2015. május 17., vasárnap

47. FEJEZET

Egy új év



Vagy ezerszer elképzeltem, hogy milyen lesz az első boldog karácsony. Sosem volt konkrét hely, vagy személy az álomvilágban. Csak én voltam. És az úgy volt tökéletes. Most meg arra kényszerítenek, hogy a családom közelében legyek, csináljak úgy, mintha az az öt év meg se történt volna. Jó pofizzak mindenkivel, dicsérjek meg mindent és mindenkit, miközben egy undorító karácsonyi pulcsiban kortyolom a forrócsokit. De ez nem én vagyok.

A vonat zötykölődése összhangban volt a gondolatmenetemmel. A vonat csikorgott, furcsa hangokat adott ki és lomha volt. Mint a gondolataim. 
Eljah és Nick mélyen szunyált. Én hiába egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam, de nem is tudtam volna. A Walkmen a fejemen volt, Kurt Cobain dúdolt a fülembe újra és újra és újra...
Próbáltam olvasással elteremi a figyelmem, de nem ment. Végül csak lefeküdtem és néztem magam elé.


Kikapcsoltam a telefonom. Nem volt máshol hely, ezért a földön feküdtem. Az álmossággal folytatott harcom pár perc múlva véget ért: az álom tonnás súlyt helyezett a szemhéjamra, ami lassan lecsukódott


Azt mondják, New York az a város, ami sosem alszik. Pedig most nagyon szundított.
Az utcán senki se volt, csak én. Pedig annyira vágytam rá, hogy előugorjon valami tolvaj, esetleg késelő. A kést a hasamba döfné és véget vetne a szenvedésemnek. Vagy egy kocsi, ami szétken az aszfalton. Bármi jó lett volna, ami eltüntetett volna ebből az igazságtalan létből. Egyedül sétáltam, a bakancsom alatt ropogott a porhó. Tél volt, azon belül is december huszonnegyedike. Karácsony.
A szakadt szövetkabátomat összehúztam magamon. Minden porcikámban éreztem a jeges szelet, a fogaim összekoccantak. Hiába készülődött vihar, eszem ágában se volt hazamenni. Anyával borzalmasan összekaptunk. Dacos tizenöt éves fejjel - igaz csak egy éve volt, de akkor is sokat tanultam -, nem engedtem, elszaladtam, a végtelenbe. Ismeretlen környéken jártam. Minden ház fekete óriásként nyújtózkodott az ég felé. Minden magasabb nálam - gondoltam -, minden jobb nálam. Megálltam. A szél átfújt rajtam, mintha én is levegőből lennék. A térdem megbicsaklott és elestem. Az arcom halovány volt, a szám cserepes. A szememet piros karikák szegélyezték, de nem sírtam. Nem akartam gyenge lenni. A földön hasaltam mozdulatlanul. A két tenyeremet a fagyott földnek támasztottam, hogy feltápászkodjak, de elcsúsztam. Az arcom a hideg és fagyos aszfaltnak csapódott. Megszédültem. Lassan felereszkedtem, a sarkamra ültem. Az arcomat a kezembe temettem. Hiába csókoltam meg ezelőtt másodpercekkel az aszfaltot, mégis lángolt. Éreztem, ahogy az egész testem hevesen lüktet. Mély levegőt vettem. A tüdőm úgy sípolt, mint a sirályok. A ruhám és a cipőm szakadt és kopott volt, több helyen foltos. Rászáradt vér. 
A torkom égett. A szám elé emeltem a kezem. Mintha megfordult volna velem a világ. Talpra küzdöttem magam. A jobb kezemet szorosan az ajkamra tapasztottam, a ballal egyensúlyozni próbáltam. Nekidőltem egy téglafalnak, a kukák mellé csoszogtam és hánytam. Miután a gyomrom kiürült erőtlenül öklendeztem. Undorodva néztem magam elé. Üresnek éreztem magam minden értelemben. A számon látszott, hogy az előbb könnyítettem magamon. Kendő, vagy zsebkendő hiányában a pólómba töröltem meg magam. A lépteim még mindig nehézkesek voltak. Pont a szemembe fújt a szél, megnehezítette a dolgom a járásban. Lépdeltem pár métert, majd összerogytam. Összekucorodtam egy hókupacon, a fülemet befogtam. Feküdtem a gondolataimmal. Magzatpózban próbáltam magam melegen tartani, de nem ment. Egyre hidegebb lett, a szél erősebb és apró jégdarabokat hordott magával. A jég irdatlan erővel csapódott a koponyámnak. Felnyögtem. Éreztem, ahogy a halántékomról folyik a vér. Még jobban összehúzódtam. A hideg rázott, egyre álmosabb lettem. Tudtam, hogy nem szabad elaludnom, mert lehet soha többé nem ébredek fel. Minden akaraterőm ellenére a szemem lecsukódott. Ezek az utolsó emlékeim a múlt évi karácsonyból. 
A következő emlékképem már szilveszter este van, amint egy hajléktalanok otthonába vagyok. Odavittek, mert megtaláltak.
Azt mondták, nagy a kitartásom, hogy eddig kibírtam. 
Még sejtelmük sem volt, mekkora.

