2015. június 17., szerda

50. FEJEZET

Saját szívén hatol át a fém



(Írói megjegyzés: Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem, de a laptopomnak annyi. Nem tudom mikor fogom hozni a következőt, mert jövőhéten nyaralni megyek. Sajnálom, sietek majd :) Köszönöm az oldalmegtekintéseket, már az ötvenedik fejezetnél tartunk, wow! Köszönöm. <3 )



A bál után minden bonyolultabb lett. Minden téren.
Jött a félév, Borisz eddig beteg volt, de most megint itt van, és kedvenc elfoglaltsága, hogy baszakodjon velem. A matektanár sem kímélt, minden órát a táblánál kezdtem. Persze sose jött össze. 
Frank hazajött a kórházból és találkoztam Barbarával. Rendes nő, nekem nagyon bejött. Van köztük némi korkülönbség (kábé öt év), de ez nem nagy cucc. Hiába harmincöt éves, él-hal a Harry Potterért, még Londonban is volt, a boltban. Amikor találkoztunk erről faggattam. Nagyon aranyos nő, nem kérdezett felesleges dolgokat, mint például van-e barátod?, hogy megy a suli?. Gyönyörű nő, barna haja van és őzike szeme. Nem látszik rajta a kora. A gyerekek imádhatják.
De ezen kívül minden katasztrófa. Kezd egyre szarabb lenni a hangulatom. Leültem a konyhába, már korán reggel, mert nem tudtam aludni és kevergettem a kávém. 
Frank figyelte minden mozdulatomat. Mindig ezt csinálja, de most feltűnt. Aggódik értem.
Miután nekirontottam a csuklómnak egy késsel aggódik értem. Bár bevallom, az tényleg nem volt jó ötlet. 
De az ember hibázhat, nem? De ezért a hibámért a sírig fognak üldözni, ha minden így folytatódik tovább.
Nagybátyám mellém ült, töltött magának kávét. A szeme sarkából figyelt, de miután cukrot akartam tenni az italomba leszólított.
-Ez így nem lesz jó.
Ránéztem. Fejével biccentett a kezem irányába. A sót markoltam, nem a cukrot. 
Felsóhajtottam, és letettem a reggeli kávémról. 
Felálltam a pulttól és az eddig lófarokba kötött hajamat kibontottam és a kezemet fésűnek használva végigszántottam rajta.
-Veled meg mi van?-Franken már a rendőregyenruhája feszült. Ma ment be először dolgozni, egész héten elviselhetetlen volt, idegesített, cukkolt, mert unatkozott. De nem szólhatok, vagy kirak.  
-Csak izgulok a félév miatt-részben kamu volt, de igazság is lapult benne. Tényleg izgulok, mert csak két alkalmam lesz javításra (ami jelenesetben a kettesért fog menni), de szét vet az izgalom Armin miatt is. Nem hívott, hogy mi volt Peggyvel.
-Te tanulás miatt izgulsz?-Szúrós szemeket meresztettem rá, ezért visszatartotta a nevetést. De lehetett hallani a majdnem felnyerítést.-De komolyan. 
Megrántottam a vállam.
-Baj, hogy meg szeretnék felelni?
-Minden cselekedeted a megfeleléskényszeredből indul-Frank már nagyon betanulta ezt a hülye agykurkász-szöveget. Mindenki innen indult ki, hogy nem tudok boldog lenni, ha úgy érzem, hasznavehetetlen vagyok. Először ezt nem is hitte Frank, mondván szeretek hasznavehetetlen lenni.
Szó nélkül hagytam, majd felkaptam a táskám. Felvettem a cipőt, kabátot, sapkát és a sálat.
-Elmentem.
A kilincsre fektettem a kezem, de nem nyitottam ki.
-Ugye ha lenne valami, elmondnád?-Szólt utánam. Tudtam, hogy utánaszól, ismerem már. De miért kérdezni ezt mindenki? Egyszer hozol egy rossz döntést és örökre megbélyegeznek. 
Csak megráztam a fejem és kimentem, ahol Kentin már várt. Próbáltam takarni, hogy szar a kedvem, de észrevette, rá is kérdezett, de tereltem az Arminos témára. Ő se tudott semmit.
Az ikrek nem érkeztek meg, még negyvenkor sem. Felhívtuk Alexyt, ő az ágyat nyomta. Azt mondta, Armin már rég elindult.
Viola és Rosa azonnal a legrosszabbra gondoltak, elindultak az ajtó felé, ami pont akkor nyílt, és ki lépet be rajta? Vagy inkább kik?
Peggy sétált be, maga után húzva Armint. Szegény kocka kezét úgy rángatta, mint egy pórázt!
A lányok a földbe gyökerezve nézték, Kentin gratulált a fiúnak egy pacsi formájában. Én egy padon ülve belefulladtam az italomba. Mindig be tudom időzíteni a pillanatot az ivásra. 
Majdnem megfulladtam, amikor a kocka mögém lépett és rácsapott a hátamra. Belém fojtotta a szuszt. Ránéztem és elröhögtem magam. Az egész egy nagy röhögőgörcsbe csapott át.
A padon elfeküdve nevettem, Armin lerogyott a földre és úgy fogta a hasát. Az újdonsült barátnő meg odajött és megkérdezte min nevetünk. Armin azonnal elhallgatott, feltápászkodott és magyarázni kezdett. 
Én is abbahagytam a kuncorászást. Egyetlen szavára ugrik. Nem lesz egy így jól. 
Armin és Peggy járása sok mindenkit felbátorított. Például Dajan bepróbálkozott Kimnél, pedig mintha testvérek lennének. Kim hárította, viccelődésnek  vette, de látszott rajta, hogy megilletődött. 
Jade szünetekben elhívta Violát a télikertbe, aki örömmel igent mondott.
Apropó Viola: a bálon elcsattant egy csók és Rosa számítása szerint már kapcsolatban vannak. Mindenhova együtt mennek (mármint Jade és Viola). Rosa meg is sértődött, hogy hanyagol minket. Szerintem ha boldog ne szemétkedjünk, ha akar velünk beszélni, úgy is fog. 
Így csak ketten maradtunk: Rosa és én. De ő se volt itt igazán. L-el sms-ezett, hogy mindenki mekkora seggfej. Pedig ő volt a legnagyobb.
Unalmamban elővettem a matekfüzetem, hogy tanuljak, mert az lett volna a következő óra, de megakadt a szemem a tegnapi firkálmányon. 
Végképp elment az a cseppnyi kedvem is a tanulástól, inkább mellé írtam, amit mondott a belső énem. Sokat beszélt a kis csaj, be nem állt a szája. Mindig kattogott valamin, össze-vissza hablatyolt, teljesen belezavarodtam. Ritka alkalmak egyike volt, hogy csak a fülembe suttogott, halkan, összecsengő sorokat. Azokat mindig leírtam. Most is ezt tettem.
Mindenkinek van egy belső én, akit vagy elrejt, vagy egyé válnak. Nekem egyiket se sikerült, csak van bennem, néha megszólal, de egyébként nem csinál semmit. 
Olyan halkan mormolt, hogy alig tudtam kivenni a szavakat, így csak kedvemre alakítgattam az ő mondandóját. 

