2014. augusztus 19., kedd

9. FEJEZET

Rosa faggat, Castiel lebukik:

Minden újra a régi, vagy még sem?

 

 

  -Szia-nyögte egy ismerős hang.  
Odakaptam a fejem:
-Viktor!-derült fel az arcom-Jól vagy?
-Igen, hála neked-tette a kezét a kezemre.
-Mondtam, hogy kijutunk-mosolyogtam és megfogtam a kezét.
-Kérhetek valamit?-mondta erőtlen, elcsukló hangon.
-Persze-mosolyogtam-de miről van szó?
-Kérd el a rendőröktől a telefonom.
-Ez természetes.
-De lenne még itt valami...
Eltűnt a mosoly az arcomról. Vicktor komoly volt...
Erősebben szorította a kezem...rosszat sejtek....
-Azt szeretném, hogy te hívd fel Krisztint.  
Fellélegeztem, de nem értettem:
-Megteszem, ha azt szeretnéd, de miért én?
-Csak tedd meg, ha lehet még ma!
-Megígérem-mosolyogtam.

Megérkeztünk a kórházba.
Vicktort azonnal ellátták.
Nekem még várnom kellett egy 15 percet, míg kivizsgáltak.

-Maga kész orvosi csoda Smith kisasszony-tért vissza az orvos a leletekkel-pár karcolással megúszta. Csak a koponyáján sértette fel a bőrt, meg a karja kificamodott, de ez nem komoly. Pár nap alatt rendben is lesz.
Frank bácsi megveregette a vállam. Büszke volt, vagy tudom is én.
Már épp a kocsi felé tartottunk a parkolóban, amikor a homlokomhoz csaptam a kezem:
-Vicktor!
-Ki?-lépett mellém Markus.
-Most bemegyek hozzá-mutattam a hátam mögé.
Frank bácsi és Markus szó nélkül, felvont szemöldökkel álltak ott.
Ezt kihasználva visszaszaladtam. 

Bementem Vicktorhoz. 
Beszélgettünk egy kicsit, és a lelkemre kötötte, hogy hívjam fel az ő szerelmét.
Az egész társalgásunk alatt csak róla beszélt.
Majdnem elaludtam! Jó, nem vagyok ennyire gonosz, csak untatott ez az egész csöpögős duma, hogy "ő a legcsodálatosabb ember"!
Már támasztottam a fejem és lecsukódott a szemem, mikor Vicktor rángatni kezdet:
-Nem vagy kedves!-durcizott be.
-Úgy viselkedsz, mint Armin-röhögtem-én meg mint Nathaniel.
-Ki az az Armin? És az a Nathaniel? Csak nem valami szerelmi háromszög?
-Nem, dehogy is!-nevettem-Armin a legjobb barátaim egyike. Nath pedig a DÖK elnök. Néha segít tanulni.
-Hát jó....-nézett szúrós szemekkel-De férfi és női barátság nem létezik. Valaki bele fog szeretni a másikba.
-Honnan vetted ezt a hülyeséget?-kuncogtam.
-Tapasztalatból mondom-mosolygott.

És elkezdődött egy hosszú sztory. 
Vicktor és Krisztin a gimiben ismerkedtek meg, a legjobb barátok voltak. És most jegyesek.
Olyan "Így jártam anyátokkal" stílusa volt.
Nem volt annyira uncsi, bár Oscar se.

Éjfél volt, mikor kiléptem a kórteremből.
A dokik talán túl álmosak voltak, hogy nem vették észre, hogy ott vagyok. De mindegy. 
A parkoló felé tartottam, amikor megszólított egy rendőr:
-Abby kisasszony?
Megfordultam: egy 20 körüli férfi. Nincs szakálla, még bajsza sem.
Egy tetoválás díszelgett a csuklóján, több állatszárny kombináció.