-Abby!-Elijah megfogta a két vállamat és rázni kezdett.-Fél óra, és leszállunk. 
Némán pislogtam rá. Az arcom lángolt, a homlokom gyöngyözött. Mindig felzaklatnak az ilyen álmok. Felültem, a kezemet végighúztam az arcomon. Meg kellett nyugodnom. 
-Minden oké?-Testőröm tekintete a bordámig hatolt. Álltam a pillantást, egyenesen a szemébe bámultam.
-Persze-adtam rövid választ. Feltápászkodtam és a kabin ajtóhoz sétáltam.-Elmegyek a mosdóba.
Elijah aprót bólintott, de a szemében láttam, hogy aggódik. A száját egy vonallá préselte, visszatartotta a mondandóját. Utolsó pillantást vetettem még gondterhelt arcára, majd a mosdó felé sétáltam. 

Nem kellett sokat sorba állnom a mellékhelyiségnél, egy testesebb nő jött ki, és már mehettem is. Nem volt egy luxus toilet. Egy wc, ami alul lyukas volt, így a sínre ment minden, amit beleürítettek. Vele szemben egy rozsdás csap és egy apró tükör. Rá volt száradva a folyadék minden fajtája. Megnyitottam a csapot. A víz apró sugárban csordogált. Megmostam az arcom. Egy zombi nézett vissza rám a tükörből: kialvatlan fej, a hajam kócos. Az arcom hófehér és besüppedt. A torkomat marta az ideg. Megfordultam és hánytam, amíg nem éreztem azt a megnyugtató ürességet. 

...