Összerogy, nem bírja tovább
Zokog, kifáradt az árva
Mert hogy nincs annak szülője sem
Egyedül van


Nála van a fegyver
Az árvánál
Lő, de nem találja el a félszeműt
Saját szívén hatol át a fém

Fuss, amíg tudsz! Gyilkos lettél
Vérrel írták a neved
Arra a falra, ahol mindig elment
Hogy hazaérjen ebédre

Fuss! Nyomodban a démonok
A véredre éheznek
Ne nézz hátra! Megérzik a félelemed
Megérzik hogyha félsz

Remegsz már
Megtalálnak
Sarokba szorítanak
Mi az utolsó szavad?

-Abby!
-Mi?-Felnézek a füzetből. Rosa mosolyog rám, a karomat szorítja. Összehúzom a szemöldököm.-Mi van? Van valami az arcomon?
-Lys szól-az említett fiú felé mutat, aki még mindig bámul. Összefonódik a tekintetünk. 
-Mit akar?-Kérdezem a lánytól, miközben rá se néztek.
-Én nem tudom-olyan szélesen vigyorog, hogy minden foga kilátszik.-Na, menj már!
Lökött egyet a székemen, mire az felborult. Épp fel tudtam állni. 
Elindultam Lysander felé. Ő észrevette, hogy közeledem, felpattant és állva várt. Beugranak a dal sorai.
Remegsz már - tényleg remegek. A gyomromban mintha a reggeli félig-kávé játszadozna az iskolai melegszendviccsel.
Elé érek. Ő végigmér, semmitmondóan a szemembe néz.
-Beszélhetnénk?-Megtalálnak. Megtalált.
Csak bólintok. Követem őt, egészen a pincéig megyünk. Ott előhúz egy kulcsot a kabátzsebéből és kinyitja az ajtót. Előre enged. Bemegyek, majd Lys is bejön, bezárva az ajtót. 
-Meg kell beszélnünk ezt-beszéd közben a kulcsot visszacsúsztatja a zsebébe. Nem szakítja meg a szemkontaktust.-Mi történik? Mi változott meg?-Talán, hogy neked már barátnőd van, de még mindig szédítesz.-Nem értem. Nem értelek. És én érteni akarlak.
Egyre közelebb jön. A félhomályban nem látom az arcát, csak a csillogó, ékkő szempárját. Ahogy ő közelebb jön, én hátrálok. Elfogy a hely, már a falnál vagyok. Elém jön, közel hajol, érzem a nyakamon, ahogy lélegzik. Az államnál fogva felszegi a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Nem tudom kerülni a szemkontaktust. Sarokba szorítanak. Sarokba szorított.
-Tudom sok kérdés-suttogja. Borzongás fut végig a testemen.-Nem tudsz nekem választ adni?
Értetlenül pislogok rá. Nem pirulok el  nem jövök zavarba, tartom a szemkontaktust, határozott vagyok. Csak épp nem szólok semmit.
A belsőm énekli a dalt, mikor az utolsó sorhoz ér, fogy el az erőm.
Mi az utolsó szavad?Annyi minden lenne. Most is annyi mindent mondanék. De nem találom a hangom. Csupán csak nézem, ahogy ő is engem. Furcsa volt. Melegség járta át minden porcikám, kellemes bizsergés.
Ugye megvan az a pillanat, hogy elterveztétek a beszélgetést, de amikor sorra kerül, egy kukkot se tudsz kinyögni?
Na az az volt.
Elterveztem, hogy a képébe vágom, hogy hagyjon békén, ne jöjjön a közelembe erre....nem tudom azt mondani, mert csak arra vágyom, hogy közelebb jöjjön. Valaki adjon egy puskát, fejbe lőném magam, köszi.