Jól megnéztem. Nem tagadom, elég helyes volt.
-Abby kisasszony?-ismételte meg.
-Én vagyok-"ébredtem" fel.
-Haza kell kísérnem-nyújtotta a karját.
-Sajnálom, de nekem azt tanították, hogy ne álljak szóba idegenekkel-igaz láttam, hogy rendőregyenruha volt rajta, de nem szerettem volna testőrt. Nem vagyok 5 éves!
-Feladatom, hogy elkísérjem. Ezentúl én vagyok a felelőse. 
-Kérem, hagyjon. Egyedül is haza tudok menni és nem kell a segítsége. Nem kell testőr.
Elsétáltam mellette. Elindultam gyalog haza.
Megálltam egy piros lámpánál. Akkor vettem észre, hogy az a srác autóval követ.
Dühöngne odasétáltam:
-Maga mégis mit képzel?-kiáltottam be a lehúzott ablakon.
Letolta a napszemüvegét az orra végére és félvállról válaszolt:
-Ez a dolgom hölgyem.
Mérgesen beszálltam a kocsiba. 
Karba tett kezekkel ültem az egész úton. Szótlanul.
Amikor megérkeztünk beviharoztam és rácsaptam az ajtót a mögöttem lévő "testőrömre".
-Testőr? Komoly? Mi vagyok én?! Kisgyerek?!
-Aú!-jött be a "testőr".
Markus és Frank bácsi mintha semmit sem halottak volna, zavartalanul TV-tek tovább.  
Miss Méregzsák (én) felsietett a szobájába, az emeletre.

Hallottam, hogy valaki a lépcsőn lépked:
-Ha a testőröm, üzenem neki, ha idejön orrba nyomom! 

Szótlanul feküdtem az ágyamon. Szégyelltem magam, hogy ordibáltam azzal a sráccal.   
Ekkor kopogtak az ajtómon:
-Szabad-kiáltottam.
Bejött a "testőr":
-Zavarhatok?
-Persze.
Leült az ágyam mellé és bámult:
-Mit csinálok rosszul?-kérdezte.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, de értsd meg az én helyzetemet is. Egy vadidegen ember követ és azt mondja, hogy a felelősöm.
-Igaz, sajnálom. De udvariatlan vagyok-csapott a homlokára-Elijah  vagyok.
-Elijah? Ez indiai eredetű név?-nevettem.
Elijah megcsapott egy párnával. Nevettünk. Beszélgettünk még egy kicsit. Megtudtam, hogy 18 éves. Meglepett, hogy már 18 évesen rendőr, hát meg is kérdeztem:
-Hogyhogy 18 éves vagy, és már rendőr?
-Gyakornok vagyok.
-Akkor én vagyok az első "munkád"?
-Talált süllyedt.
Ránéztem az órára: 2:30.
-Na, testőrkém, fellőtték a pizsit-mutattam az ajtóra.
-Jó éjt akkor-nevetve a vendégszoba felé ment.

Az a gondolat cikázott át az agyamon, hogy még ha itt is lakik, akkor ez nem vicc. Frank bácsi nem szól hozzám, ha ő kerül szóba, úgy mint Markus. 
Ki kell derítenem az igazságot!

Elkészültem az elalváshoz, de nem jött álom a szememre. Vicktor telefonjával szemeztem. Nem mertem felhívni Krisztint.
Ha nem hisz nekem?
Vagy elszúrom?
Csak ültem az íróasztalomnál az olvasólámpám fényénél és néztem a telefont. Mit tegyek?

Elijah ébresztett. Ahogy kinyitottam a szemem az íróasztalnál találtam magam: ott aludtam el.

Gyorsan elkészültem, már csak Elijaht vártam.
-Elijah! Siess már, mert itt megőszülök!-kiáltottam be a fürdőszobába.
-LENT VAGYOK!-hangzott a válasz.

Leszaladtam és tényleg ott volt.


-Tied az a macska?-értem le.
 -Nem a tietek?-lepődött meg.
Nevetve csóváltam a fejem.
Mind ketten a cicára néztünk. Én röhögve a konyhába indultam, Elijah az ajtóhoz.
Kiöntöttem magamnak egy kis müzlit és evészetbe kezdtem. Majd kilyukadt a gyomrom!
-Ugye nem most akarsz a reggelizni?
-Képzeld reggel szokás!-tömtem magamba az ételt.
-Elfogunk késni!
-Jó, jó-álltam fel durcizva az asztaltól.  

