2015. június 7., vasárnap

49. FEJEZET

Mindig is az volt



(Írói megjegyzés: Sziasztok! Bocsánat a késésért, nagyon sajnálom, de becsúszott pár rossz jegy és nehéz volt javítani :/ De itt van, olvassátok, szeretettel írtam :) 
Fent, a fejléc alatt van egy új menüpont, a Díjak, ahová be is nézhettek. Aránylag sokat kaptam, amit most is szeretnék megköszönni :)
Sok érdekességet találhattok rólam, más blogról és bloggerekről. Nézzetek be! ;) )

Mindig tisztában voltam vele, hogy sosem tartoztam a nagy többséghez. Minden tizenhat éves lány örömében sikoltozik a bál hallatán, azonnal ruhákat vesznek. Persze, hogy nem fogom ezeket csinálni.
Csütörtök van, hívogató hét negyedik napja. Rosát és Violát már elhívták, épp a "mit vegyek fel?" kérdést tárgyalták ki. Az ebédlőben ültünk, én a hamburgeremmel és a nagy adag sült krumplimmal voltam elfoglalva.  Ketchupban kevergettem a burgonyaszálakat unalmamban. A srácok elmentek (vagy inkább megszöktek) és itt hagytak. 
Magamban terveztem a bosszút, amikor Viola megmarkolta a csuklóm. 
-El tudod ezt képzelni?!-Sikongatott. A körmei belemartak a bőrömbe. 
-Aha, király-gyorsan leválasztottam a kezét magamról, majd belegyömöszöltem egy marék sült krumplit a pofazacskómba. Rosára néztem. Okkersárga szemei lesajnálón meredtek rám. Már ki tudtam találni, mit gondol. Sajnál.
Nem tettem szóvá, inkább lehajtottam a fejem és turkáltam tovább a paradicsomszószban. 
-Egyébként-fordultam Viola felé.-Elhívott volna. Csak idő kellett neki.
A lány vidáman mosolygott, majd hozzáfogott az ebédjéhez. 
Négy nap után Jade elhívta Violát a bálba, aki persze igent mondott. Igaz, kellett egy kis segítség a srácnak, de erre valók a barátok, nem?
-Na és te, Abby?-nézett rám Rosalya. A szemébe néztem.-Ki hívott?
Megráztam a fejem. A fehér hajú lány szájtátva meredt rám.
-Nee...
-...már!-fejezte be a lila hajú.
A szememet forgattam.
-Úgy csináltok, mintha ez a világ legrosszabb dolga lenne! Pedig épp ellenkezőleg! 
Rosa és Viola egymásra néztek, majd egy sajnálkozó pillantást vetve rám a kajájukkal kezdtek foglalkozni. 
-Egyébként ti tudjátok kikkel mennek a fiúk?-Dobta fel a témát Rosa. 
-Armin még senkit sem hívott, Alexy nem megy-szólalt meg Viola.
-Kentin valami elsőst szédít-tettem hozzá, majd elröhögtem magam.
-Hogyhogy Alexy nem megy? Olyan aranyos srác, bárki elmenne vele!-Rosa beledöfte a villáját a pitéjébe és egy hatalmas darabot tömött a szájába.-Most nem?
Violával egymásra néztünk: le kell állítanunk Rosát, ha nem teszi túl magát a témán.
-Armin tuti az utolsó pillanatig fogja húzni a dolgot-nevetett a fehér hajú. Úgy látszik hamar túlette magát Alexyn.
Viola és én erőltetetten felnevettünk. Viola tovább vitte a pletykálkodást.
-És másról tudsz esetleg?-Fordult Rosához. 
Felbontottam a kólám és belekortyoltam.
-Castiel is valami picsát fog hozni-Rosa a szemét forgatta. 
-És Lysander?-Viola belekortyolt az automatás kávéjába. Futópillantást vetett rám. Nem tudtam kiolvasni az izgatott pillantásából semmit, ezért csak elkaptam a tekintem és újból meghúztam a kólám.
Rosa legyintett.
-Nem mondtam már? A barátnőjével megy.
A kóla a számon és az orromon jött ki, mintha nevetnék. Pedig eszembe se volt nevetni. Az arcom elé kaptam a kezem, szerencsétlenül köhécseltem egy sort, majd Viola adott egy zsebkendőt. 
Elrohantam megmosni az arcom. Sokáig lógattam a hideg vízbe az elzsibbadt ujjaimat, hogy megnyugodjak. Próbáltam végiggondolni az egészet, de csak még jobban belezavarodtam. 
A tenyeremet is bevizeztem, majd beletemetem az arcom. 
Végül hagytam az egészet, és kimentem megkeresni a fiúkat. 