Végül csak lehajtottam a fejem és sóhajtottam.
-Semmi. Semmi sem történik köztünk, sem sehol. Semmi sehol.
Hátrált, elengedett. Kihasználtam az alkalmat, az ajtóhoz slisszoltam. Ki akartam nyitni, de zárva volt. Tényleg, bezárta. Bassza meg!
-Zavarnak a kérdéseim?-Újból felém lépked. Megfordulok a irányába. Ezúttal nem jön közelebb, tisztes távolban megáll. Tekintetét az enyémbe mélyeszti.
De nem adom magam, a karomat körbefonom a felsőtestem előtt.
-Igen. Zavar, hogy akaratom ellenére itt tartasz, úgy hogy légyszíves nyisd ki az ajtót!
Elsétált mellettem. Az kilincsre fektette a kezét, a kulcsot a zárba dugta és elfordította. Kitárta az ajtót, léptem is volna ki rajta, de megragadta a vállam. Mind a kettőt, és magával szembe fordított.
-Csak egy kérdést engedj meg-hangja még mindig finom volt, mint a hajnali szellő. Nem sejtettem gonoszságot. Bólintottam.-Mit tettem?
Egyenesen a szemébe bámulva válaszoltam. 
-Te semmit. Nem tehetsz semmiről. Felejtsük el. Jobb néhány dolgot megvétózni. Vétózzuk meg. Soha többé ne beszéljünk róla.
Elengedett. Látszott rajta, hogy gondolkodik. Addig elmehettem volna, de nem tettem. Mekkora liba vagyok!
-Felejtsük el-ismétli suttogva, majd rám néz.-Mit is?
Megrázom a fejem. 
-Egy kérdésről volt szó! Megvolt. Megyek.
De ottmaradtam.
-Nem mész?-Lys még mindig úgy beszélt, mintha hangtompítót szereltek volna rá. Egy halvány mosoly bujkált a szája szegletében. 
Leszegtem a fejem. Vigyorognom kellett. 
-Menjek? Csak egy szavadba kerül.
Az ajtó résén keresztül behallatszott a csengő. Lysander kimondta, hogy menjek. A lábamat nehezen mozdítottam, de amint beindult, meg sem állt az ebédlőig. Rosa már eltűnt, otthagyta a táskámat, minden cuccomat, így, széthányva. Igaz barátnő.

Álltam a táblánál matekórán. Újból volt valami a táblára írva, de összemosódtak a számok. Vagyis amennyi szám volt. A többi mind betű, vagy valami kaparás. Az egészből nem értettem semmit.
A tanár persze nagyon begurult, rögtön bevágta az egyest, meg mondta, hogy legszívesebben most azonnal megbuktatna. Nem tudtam komolyan venni. Én is ezt tenném a helyében. 

Egész délután, amikor bennmaradtam a DÖK-ben Melodyt kellett hallgatnom, hogy hogy lehetek ennyire nemtörődöm, és hogy sürgősen javítsak, mert rontom az átlagot. Vártam, hogy Nath kisegítsen, de a telefon a kezéhez volt ragadva. Összejött Averyvel, ő meg beteg, így tartják a kapcsolatot. Blah. A szerelmeseket lelövik, ugye?
-Figyelsz te rám?-Melody az arcom előtt csettintgetett. Bólintottam.
Ott voltam egészen sötétedésig. A lány tanulókártyákat adott, és mondta, hogy beszél a tanárral, hogy javíthassak. Helyeseltem mindenre, már nagyon haza akartam jutni.
Hazatámolyogni is nagy erőfeszítés volt, épp betettem a lábam, Zokni azonnal letámadt, hogy sétálni akar. 

