2014. augusztus 9., szombat

8. FEJEZET

Új barát

 

(Írói megjegyzés: Nem csigázlak benneteket tovább! Jó olvasást! https://www.youtube.com/watch?v=QapfTGTXbxc)


Kinyitottam a szemem. Egy kórterem szerű szobában ébredtem. A fal mellet matracok, rajtuk vérző emberek. Valamelyik nagyon rosszul néz ki. Sötét a szoba, arcokat nem látni.
A fejemhez kaptam a kezem: iszonyatos fájdalom hasított bele. Harapdáltam a számat, hogy nem sikítsak. 
A karomban is égető fájdalom volt.

Azt hittem, belehalok!

-Felébredt Csipkerózsika-hallatszott egy hang.
Ki az?-suttogtam kétségbeesetten.
-Nem kell félned-jött közelebbről a hang-nem akarok rosszat!
-Ki vagy te?!-néztem körbe.
Összekuporodtam. Féltem, de nem a hangtól.
-Vicktor vagyok-guggolt le elém egy fekete hajú, borostyán szemű fiú-ne félj, csak maradj nyugodt és nem fognak bántani. 
 -Miért mondod ezt nekem? 
-Ha kiabálsz, vagy sikítasz, akkor idejönnek és megvernek. Talán "dobnak" rád egy rongyot, amit átitatnak nyugtatóval.
 -Szia....-nyögtem ki halkan. Nem tudtam mit mondani.
-Nem akarsz bemutatkozni?-mosolygott a fiú.
Nem szóltam semmit. Ez a fiú jó szándékú, de ki tudja. Félek.
Szememből könnycseppek hullanak. 
Megígértem magamnak, hogy nem sírok, de nehéz ezt betartani, ha ennyire kétségbe van esve az ember lánya! 



  -Akkor mesélek én-ült le-mint mondtam Vicktor vagyok. 25 éves, jogot végeztem az egyetemen. 18 évesen kábítószereztem. 20 évesen rájöttem, hogy nem mehet tovább. Leszoktam.
22 évesen beiratkoztam az egyetemre és ebben az évben végeztem. 
Pár hónapja megtaláltak, hogy tartozásom van. A felét rendezni tudtam, de nem szálltak le rólam. 
 Néha úgy összevertek, hogy a kórházban kötöttem ki.
A családom elfordult tőlem, és csak egy ember volt mellettem: 
Krisztin. Ő a jegyesem volt. 
Csak ő hitt nekem, és szerettem, tényleg.
-Sajnálom-néztem a szép szemébe.
-Te hogy kerültél ide? Gondolom nem önszántadból jöttél.
-Igazából de....
-Te hibbant vagy-nevetett Vicktor.
-Hát...van az a Jim...
-Igen, ismerem.
-Őt követtem.
-És miért?
-Az egyik barátom kért meg rá, mert a nővérének ő a "barátja" de nagyon gyanús volt.  
-Aham, értem.
-Mire vagy még kíváncsi?-rebegtettem a szempillám.
-Például....hány éves vagy? Honnan hoztak ide? Én Texas-ból kerültem ide.
-Olyan messziről?-esett le az állam.
-Igen. Elég szomorú-szomorodott el a vidám arca. 
Úgy se értettem, miért mosolyog. Talán engem akart nyugtatni.
-Én itteni vagyok. Vagyis itt lakok, de nem Chicago-i vagyok.
New York-ból költöztem ide.
-Aha. De hány éves vagy?
-Mire tippelsz?-csillant meg a szemem.
-Hm-vett fel egy gondolkodós pózt.

-Mi ez a Micimackó-mánia?-cikázott át a mondat az agyamon.

-20?-mondta Vicktor egy hosszú agyalás után.
-Nem-vigyorogtam.
Megint töprengett kicsit, majd meghökkent arccal kérdezte:
-Te kiskorú vagy?
Én elnevettem magam. Ez elég volt válasznak, úgy gondoltam.
-Pedig sokkal idősebbnek nézel ki-méregetett a szemével-én a te korodban még pattanásos képű, szemüveges srác voltam.
 De még nem mondtad meg, hány éves vagy?
-Egy nőtől nem illik ezt kérdezni. Nem tudta?
-Ne magázz már!
-De maga sokkal idősebb.
-Hallgass!-kacagott.
És a fejemhez nyomott egy párnát.
Nagyon jól szórakoztam....nem is baj, hogy elraboltak!
Vagyis, magam mentem, de ez lényegtelen.
-Én 16 vagyok.
-Komolyan? Én kinézlek 23-nak is.
-Ezt sértésnek vettem-mondtam fapofával.
Vicktor csak kacagott.