Szenteste. Újra együtt: a nagyi és én. Ez már így borzalmasan hangzik.  
Reggel tíz óra volt. Katenek, Nick anyjának segítettem a vacsorakészítésben. Ők nem adták el a New York-i házukat, mindig nálunk gyűlünk össze karácsonykor. Hárman, én Nichol és az előbb említett nő forgolódtunk az apró helyiségben. Én a bejglivel foglalatoskodtam, mindig enyém volt a sütemény, ha ilyen ünnepségek előtt sütöttünk-főztünk, és ez most te volt másképp. Nické a köret, Kateé a leves és a többi közös. Régi megállapodás.
Kate megkavarja a levest, majd kislisszan a helyiségből. Igazából megszoktam, hogy ő mindig siet, mindig eszébe jut valami, amit elfelejtett, de azért utána nézek. Nevetve ingatom a fejem, majd visszatérek a tészta sodrófával való kínzásának. 
A nő pár perc múlva könnyed mozdulatokkal visszatér. Barna haját kontyba fogta. Hollófekete tekintetéből vidámság sugárzik. Farmerja és karácsonyi pulcsija fölé kötényt vett fel, amin a Csókot a szakácsnőnek felirat áll. Mellém állt, nyájasan mosolygott. Viszonoztam a vigyort. Mintha egy ellentétes tükörbe néznék. Kate a megtestesült karácsonyi hangulat, jódekéjű, mindig mindenkire mosolyog. Még arra is villantott egy ezerwattos mosolyt, aki bemutatott neki a parkolóban. Még boldog karácsonyt is kívánt neki. 
Én meg a fekete szettemben, sima fehér kötényben, kialvatlan karikás szemeimmel és a karácsonyellenességemmel elütök tőle. 
-Nagyon elgondolkoztál-nevetett a mellettem álló nő. A szemébe néztem és elmosolyodtam. Ahogy az ember ránéz erre a nőre jobb kedve lesz. 
-Ne aggódj miatta-folytatta. A nagyira célzott.-Nem gondolta komolyan, csak...csak hiányzik neki Will.
Miért, szerinted nekem nem?-vágtam volna rá azonnal, de türtőztettem magam. A sodrófára nyomtam a testsúlyom, azzal próbáltam levezetni a feszültséget. 
-Mindenkinek hiányzik-nyögtem egy kisebb szünet után. 
Kate végigsimított a hátamon. Nem szólalt meg, csak biztatóan vigyorgott.
-Na lányok!-Összecsapta a tenyerét, hogy Nick is figyeljen.-Díszítsük fel a házat!
Nick szeme felcsillant, követte édesanyját a nappaliba. Ahogy egymás mellé álltak végigmértem őket. Nick az anyjával egymagas, pink hajkoronája a melléig ér. Medvecukorszemei ugyan olyanok, mint Kateé. A hajuk színe is megegyezik, csak Nick inkább befesti. Mint az ikrek. Mi is ilyenek voltunk anyával. Azzal a különbséggel hogy ők hasonlítanak belsőleg is, de mi egyáltalán nem: belül mint két idegen ember, akik még sosem találkoztak. 
-Gyere már, Abby!-Nick karon ragadott és bevonszolt a nappaliba. A padlón katonás rendben álltak a kartondobozok. Kate a kezembe nyomta az égősort és a lépcső felé küldött. Miközben tettem a fel a díszítést, oda-oda pillantgattam az anya-lánya párosra. Egymást noszogatva és ércelőde dolgoztak. Én sosem csináltam ilyet az anyukámmal.

Estefelé járt az idő. Mindennel készen voltunk, mindenki felöltötte az ünnepi ruháját. Kate és Nick egy-egy karácsonyi felsőt húztak. Az előbbi egy zöld kötöttet, amin Rudolf van, az utóbbi egy fehéret amin mikulás van. Én a bandapólómat egy sima feketére cseréltem, amire fehér betűkkel van rajta a felírat: Fekete a boldogszínem
Sorba jöttek a rokonok, puszit nyomtak a két arcomra, megkérdezték hogy megy a suli. Sosem hazudok, azt válaszoltam, hogy szarul, erre elnevették magukat és játékosan összekócolták a hajam. Itt semmire sem megyek az őszinteséggel.
Megfagyott az ereimben a vér. Ott állt velem szemben. Fiatalos, erős kontyba fogta a haját, az orrán ott fityegett a szemüvege. Végigmért - egyetlen pontot se hagyott ki. Megfeszült a testem. A jobb felkaromat megszorítottam a bal kezemmel. Egyik lábamról a másikra lépdeltem. Izgatottság és düh járta át minden egyes porcikámat. Az öreg nő bizonytalanul közelebb lépdelt hozzám. Nem hátráltam meg. 
Alacsonyabb volt nálam, felnézett rám, hogy tekintetét az enyémbe fúrja. A szemében könnycsepp csillogott. Nagyot nyeltem, hogy visszatartsam a sírást. Nem bírom, ha sírnak az öregek, vagy a szeretteim. 
Kezeit bizonytalanul körém fonta. Nem tudtam mit reagálni, majd a pillanatnyi sokk után szorosan magamhoz húztam. Hallottam, ahogy zokogott a vállamon. Egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban. Ügyetlenül megpaskoltam párszor a hátát.
-Annyira hiányoztál, Életem-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a vállam. Még jobban megszorítottam. Olyan gyenge volt a kezemben, hogy ha egy fokkal erősebb lettem volna, összeroppantottam volna. 
-Nekem is. Nagyon. 