Felkaptam a táskám és indultunk.
-Ne olyan sietősen Abby-jött le a lépcsőn Frank bácsi.
-El fogok késni-tekintettem az órámra, már 7:30 is elmúlt.
-Ma nem mész suliba.
Összenéztünk Elijahal. Ő megvonta a vállát.
-Miért is?-vontam fel a szemöldököm. 
-Van egy kis megbeszélnivalónk. 
Leült a kanapéra és mellétessékelt. 
Ránéztem Elijahra. Ő se tudta miről van szó.
Leültem Frank bácsi elé, de még mindig nem értettem semmit.
-Mint tudod, a maffia már tudja, hogy ki vagy és keres. Ezért van itt Elijah is. Szeretném, hogy meg tud magad védeni.
Már akadt dolgom maffiával, nem értettem mit parázik. 
-Mit akarsz? Dobáljak embereket?
-Nem egészen-és előhúzott egy fegyvert a kabátzsebéből és az asztalra tette.
Csak néztem a tárgyat és elsápadtam. Egyszer Frank bácsira, majd a pisztolyra tekintettem. Elijaht sem hagytam ki. Régóta nem fogtam fegyvert a kezemben. Megtiltottam magamnak, hogy használjak egyet is. 
-Szeretném, ha nálad lenne mindig-tette a vállamra a kezét Frank bácsi-Ma el is mentek Elijah és megtanít használni.
Ránéztem Elijahra és ő mosolygott. Ez csak nekem beteg? 
-Akkor indulás-húzott el Elijah.
-AZ ALMÁM! SZEGÉNY ALMÁCSKA!-kiáltottam.
-Majd megállunk valami kajáért.
-Akkor jó-pattantam be a kocsiba.

És hova megyünk?
-Oda, ahol az FBI ügynököket képzik.
-Király!-ujjongtam.

Odaértünk. Bementünk egy terembe, ahol fellógatott céltáblák voltak és sok fülhallgató. 
El sem hiszem!

-Na, akkor kezdjük-adott egy fülest Elijah.
-Jó-felvettem.
Felkaptam egy fegyvert és lőni kezdtem.
Mind középre talált.
 -Wow!-döbbent le a testőr.
-Mit hittél?-vigyorogtam.

Egész délelőtt ez csináltuk. 
Elijah le volt nyűgözve. Még magamat is megleptem.

Kifelé tartottunk, úgy délután 2 körül, amikor megcsörrent a telóm.
-Mi van?-szólt oda Elijah-nem indulunk?
Észrevette, hogy csörög a telóm. Rázta a fejét és ismételgette:
-Nehogy...!
Erre én mosolyogva felvetem:
-Abby hall téged.
-Szia Abby, Rosa vagyok.
-Hello! Mizu?
Elijahnak már vörös volt a feje. Még jobban vigyorogtam.
-Semmi, de nem lenne kedved beülni egy kínaiba?
-Hmm....Miért is ne.
-Akkor jó. Egy fél óra múlva a Sárkányban?
-Ott leszek-és letettem.

-Mehetünk?-dühöngött Elijah.
-Tudod hol van a Vörös Sárkány kínai étterem?
-Igen.
-Oda kéne vinni. Bocsi, hogy nem ebédelünk együtt, de még lesz alkalmunk-mosolyogtam és beszálltam a kocsiba.
Elijah mintha haragudott volna, nem szólt hozzám.
Amikor megérkeztünk Elijah el se köszönt, csak megkérdezte:
-Mikor jöjjek érted?
-Ott alszom, nem kell. 
Elijah bólintott, majd elhajtott. 
Mi a szar baja van?!

Legyintetem és bementem Rosához.
Ő már rendelt is. Én mindig ugyan azt eszem: omlós csirkét meg egzotikusat krumplival.
Rosa szereti a változatosságot, mindig mást eszik. Lehetőleg csípőset. 
Ja, azt még nem említettem, hogy a Vörös Sárkány a "törzshelyünk" ha mondhatom így. Mindig idejárunk Rosával vásárlás után, meg mikor elmegyünk valahova. A tulajok már a nevünket is tudják és kedvezményt is kapunk. Jó nem?

Leültünk az asztalhoz, és Rosa azonnal faggatni kezdett:
-Ki volt az a fiú a kocsiban? Elég helyes....
Nagyot sóhajtottam. Számíthattam volna erre a szitura. 
Ahogy körbenéztem a szomszéd kávézóban Castiel ült egy barna lánnyal. Ledöbbentem. Castielnek van barátnője?
Mi pont az ablaknál ültünk, így mindent láttam. 

