, de így is nagyon tetszik. :) Tavaly óta nagyon sokat fejlődtél, bár akkor is nagyon tetszett. Mindjárt itt a blog szülinapja, már csak 10 nap, ez idő alatt sikerült több mint 62.000 látogatót szerezned. :) Gratulálok! :) Naaagyon-naaaagyon várom az új részt! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már csak 10 nap? Úr Isten :O
      Nagyon örülök neked Bogi, mindig itt vagy és támogatsz. Nem árulhatok el semmit, de egy hét múlva újra rész :)
      Poénosra akartam, örülök, hogy sikerült :)
      Ez nem az én sikerem, inkább az olvasóké, én csinálom azt, amit szeretek.

      Törlés
  2. Jaj annyira jóóó, hogy ezt nem tudom elmondani. Hianyoltam a csókot de utána kárpótolt az amikor Castiel berugott, azon szetrohogtem magam! ;)

    VálaszTörlés
  3. Nem lehet mást kezdeni ezzel a történettel, csak egyre jobban élvezni az olvasását. ^-^ A csókot én is várom már, na de mindent a maga idejében, gondolom. :P Castiel tud nagyokat alkotni, ezt eddig is tudtam, de röhögőgörcsöt idézett elő a részeg jelenete. ;D A látogatószámhoz pedig én is csak gratulálni tudok, persze, az olvasók érdeme is, de az íróé is, aki olyan jól letudja írni a gondolatait, hogy szabályosan vonzza az olvasóit. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent a maga idejében, így-így :D
      Örülök, hogy mind a kettőtöknek tetszett, minden olvasóm rajongója vagyok ^^
      Mindjárt szülinap, próbálok megfelelően készülni. :)

      Törlés
  4. Abby gondolatai kiuzik egymast a fejebol. Amikor olvashattuk h mit mond a gondolata akkorat rohogtem mint meg sohaxd"TAKARODJ KI A FEJEMBŐL!" Neeeeee sirokxdd kabe az en batyaim is ilynek reszegen a jatekkal mint Castielxd en js gratulalok a latogatoszamokhoz megerdemled:) ritkan olvasok ilyen jo blogokat es tzdod h nagyon nagyon nagyon[……nagyon nagyon……] nagyon nagy rsjongod vagyok:DDD affele ha nincsenek barataid olvass blogot:// a blog szulinapjan teszel majd fel kulonleges reszt amugy? Varom a kovi reszt:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tervezek egy SZÜLINAPI EXTRAVAGANZÁÁÁÁÁT, ami egy három napot takar, péntek, szombat, vasárnap (szülinapon nem leszek sajna itthon), de a következő fejezet végén mindent kiírok :)
      Köszönöm, hogy tetszett és Csenge, én is nagy rajongód vagyok :)

      Törlés
    2. Hogy oszinte legyek egy Betranche-s napnak vagx a vizsgasnak orulnek egyebkent:)) te olvasod a blogomat?:)

      Törlés
    3. Nem, sajnos nem olvasom :/
      Jegyzem a voksod :)

      Törlés