Amikor ideges vagyok mindig zenével nyugtatom magam. Olyan ez nekem, mintha édesanyám ölébe hajtanám a fejem és hallgatnám, ahogy a fülembe suttogja, hogy minden rendben lesz. 
Most is bennmaradtam kicsit, hogy zenéljek. A zongora mögött ültem és ami eszembe jutott, eljátszottam. 
-Te mindig itt vagy?-Az ajtó felé fordultam. Lys állt ott. Köszöntem neki egy bizonytalan sziával, majd olyan erővel ütöttem le a zongorabillentyűzetet, ahogy csak bírtam. Talán azt hittem, hogy majd elűzi a fejemben lévő kaotikus helyzetet, vagy mit tudom én. Vagy elmegy Ő.
De nem ez történt. Megragadta a csuklómat. A tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott. Elég volt ahhoz, hogy rájöjjek mi zavart egész nap. Miért volt gombóc a torkomban.
Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam, kiszabadítottam a kezem a szorításából. A lendülettől felborítottam a széket, amin ültem, és azon rajta volt a táskám is, szóval az is kiborult. 
-Minden rendben?-A fiú értetlenül meredt rám, de én csak elkaptam a fejem. Letérdeltem, hogy összeszedjem ami a földön van.
-Persze...csak haza kell érnem. Most. Azonnal.
Ő is leguggolt mellém, hogy segítsen, de ellöktem a kezét, köszönöm, de nem kell segítség - mondtam. Nem néztem rá, de tudom, hogy ő figyelt. Éreztem, hogy tekintete a vesémbe hatol.
Belehajigáltam minden a táskába. A vállamra csaptam és sietősen távoztam, futólépésben. 
Ennyire még nem voltam megzavarodva. 

... 

Próbáltam kiverni a fejemből ezt az esetet, de nem ment. Ezen az egész hülyeségen tépelődtem még pénteken is, amikor a fiúkkal voltam óra előtt. Épp a bálról viccelődtek.
-Ne már haver!-Armin oldalba bokszolta Kentint.-Margo hú de nagyok!-ot viszed?
Kentin büszkén bólogatott.
-Margo hú de nagyok!?-Nevettem.-Az meg ki?
Az aulában ücsörögtünk. Alexy kimutatott az ablakon: -Ott, a szőke.
Követtem az ujja irányát. Egy hármas lánycsapat felé mutatott. Volt egy magas, barna bőrű. Fekete haja az állát súrolta, sudár testalkata volt és ugyan olyan lapos volt, mint én. Jobbján egy répasörövhajú, szeplős, kicsit kerekebb dundibb lány állt. 
A legszélső lehetett Margo, kizárásos alapon. Egyenesen tartotta magát. Hiába volt tél, rajta csak egy kardigán volt. A haja szoros kontyba volt fogva, szelíd sminkkel fedte anyajegyeit. Lejjebb haladva, a nyakán már kivillantak azok az anyajegyek. Mélyen dekoltált zöld pólót viselt, nem érdekelte a fagy körüli időjárás. És hát, hú de nagyok!
Észrevette, hogy figyeljük. Kiszúrta Kentint, mosolyogva intett neki. Méregzöld szeme átfutott a társaságon, majd visszafordult a barátnőihez. 
-Naa?-Kentin a bordáim közé bökött, miközben vihogott. Nem akartam kimondani, hogy irigy vagyok a csaj nagy melleire, ezért csak megveregettem a vállát.
-Ezt az életrajzodba is írd bele. 
Armin szívatni kezdte Kentint, aki ezt ütlegeléssel vágott vissza. Alexy rimánkodott, hogy hagyják abba. Én nevettem rajta.