Na Castiel, lebuktál!

-Abby! Figyelsz rám?!-rázott meg Rosa.
-Aha. Csak elbambultam.
-Persze-és meglátta, amit én már rég néztem-Annyira sajnálom.
-Mit?
-Tudom, hogy Castiel és te....
-Nincs köztünk semmi-nevettem-honnan veszed ezt a hülyeséget?
-Sehonnan, csak látom, amit látok.
Én csak nevettem. Hogy találta ki ezt az egészet Rosa?
Csipogni kezdett a telefonom.

-Ki az?
-Rosa, szakadj le a magánéletemről!
-Na!!!
-Úgy viselkedsz, mint egy óvódás!-nevettem-De ha annyira tudni akarod, Armin írt, hogy minden rendben van-e.
-Aha. Nagyon közel kerültetek Arminnal...
-Ő a legjobb barátom! Rosa, elég!
-És ezt ő is így gondolja?
-Rosa, hagyd abba! 
-Hát jó....

Folytattuk az ebédet. 

Addig elmondom, hogy Rosa nem tud békén hagyni, hogy nekem is kéne egy pasi meg mikor leszek végre szerelmes?
Neki van egy barátja Leigh, aki történetesen Lysander testvére.
Kicsi a világ!
Rosának hiába van barátja, mégis az én szerelmi életemmel van elfoglalva. Már elegem van!

Evés közben is folyton Castielt és a titokzatos lányt néztem. 
Nem fért a fejembe....Castiel és egy tartós párkapcsolat?
Röhej....
 Ha ezt elmondom Violának....
De Armin nem fogja elhinni.....
Előkaptam hát a telefonom és lefotóztam a különös jelenséget.
-Mit csinálsz?-fogta le a kezem Rosa.
-Bizonyítékot gyűjtök.
Lenyomtam a gombot, és tádá....kész a fotó.
Csodálatos!
-Észrevett! Lebukni-húzott le Rosa.
Gyorsan elbújtunk az asztal alá. 
 Nevettünk. Mindenki azt gondolta, az éttermében, hogy nem vagyunk normálisak.
De mint mondjak? A hülyeség nem gyógyítható..!
-Mi lenne, ha elmennénk vásárolni?-suttogta Rosa.
-Oké-súgtam vissza.
Kimásztunk, fizettünk és a plázába indultunk.
Rosával imádok vásárolni! A barátjának van is egy boltja, ahol a legjobb dolgokat árulják!


 Sokáig nézegettünk, de megtaláltuk a nyerőt. Egy kék ruha.
  Leightől kaptam hozzá egy macskafület. Szerintem nagyon aranyos!
Mivel utálom a magassarkút, meg úgy sem volt cipőre pénzem hát a tornacsukámmal vettem fel.

Visszaöltöztem és fizettem. 
Elbúcsúztam Rosától és hazaindultam.
Igen, hazudtam Elijahnak, de nem féltem. 
Már késő este volt, kilenc is elmúlt.
Sötét volt, hosszú az út hazafelé.

Már javában hazafelé tartottam, amikor lépteket hallottam hátulról.
Nem ijedtem meg. Előkerestem a fegyvert a táskámból és rajta tartottam a kezem, biztos ami biztos.

Egyre közelebbről halottam a lépteket. Kezdtem félni.

Szuszogás és motyogás ütötte meg a fülem. 

Nem vártam tovább, megragadtam a pisztolyt és rászegeztem az illetőre. 

-NE JÖJJÖN KÖZELEBB!-kiáltottam.