...

Harmincegyedike volt, szilveszter. Elijah keresztanyjának a nappalijában ültem, pontosabban a padlón, a Monopoly körül. Elijah noszogatta húgát, mert ő jött, de Beverly a tévére tapadt. A kedvenc filmje ment, az Elrabolva. Liam Nelsonnal mondta együtt a lánya elrablásának monológját. 
Én a nagymamára gondoltam. Ebben a pár napban vele voltam. Elmondta, hogy mennyire megbánta az egészet. Minden nap bocsánatot kért. Minden második vasárnap pontban egykor felhívta Frank bácsit, hogy hogy vagyok. Ezt Katetől tudom. 
-Vagy százszor láttad! Szakadj már le arról az öreg csávóról!-Kiáltott rá Elijah a szőke lányra. 
-,,A maga fajták rémálma vagyok."-Ismételte monoton hangon Beverly. Nem szakadt el a tekintete Liamtól.
-Egy perc!-Szaladt végig a nappalin Eleonor, a testvérek keresztanyja. Elijah felpattant, elkapta a húga karját és kifelé vonszolta. Én is felálltam, hogy megnézhessem a tűzijátékot. 
Felkaptam a kabátom, belebújtam a bakancsomba és az erkélyre sétáltam. Eleonor egy Wall street-i lakásban lakott, a város szívében, így láthatjuk a fényjátékot. 
Kiléptem az erkélyre. Az ég sötétkék és csillagtalan. Hideg van, de nem fázom, szinte már kellemes. Közelebb sétáltam a korláthoz. Hatalmas tömeg kígyózik az utcákon. Minden tele van élettel.
-ÖT!-Rikoltják kórusban. 
-NÉGY!-Elijah, Beverly és Eleonor is csatlakozott.
-HÁROM!-Én is kiáltottam már. Testőrömmel összemosolyogtunk. Éreztem, hogy végre tartozom valahová.
-KETTŐ!-Behunytam a szemem, hogy átgondolhassak mindent. 2014. Utáltam, megtört, megerősített, újraindított, átformált, szétszedett, meggyötört, reményt adott. De nagyon vártam már, hogy vége legyen...
-EGY!-Elhangzik a végszó. A tömeg ordítva kíván egymásnak boldog új évet. Eleonor megkínált pezsgővel -szigorúan gyerekkel-, majd koccintunk. Mintha legurulna rólam egy mázsa súly. Ebben az évben másként lesz.
Isten hozott, 2015! Már nagyon vártalak.










5 megjegyzés:

  1. Úristeeen! Már nagyon-nagyon vártam! Remek lett! <3 Hamar folytasd!

    VálaszTörlés
  2. És ha megkérdezhetem...hogyan csináltad meg a különböző oldalakat? (pl: Történetről, Novellák, Szereplők...stb)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekeztem, sajnálom a késést. :)
      Oldalt, ahogy belépsz van egy menü, ott abban a pontban, hogy oldalak. Létrehozod, közzéteszed és az elrendezésben állítgatod a sorrendet.

      Törlés
  3. Aranyos rész volt! *.* Jó lett mint mindig. Kíváncsi vagyok az "új évre" és a változásokra, ha lesznek. :D Egyébként már elküldtem a rajzokat amiket csináltam, ha lesz időd nézd meg. :) Várom az új fejezetet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesznek változások bőven, azt ígérhetem :D
      Nem kaptam meg a rajzot :/ Vagy egy perceként frissítettem, de semmi :/
      Nem küldenéd esetleg a Gmailre? dorcsibaba29@gmail.com

      Törlés