Ekkor bejött a szobába több benga ember és Jim.
Ökölbe szorult  kezem és elöntött a düh.
-Ne feled: ne adj hangot, nem fognak bántai!-megölelt, majd elindult a fekvőhelye felé.

Jim és talpnyalói végigmentek a termen. Megnéztek mindenkit.
Én a falnak fordultam és összekucorodtam. 

Amikor odaért fekete démon, akkor megszólított:
-Fordulj meg! Nem tudod kivel szórakozol-mondta ezt bosszankodva Jim.
Nem válaszoltam, de nem is mozdultam meg.
-NEM TUDOD KIVEL ÁLL SZEMBEN?!
Semmi válasz. Sem mozdulat.
Hirtelen rángatni kezdett. A karomat, ami el nem mondhatom, hogy mennyire fájt.
-ÁLLJ FEL, ÉS VÁLASZOLJ!
Rángatott, de nem hagytam magam: ugyan abba a helyzetbe ültem vissza, mint voltam.
Feladta. Megigazította az inggallérját. 
Odament az embereihez:
-Mit tudsz erről a vörös cicáról?
-Szombaton fogtuk be. Elkábítottuk. Egy ártatlan bámészkodó. 
-Biztos?-elkezdett felém közeledni-Talán félsz tőlem mond?
Ott ült mögöttem. Ha megfordulok, simán orrba csapom.
De nem teszem meg, megígértem Vicktornak.
Nem fordultam meg, és nem is válaszoltam.

Nagyot sóhajtott, majd elindult kifelé.

Amikor már biztonságos távolban volt, megfordultam és utánakiáltottam:
-Nem félek tőled, egy szikrányit sem!

Mindenki meglepődött, hüledezett. Valakik azt kiáltozták: 
-Bolond!

Jim megállt. Megfordult. Egyenesen a szemembe nézett.



A benga emberek felém tartottak.

Na most nagy bajban vagyok!

-Engedjétek-intette le mosolyogva az embereit.

Én lehajtott fejjel ültem ott. Odajött Jim, elém guggolt, végigsimította a kezét az arcomon, az államat felemelte. Egyenesen a szemébe néztem:
-Ki vagy te?-suttogta.
-Nem kell tudnod.

  Szótlanul simogatta az arcomat és halkan nevetett.

-Nem tartasz velem? Állj be közénk. Légy a társam-nézett a szemembe.
-Hogy nem sül le a pofádról a bőr-keltem ki magamból, de csak suttogtam.
-Gondolkodhatsz, nem kell azonnal döntened. De a nevedet hagy tudjam meg. Hogy nevezhetlek?
-Abby-ilyenkor már reszkettem. Ez a mocsok, most tényleg bír, vagy csak szívat? 
-Jó éjt, Abby-homlokon puszilt, majd elment.

Na, most mi? Lesokkolt.
Mindenki engem bámult, én meg az ajtót.
Hogy ez mi volt, ne kérdezzétek, én sem tudom!

Vicktor odajött hozzám és szorosan átölelt:
-Azt hittem bajod lesz. Hogy merted?
-Nem tudom....
-Ilyenkor valakit már rég lepuffantottak volna.
-Jobb lett volna-ekkor összerezzentem.
-Annyira nem volt rossz.
-Akkor majd máskor megkérem, hogy téged tapizzon. 
Vicktor nevetett.
-Majdnem elhánytam magam.
-Inkább aludj, lehet az utolsó éjszakád.
-Mi?
-Kedden este elindulnak egy másik városba és nem mindenkit visznek.
-Addigra kijutunk-mosolyogtam. 
-Te nem vagy normális. Ez egy ördögi mókuskerék. Innen nem juthatsz ki, csak hullazsákban.
-Megígérem, hogy pár nap múlva, megint átöleled Krisztint-mosolyogtam.
Vicktor még mindig nem hitt nekem, de én biztos voltam magamban.

KI FOGOK JUTNI!

Nyugodtan aludtam el. Vicktor kételkedett, de amit én megígérek, az úgy lesz!