Délután a lányok megint elrángattak, mondván, túl sokat vagyok a srácokkal. A fiúk elhúztak csajozni, Alexy meg velük ment, hogy vigyázzon rájuk. Újból letelepedtünk az ebédlőben, újból semmit se csináltunk, csak beszélgettünk. 
Egy idő után elvesztettem a fonalat, így elővettem a füzetem, becsúsztattam az asztal alá és írtam bele.
Alkotói vénával születtem, ami eszembe jut, azt le kell írnom. A gondolatok cikáztak a fejemben, ezért kikaptam a legközelebbi dolgot, amire jegyzetelhetek, a matekfüzetet. 

Kérlek hagyd abba a beszédet
Nem bírom hallgatni
Még ma bassza meg kérlek
A sok felesleges szót,
Mit kiejtett a szád
Mind hazugság
Mindig is az volt



-Azt ne húzd át-egy ismerős rábökött a füzeten lévő utolsó sorra.-Szerintem úgy jó.
Összecsaptam a füzetem, majd Lysanderre néztem.
-Nekem nem tetszik.
A lányokra szökött tekintetem. Rosa arca meglepett volt, de Viola összehúzta a szemöldökét, tekintete dorgált.
-Megyek megnézem a fiúkat-mondtam, majd gyorsan elhagytam az ebédlőt. De Lys nem hagyta annyiban távozásom, utánam kiáltott, majd miután nem reagáltam, utánameredt. 
Mikor mellém ért, csak végigmért, kereste a szemem, de nem néztem rá.
-Megbántottalak valamivel? Mert nem tudom-hangja halk volt, de határozott. Összerándult az arcom, nemet intettem a fejemmel.
-Akkor mi történik köztünk?
Ledermedtem. A lábam a földbe gyökerezett. Lysander is fékezett mellettem. Tekintetünk összefonódott.
-Mi történne?-kérdeztem suttogva.-Minek kéne történnie?
Ékkő szemei csodálkozón meredtek rám, amitől levert a veríték. A kezemet ökölbe szorítottam, hogy ne izzadjon.
Az arca megrándult: csodálkozóból lesajnáló lett. A lépcsőforduló meglepően néptelen volt. A falnak támaszkodva figyeltem Lyst. Vártam a reakcióját, de nem akart megszólalni. 
Mellém lépett és nekitámasztotta a falnak a hátát, majd ismét rám nézett. Én meredtem előre, próbáltam megmozdulni. El akartam szökni onnan.
-Ígér meg nekem valamit-suttogta. Felé fordítottam a fejem. Most ő nem nézett rám.-Ha bármi lenne - bármi -, szólsz nekem róla.
Elnevettem magam. Ez a nevetés cseppet sem volt őszinte, sőt áradt a gúnytól. Ha rám nevetne valaki így, tuti pofán vágnám.
-Természetesen-a hangom már merő gúny volt, ha akartam se tudtam volna takargatni. 
Kentinék futottak el mellettünk a folyosón. Armin vadul kiáltozott és az öklével a levegőbe ütött, Kentin fuldokolt a nevetéstől. Alexy loholt utánuk. Ahogy elhaladt mellettem megragadta a könyököm és húzott magával. Visszanéztem a felemás szeműre. Kutyaképpel meredt utánam. Megsajnáltam, legszívesebben visszaszaladtam volna hozzá, de elhessegettem a gondolatot. Nem! Nem adom magam könnyen!

Mint kiderült, Armin szerzett egy társat. Vagyis elhívták.
Az elsősök között flangáltak, amikor Peggy odaállt Armin elé és azt mondta: Elhívsz, seggfej, vagy mi lesz? Erre Armin: -Ki a seggfej? Peggy válasza: -Te! Elhívsz, vagy még vársz jövőhétig? Armin megkukult, de bólintott. 
Jó tudni, hogy minden barátom boldog: Armin, hogy elhívták, Kentin Hú de nagyok!-kal, Rosa a barátjával, Viola Jade-el. 
Én már ettől boldog vagyok....vagyis annak kéne lennem.