Egy percre megfagyott a levegő. Az illető felemelte a kezét. 
Én magabiztosan tartottam a fegyvert.
Az utcai lámpák fényénél kirajzolódott az ismeretlen arca.
Kiderült, nem is olyan ismeretlen:
-Castiel?-leesett az állam. A pisztolyt lecsúsztattam az oldalamhoz. 
-Igen, te hülye! Tedd azt le!-kiáltott rám.
-Bocsi-és eltettem.
-Hogyhogy te itt? Azt hittem ilyenkor rég csicsikálsz-bökött meg.
-Nagyon vicces!
Elindultam, de csak nem hagyott békén: követett tovább.
-Tudod ma láttam ma egy lányt, aki tök ugyan olyan volt mint te, egy fényképezőgéppel a kezében.
-Fura....
-Igen, az-vigyorgott.
Egy ideig szótlanul mentünk egymás mellet, végül megtörtem a csendet:
-Nehogy azt hidd, hogy követtelek! Jókor voltam jó helyen!
-És akkor mit fotóztál?
-Csak egy érdekességet, amit szerintem soha nem is látok máskor, és senki nem hinne nekem, ha elmondanám.
-Haha, nagyon vicces. Mit?
-Gratulálok a barátnődhöz.
Castiel a földet nézte, elsápadt, mintha azt mondtam volna neki, hogy meghalt az anya.
-Megtudhatom a nevét?-böktem meg.
-Csak nem féltékeny vagy?-derült fel az arca.
Jól rátapostam a lábfejére. Nehogy itt elszálljon!
-Erős kis pipi vagy!
-Te meg szánalmas!
-Mostantól úgy hívlak, hogy pipi!
-Na azt merészeld! 
-De! Ez lesz a neved! Zseniális vagyok!-csapott a mellkasára.   
Én csak forgattam a szemem és agyaltam egy jó néven, nem sok sikerrel:
-Én meg almácskának hívlak mostantól-más nem jutott eszembe, de ezzel is jól szívathatom!
-Pipi és almácska. Jó kis páros vagyunk!
-Milyen páros?-néztem rá-A barátnődet akartad mondani?
-De-cömmögöt-Deboraht.
Megint egy kis csönd következett. 
Most ő szólalt meg előbb:
-Miért tartasz magadnál fegyvert?
-Nem a te dolgod.
-Ha már rám szegezted, az enyém is.
-Csak önvédelem.
-Ha kell, megtanítalak pár fogásra-vigyorgott Castiel.
Fogtam a hasam a nevetéstől. 
-Ne neveté'! Mé' nevetel?-rángatott.

Így hallatunk tovább. Amikor elértünk a házunkhoz, megköszöntem Castnak, hogy hazakísért. Már be akartam menni, de utánam kiáltott:
-Hé!
-Hm?
-Hiányoztál. És..örülök, hogy jól vagy-pirult el.
Mosolyogtam és bólintottam. Egy köszit tátogtam.

Bementem. A ház csendes....Markus ilyenkor még TV-t néz, vagy tudom is én mit csinál.
Körbenéztem: Frank bácsi durmol, Markus a távirányítóval az arcában alszik. Zokni is húzza a lóbőrt. 
Elijah nincs a szobájában. Rosszat sejtek...
-Csak nem engem keresel?-jött a hátam mögül a hang.
Nem szóltam semmit. Az csak rontana a helyzeten. Kapok egy jó fejmosást. Lassan (nagyon lassan) megfordultam.
-Elmondanád mit csináltál azzal a fiúval?
-Semmi közöd hozzá-el akartam menni mellete, de visszarántott.
-VAN, NAGYON SOK!
-Hohó! Valaki csak nem féltékeny?
Elijah rámordult és elengedett. 
Elestem. A szorítása erős volt. Csak dühösen nézett, nem foglalkozott azzal, hogy a karomat  úgy "fogta", hogy már fájt. 
Nem ő a testőröm, akinek meg kellene védenie? 
Ha ilyen a testőröm, egyedül is el tudnék boldogulni. 

Bementem a szobámba és nagy daccal lehunytam a szemem.

Másnap hamarabb keltem és egyedül mentem suliba. Semmi kedvem sem volt Elijahhal beszélni. Forduljon fel! 

Arminékkal persze találkoztam a buszon.
Mindenki odajött és megkérdezte:
-Jól vagy? Nincs semmi bajod?
Valahogy mindenki tudta a sztoryt.
Ránéztem Alexyre, aki furcsán mosolygott és elbújt Viola mögé.
Egyszer még elkapom és lepuffantom!
Peggy már cikket is írt!
Kiderült, hogy benne voltam a híradóban, és csak Peggy nézi az ilyen műsorokat.

Hős a gimiben!