Vidáman keltem. Vicktort felébresztettem és beszélgettünk.
Mindenki az utolsó napjának mondta ezt a napot.
Én kijutok, és Vicktor is, de ők depizhetnek, ha akarnak!
Adtak reggelit: zsömlét és margarint.
Gyorsan magamba tömtem. 
Annyira éhes voltam! A gyomrom már önmagát emésztette.

 -Abby?-bökött meg Vicktor.
-Hm?
-Milyen hónap van?
-Október.
Vicktor elsápadt. Falfehér lett és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Mi a baj?
-Olyan régóta vagyok itt-sóhajtott.
-Mikor hoztak?
-Júniusban.
-Már rég keresniük kellet volna, nem?-lepődtem meg. 
-Itt nem fognak. A hozzátartozóiddal elhitetik, hogy leléptél és új életet kezdesz.
-Nem fogják bevenni, én 16 vagyok. Miért lépnék le?-nevettem-És megígértem, hogy ki fogsz szabadulni!
Megöleltem és megnyugtattam Vicktort.

A délelőtt további részében összeültünk néhány emberrel és sztorizgattunk. 
Sok érdekes történetet hallottam. Elrablásokról, szerelmi életükről.
 Hirtelen bejött sok kigyúrt ember. Mindenkit megfogtak és eltoloncoltak. 

Engem otthagytak.

Belépett Jim. Egy kicsit megkönnyebbültem, csak egy kicsit.

-Szia vörös-nyújtotta a kezét.

Magamtól felálltam. Még az érintésétől is undorodom! 

-Jól aludtál?
-Igen.
-Örülök-mosolygott.
-Mit akarsz Jim?
-Téged-simogatta az arcom és egyre közeledett.



-Miféle tünemény vagy te? Rendre elvarázsolsz!-túrt bele a hajamba.
-Elég!-kibújtam a karja alatt-Hagyj! 
-Ezt nem te döntöd el cicus-mosolygott.
-Mit akarsz tőlem?! 
-Csak ismerkedek.
-Ha így ismerkedsz, akkor sajnállak.
-Ugyan, ugyan cicus. Ne kéresd magad!-simogatta az arcom.
-Undorodom-próbáltam elmenni, de nem sikerült.
-Mitől cicus?
-Tőled! Hányok!-keltem ki magamból-Nem ismerős az a név, hogy Tina?! 
Jim meglepődött, elsápadt és még erősebben szorított.
-HONNAN TUDSZ TINÁRÓL?! KI VAGY TE?!
Nem mondtam semmit, csak elégedetten vigyorogtam. 
Ő rémült volt és dühös. 
-Én gondoskodom róla, hogy itt maradj!
Megijedtem! Uram Isten! Mit csináltam?  
Jim egy terem felé ráncigált. Halálfélelmem volt, és rájöttem, hogy ez tényleg az utolsó nap! 


Beértünk egy nagy terembe. Ott Jim elengedett és Vicktor mellé álltam. Megfogtam a kezét, szorítottam.
Már én is féltem! 

-Hányan vagyunk?-kérdezte egy nagy széken ülő nő.
-20 fogoly és mi meg 15-en-válaszolt egy talpnyali.
-Akkor visszük a felét-legyintett a nő.

Mindenkit elévezettek, ő meg végigvizslatott minden emberen.



Rámutatott párra. Azokat egy kocsiba bevezették.

Én, Vicktor és 8 társunk ott álltunk remegő térdkalácsokkal. 

Ki legyen az első?-kérdezte a fő gonosz nő.
-Ha javasolhatok úrnőm-lépett elő Jim.
-Persze-bólintott a vezető.
-Akkor-és rám kacsintott-a vöröst ajánlanám.
A nő végigmért, majd bólintott.
Két ember karon fogott és Jim fegyverrel közelített felém.
Megállt bennem az ütő. 

Ennyi volt!

-Várjanak! Szeretnék elsőnek jelentkezni!-kiáltott Vicktor.
Jim megállt, a fő gonosz csajszi felpattant a "trónjáról". 
Odament Vicktorhoz, jól megnézte magának:
-Jól van-legyintett és visszaült.
Jim Vicktor mögé állt és az oldalába lőtt. 

Nagy puffanással a földön összeesett. 
A szívem hasat meg.
Lerogytam a földre Vicktorhoz. 
Ráborultam és sírtam.
Vizsgáltam a sebet.
Mélynek látszott. Nagyon féltem.
Uram Isten! Ha miattam hal meg!
-Vicktor! Vicktor! Válaszolj kérlek! Hallasz? Oh, Istenem! Csak őt ne!-üvöltöttem. 