Másnap már Rosa se volt velem ebédnél. Mindenkinek valami dolga volt: Viola a barátjával gondozta a dudvát, Armin a barátnőnek segít valami iskolai ügyben (mind a kettőt nagyon nehéz volt kimondani... még hogy barátnő is iskolai meló?), Rosa is kidőlt, ahogy Alexy. Kentin meg Margot próbálta lerázni, mert mint kiderült a bál estéjén ő is becsajozott, csak épp vízszintesen. 
A lány nem tudja felfogni, hogy a fiúnak csak egy éjszakás volt, így most együtt vannak. Szerintem cukik. 
Melody elintézte, hogy javítsak, ezért a kártyákat böngésztem. Hajnalban aludtam el, mert ezeket tanulmányoztam. Összesen volt tizenegy darab, mind laminálva van, így esélyem sincs tönkretenni. 
Minden erőmmel odakoncentráltam, de amikor valami élesben megy, az mindig másként sikerül. Ismét a tábla előtt álltam, megint valami fel volt írva és megint csak nem tudtam hogy kezdhetném el. 
A kezemben fogtam egy krétát és az egyenlőség jel után kezdtem írni, ami jött. Igazából fogalmam se volt róla, mit.
Apa mindig azt mondta, hogy nem tudhatjuk meg, ha meg se próbáljuk. Próbálkozni ér.
A kezem magától mozgott, számokat és betűket maga után hagyva. A fejem teljesen kiürült, csak írtam. Majd a csuklóm elernyedt és letettem a krétát. A matektanár mellém lépett, elvette az íróeszközt. Lehúzott a firkálmányból (ami megjegyzem olvashatatlan lett), majd a tanári asztalhoz lépett. Belefirkantott a naplóba, majd egy "ne is halljak rólad"-mondással a helyemre küldött. Nem akartam neki mondani, hogy egész héten itt leszek, ezért csak hallgattam. Büszke voltam magamra, hogy nem lőttem le magam tegnap és hagytam, hogy Melody nyaggasson. Éljen az erős akarat. 

Nath megkért, hogy tartsam a frontot, mert most randija van. Én persze beleegyeztem, ennyivel tartoztam. 
Rengeteg munka volt, így az első félév utolsó hetében, majdnem elaludtam ülve, de kipattant az ajtó. Rögtön odakaptam a fejem, majd elmosolyodtam. 















7 megjegyzés:

  1. Nagyon de nagyon jo lett ez a rész is mint mindig. Nagyon jol megy neked ez az blogírás. Nagyon tehetséges vagy. És jo nyaralást. Minnél hamarabb hozd a kövi részt.!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a szép szavakat, Erika, igyekszem :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett ez a fejezet, tetszik. Mostanában ezek a versek amiket írsz nagyon tetszenek. Saját ötlet, vagy esetleg találtad őket valahol? Mindenesetre nagyon bejönnek. :) Van egy olyan érzésem, hogy itt valami nagy dolog készül (igen, én tudom, hogy kell fogalmazni, persze az éjszaka közepén :D) Kíváncsi vagyok, mit hozol még ki a blogból. Annyi minden történt már, annyi történetszál van, és neked még mindig vannak ötleteid és sosem unalmas. Most már egyre jobban érdekel, kivel hozod össze majd Abbyt, ha összejön egyáltalán valakivel. Jó szórakozást, érezd jól magad a nyaraláson.^^ Kijár neked a pihenés. (Legalábbis szerintem :)) Mindezek után, mint eddig, várni fogom az új részt. ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A verseket (dalszövegrészleteket) én írom, van egy blog, amit olvasok, az Egy húron pendülve, ahol vannak dalszövegek számokból, gondoltam megpróbálkozom a saját fejemből egy dallal. Örülök, hogy tetszetek, terveztem még ilyet :)
      Köszönöm, nem akarok sokáig tunyulni, minél előbb hozok egy fejezetet, amiben több ember szemszöge is fog szerepelni :)

      Törlés
    2. Hmm... Izgalmasan hangzik, várom! *-* Nagyon tetszenek azok a versek/dalszövegek, (ahogy tetszik neked, úgy fogom hívni :D) ügyesen megírod őket. :) A mostani valahogy különösen tetszik, ez a kedvencem.^^

      Törlés
  4. Mikorta várható a kövi ??? ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha minden jól megy, ma, ha nem, akkor vasárnap.

      Törlés