Az új diák nem is olyan ártatlan mint hittük. A maffiával is volt dolga, sőt: MEGMENTETT EGY EMBERI ÉLETET!
Örülünk, hogy jól vagy Abby, és gratulálunk!

Szegény Peggy olyan naiv. Felnevettem a cikk hallatán.  
Délután a padon pihentem és rejtőzködtem Peggy elől.
Leült mellém Lysander, közel hozzám. Én elpirultam. Szerintem ő is.
-Hiányoztál-fordult felém.
Azok a gyönyörű szemek....mindig minden egyes pillantásnál elvarázsol.
Megragad és nem enged.
-Köszi-nyögtem ki.
Hirtelen a kezünk összeért. Mindketten odanéztünk. 
Én azonnal elkaptam a kezem, de utána (nagyon-nagyon) megbántam.
Ő rámosolyogott. Az a gyönyörű mosoly.....elolvadok. 
-Akarsz róla beszélni?
-Mármint miről?
-Az "elrablásodról".
-Ha kíváncsi vagy rá....
És mindent elmeséltem centiről centire, minden apróságot. Néha nevetséges volt, de volt olyan pillanat, amikor kicsordult a könnyem. Akkor odahajolt és letörölte. Rámosolygott és mélyen a szemébe néztem. Egy percre megállt a levegő. A szeme....még mindig káprázatos.  
 Amikor a meseidőnek vége volt bementünk órára. 
Olyan lassan telt az idő....szerintem egy óra egy emberöltő volt. 
Armin szerint túzok, de én így látom. 
KOMOLYAN...!
Kicsengettek az utolsó óráról. 
Nekem ez a kedvenc mondatom.
Ahogy kiléptem az iskola kapuján megakadt a szemem Elijahon, ki a kocsija mellett állt, napszemüvegben (Október van ember! Ezért kapni fog!). Megállt benne az ütő. Hogy ez a paraszt....
-Mi az Abby?-állt mellém Armin.
-Menjünk a hátsó ajtón-jelentettem ki magabiztosan. 
Megfogtam Armin karját és elráncigáltam. 
Alexy és Viola utánunk.

- MI A SZARTÉRT RÁNGATTÁL IDE?!-akadt ki Armin.
-Semmi, csak ott volt valaki, akivel nem szerettem volna találkozni.
-Talán bántott?-suttogta Viola.
-Nem, nem...csak...Mindegy nem szeretnék beszélni erről, jó?!
Eléggé kiakadtam, de legalább megértették. 

Hazamentem, bezárkóztam és csináltam a dolgom.  

Majd máskor veszekszem Elijahal. Most nincs türelmem hozzá.
Akkor bevillant:

Castiel és a barátnője...
Nem mondott semmit róla, sőt! El is sápadt amikor ráterelődött a szó!
Tudni akarom ki az!


  

11 megjegyzés:

  1. *---* Ohhhh!!! Nagyon jó a történeted!! Kérlek folytasd gyorsan!! Amúgy, csak úgy mellékesen mondom, de nagyon nem kedvelem Elijaht, én Armin párti vagyok! :3

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Kész a kritikád! : http://obiroagi-kritikak.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  4. Ilyen szuper történetet is rég olvastam úgyhogy köszönöm :) Félni izgulni nevetni mindent tudok ezen a történeten vagy hogy is fejezzem ki amit mondani akarok :D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett :D Mikor lesz kövi rész? ^^

    VálaszTörlés
  6. Imádom a storyd már másra nem is számíthatok mint röhögés és ami meglepett a storydba hogy nem az a sablonos amiből több száz van amíg el nem olvastam az első részt azt hittem hogy ez sem lesz más de a nagy *káromkodás*ez a legcsodálatosabb érdekesebb fenomenálisan csillámpónisan sajt.És a sajt az jó most jutott eszembe hogy szerdára igértél részt és nagyon nagyon tetszett mint a többi de ez tetszett legjobban ebbe volt komolyság a poénokon miatán elolvastam utánna is röhögök fél órát és persze a szereplők személyiségek Abby úgy van eltalálva hogy az már filmbe illene na de ennyi lenne a regényem a blogodról mert még 100.-szor elolvasom viszlát várom az új részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a rövid kritikát!
      Úgy látom rendszeres olvasóra akadtam!

      Törlés