-Állj fel! Magad alatt vágod a fát-suttogta egy fogolytársam.
-Bolond némber-sóhajtott egy öregebb fogva tartott.
-INKÁBB TI VAGYTOK A BOLONDOK, HOGY HAGYTOK MEGHALNI EGY EMBERT-kiáltottam.
-Emberek-csettintett Jim-elfogni!
Megragadtak, de én csak kiáltoztam Vicktor nevét.
-Kár érted kedveském. Pedig a társam is lehettél volna!-ragadta meg a nyakam Jim és szorította.

Elküldte a segédjeit és mögém állt. 
Rám szegezte a fegyvert, egyenesen a koponyámnak! 

Ekkor csoda történt:

Szirénák hangja szűrődött be.
-KÖRBEVETTÜK AZ ÉPÜLETET! JÖJJENEK KI FELTETT KEZEKKEL!-hallatszott egy erős férfihang kintről. 

Fellélegeztem. Megmenekültem, és Vicktor is rendben lesz!

De nem ment minden ennyire könnyen!

Mindenki kereket oldott, csak Jim és a foglyok maradtak.
-Ezzel nincs vége vöröske-kiáltott Jim és felkapott.
Vonszolni kezdett egyre távolabb. Nem tudtam kiküzdeni magam, túl erős volt.
-ENGEDJ TE MOCSOK! VICKTOR! NE HAGYJÁTOK MEGHALNI! KÉRLEK!-kiáltottam.

De senki sem hallgatott rám. Elszeleltek és nem is néztek vissza.
Visszajött két kigyúrt, napszemüveges ember és elcipelték.
-HOVÁ VISZIK?! NE HAGYJÁK MEGHALNI! TEGYÉK LE! VICKTOR!

Semmi. Elcipelték. Közben én kikerültem.

-NE LÉPJENEK KÖZELEBB, VAGY A LÁNY MEGHAL!-kiáltott Jim és a fejemhez szorított egy stukkert.

Kint álltunk a rendőrök előtt. Még Alexyék is ott voltak.
Rémült voltam, és már fejben a végrendeletemet írtam.
Bár nem lesz arra alkalmam, ha lepuffantanak! 

Körbenéztem: Ott volt Alexy, Viola, Markus, Armin és még Tina is. Meg persze Frank bácsi és sok rendőr. Még az FBI is! 

-Lépjen el a lánytól, dobja el a fegyvert!-mondták a rendőrök.
-HA VALAKI MEGMOZDUL, A LÁNYNAK VÉGE-kiáltott és még erősebben hozzám szorította a puskát.

Már nagyon fájt. De nem ez járt a fejemben:
Hol van Vicktor? És él-e még?

-Jim, hagyd ezt abba! Nem tehet szegény lány semmiről!-állt a tömeg elé Tina.
-Tina? Te mit keresel itt?-lepődött meg. Már nem szorította annyira a fejemhez a fegyvert.
-Engedd el! Nem csinált semmit!

Jim és Tina beszélgettek. Tina próbálta elterelni a figyelmét. 
Körülpásztáztam mindent és mindenkit a szememmel.
Megakadt a szemem Frank bácsin.
Ő bólogatott. 
Először nem esett le, de rájöttem.
Kifigyeltem, hogy Jim mikor figyel csak Tinára.
Amikor megvolt az a pillanat, jól hasba vágtam a könyökömmel.
Jim összeesett és pedig elrohantam.
A rendőrök azonnal lefogták és letartóztatták.
Én odarohantam Alexyékhoz.
Armin szorosan átölelt, és ismételgette:
-Minden rendben van!



Megkönnyebbültem, de hullott a szememből a könny. 

Végre vége! 

Már a mentőn voltam a barátaimmal és Frank bácsival.
 -Uram-jött oda egy rendőrtiszt-letartóztattunk 15 embert és elláttunk a kislánnyal együtt 19 embert.

Ekkor bevillant a jelenet, hogy:

"20-an vagyunk, plusz mi 15-en"

-Még lennie kell valakinek-suttogtam.
-Micsoda?-kérdezte a rendőrtiszt. 
-Van ott még egy ember!-néztem rá Frank bácsira.
-Az nem lehet. Mindent megnéztünk és nincs senki!-mondta a rendőrtiszt.