A bál napján Alexy áthívott hozzájuk és filmeztünk. Vagyis filmeztem, mert a fiú hamar bealudt. 
Épp a Ha maradnék filmadaptációját néztem, amikor rezgett a mobilom. Rosa küldött képeket. Az elsőn az ő szelfije van. Gyönyörű kék ruhájában meseszépen festett. A másodikon L-t fotózta titokban. Öltönyben volt, ő is jól nézett ki. A harmadikon Lys és L szemben állnak egymással, beszélgetnek. L-en ugyan az a fekete-fehér szett volt, mint az előző képen viselt. Lysander a szokásos szerelése fekete verziójában feszített. Megmosolyogtatott a látvány. 
A negyedik - egyben utolsó -, képhez lapoztam. Egy lány volt benne. Lysander mellett állt, ő átkarolta a derekát, háttal voltak és a kocsi felé sétáltak. A lánynak hosszú, majdnem fenekéig érő szőke haja volt és hollófekete ruhája. 
Mint az emo Barbie és a viktoriánus Ken hátulról.
A kép alá Rosa ezt írta: Ugye, milyen cukik? <3
Visszaírtam, hogy jó szórakozást. Meg persze, hogy aranyosak. És egy mosolygós smileyt is biggyesztettem a levél végére.
Hogy azt mennyire nehéz volt bepötyögni! De tényleg, miért is volt nehéz? Miért nem örülök annak, hogy egy számomra fontos ember boldog?
















11 megjegyzés:

  1. Na most verem pofán Lysandert! Szemét! :((( De jó rész volt, így tovább :) :D xDDD

    VálaszTörlés
  2. Az eleje olyan Armin imádós blognak nézett ki :D (pizsama parti és a 10.000 oldallátogatós különkiadás) De elkanyarodtunk szépen minden fiúhoz (főleg a Nath-os vacsora tetszett nagyon) és most Lys-drága? :D Na most leülök és megnézem, hogy mi lesz ennek a vége :D imádlak és a blogod is, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  3. Amnada nyugalom, majd lesz valami :D (egyébként még egyszer köszi *3*)
    Hát Liza, ki tudja :D Én is imádok mindenkit, aki olvas <3

    VálaszTörlés
  4. Folytasd nagyon jo

    VálaszTörlés
  5. Folytasd nagyon jo

    VálaszTörlés
  6. Nagyon nagyon jó lett! :3 megérte várni! De...ne csináld maaarrrr! Miért pont Lys? :o Goni vagyxD

    VálaszTörlés
  7. Fogom biztos folytatni ;)
    Panni, tudom, hogy gonosz vagyok :D A véremben van :D
    Remélem majd kiengesztellek ;)

    VálaszTörlés
  8. Elso dolog ami eszembe jutott h miert nem adod ki konyvben? Miert miert miert?!! Imadom ezt a blogot az elejetol kezdve:) miert Lys? Miert o? Amugy gratulalok a dijakhoz:) en meg olvastam volna a reszt nekem kicsit rovid lett, de imadtam:) az egyik kommentelohoz csatlakozok h egyszer Armin maskor Nath most meg Lys a tema kivancsi leszek mi lesz ebbol:) varom a kovi reszt😊😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, köszi Csenge :)
      Majd meglátod, mi lesz :) Nem fogok semmit elárulni, köszi, hogy követsz *3* (ez a könyves dolog enyhe túlzás)

      Törlés
  9. Ahj... Így nem fogom tudni kivárni az új részt. >< Őszintén megmondom, nekem nem favoritom Lys, én Arminnak drukkolok még mindig :D De sajnálom Abbyt emiatt. Szeretem, hogy nem sieted el a dolgokat, és mindent akkor időzítesz, amikor odaillik. :) (Bár még mindig nem tudni kivel jön össze Abby, ha egyáltalán össze jön valakivel. >.<) Látom már sokan kommentelnek egy-egy fejezet után. :) Sok sikert továbbra is. Várom az új részt! :)
    Ui.: Huhh már megint mennyit makogok XD Remélem nem baj, hogy mindig ilyen hosszan írok. :)

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy írsz :)
    Drukkolni ér, a végkifejletet nem lehet befolyásolni (nekem is mindig más van a fejemben :D )
    Nem ígérek semmit a rèsszel kapcsolatban, lehet lesz hétvégén, de nem biztos.

    VálaszTörlés