Felpattantam és rohantam vissza az épületbe:
Biztos van valaki ott!
VICKTOR! ELCIPELTÉK VALAHOVA!

-Abby várj már!-kiáltott Armin és utánam rohant. 

Végigjártam az egész épületet Vicktor nevét kiáltozva, de semmi.
-Nincs itt senki-ért utol Armin-gyere!
A kezemet húzni kezdte, úgy vonszolt kifelé.
-Biztos itt van-sóhajtottam-érzem.
Arminra néztem, könnyes szemekkel. Ő felsóhajtott és elengedte a kezem:
-Segítek.
Elindultam. Kiáltoztam a nevét, de semmi.
Lehet addigra meghalt?
-Abby!-kiáltott Armin-találtam valami furát!
Odamentem és egy vörös perzsaszőnyeg volt leterítve. 
Ez azért volt fura, mert egy elhagyatott építkezési területen voltunk.
Felcsavartuk, és egy nagy lyuk volt alatta.
Összenéztem Arminnal.
-Ugye nem akarod?!-suttogott Armin.
Rámosolyogtam és beugrottam a lyukba.
Földet értem. Egy pincébe voltam. Sötét volt.
Körbenéztem: volt ott egy ajtó. 
Odabotorkáltam és kinyitottam:
egy lépcsőhöz vezetett. Erős fény szűrődött ki.
Ahogy így megvizsgáltam a szobát, a sarokban Vicktor feküdt.
Odarohantam. Még élt és eszméleténél volt.
-ARMIN! ITT VAGY?!-kiáltottam.   
-IGEN!
-GYERE LE!
-TE NEM VAGY NORMÁLIS!
-ARMIN, KÉRLEK!
-HÜLYE VAGYOK!-bosszankodott, majd leért.
Megpillantott engem és vérző barátom és elszörnyedt.
-Gyere segíts felemelni!
Armin bólintott, majd egyszerre felemeltük. 
Elindultunk felfelé a lépcsőn, ami egy konyha szerű szobába vezetett. 
Kivittük Vicktort, a mentők azonnal ellátták.

-Nézzétek-jött oda Alexy.



-Összejött Tina és Markus-nevetett Armin.
-Belehánytam a számba-mondtam.
Mindenki nevetett. Armin vállára hajtottam a fejem és úgy néztük 4-en a naplementét.
-Basszus összevéreztem az inged-emeltem fel a fejem, mikor észrevettem, hogy ömlik a vér a fejemből.
-Nem baj-mosolygott Armin-úgy sem tetszett ez az ing.
-Én vettem-durcizott Alexy.
 Kacagtunk. Hogy ez mennyire hiányzott!
-Abby-jött oda Frank bácsi-kórház.
Bólintottam és beszálltam a mentőbe.
Még integettem a barátimnak, majd a mentő a kórház felé száguldott.

Felsóhajtottam:

MINDEN ÚJRA NORMÁLIS!


(Írói megjegyzés: A jövő héten nem tudom mikor leszek gépközelbe. Nyaralni fogok. Az azutáni héten, talán szerdán lesz rész.
Megértést köszönöm!)
 







 


 

5 megjegyzés:

  1. Kár Victorért :c, de önfeláldozó volt :')

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen eszméletlen a blogod :D (Én is elkezdtem még régebb írni egy történetet a Csj alapján, blogom is van, de eltértem tőle, már a második fejezetnél :P). Már nagyon várom a folytatást. ^^
    A kérdések:
    1. Mikor lesz folytatás? (Gomme, de ezt muszáj volt megkérdeznem :D)
    2. Mikor lesz folytatás?
    3. Ugye azért Victor túléli?
    4. Lys mennyit tud Abby múltjáról? :3
    5. Hogy kell használni ezt a fajta bloggert, mert még mindig nem tudom :(

    VálaszTörlés
  3. Micsoda tünemény vagy te, rendre elvarázsolsz xD Szulejmán forever :D

    VálaszTörlés
  4. Kérdéseket kehet még feltenni? Na mind1 ha nem akkkor is felteszem:
    Hány éves vagy?
    Válaszolsz a kérdésemre?
    Rendezel majd vmi blogos versenyt mint a szerelem örökkés csaj? Ismered a csaj blogját?

    VálaszTörlés