2014. augusztus 1., péntek

6. FEJEZET 

 Egyéb sulis dolgok és mások

 

(Jó szórakozást:https://www.youtube.com/watch?v=RBumgq5yVrA)

    

Beköszöntött az október.
Minden normális volt.
Felkeltem,
 
elkészültem és suliba indultam. 
Átadtam a levelet Ambernek, ő azonnal átjavította a nevet és eldicsekedett vele. Mindenki arról beszél, hogy ketten járnak. 
Nekem ez csak jó! (és vicces) :D
Egyszer csak a nap a normálisból átcsapott különlegesbe:
  
♪Hangpróba, hangpróba: 1, 2, 1, 2.....
Itt az igazgatónő. Kérek mindenkit a nagyterembe.
Köszönjük.
És még egy dolog: elmarad az 1. óra.
 Ismétlem: mindenki azonnal az előadóba!

Mindenki ujjongott, bár én se vettettem meg ezt. Elindultunk hát 4-en. Leültünk az 1. sorba. 
-Az ilyen bejelentések mindig úgy végződnek, hogy az igatógatőnő teli torokból ordít-mosolygott Armin.
-Akkor miért ideültünk?-súgtam vissza. 
-Mert innen láthatunk valami jót-majszolt pop corn-t Alexy.
-Miről beszél?-böktem meg Violát.
-Múltkor is itt ültünk és láttuk kivillanni a dili bugyiját-válaszolta.
-Mi?!
Mind a 3-an nevetve bólogattak.
-Ez beteg....De szeretlek titeket!-öleltem meg Violát. ♥
Nevettünk. Pár perc múlva dugig volt a terem. Az igazgatónő felállt a pulpitusra és beszélni kezdett:
-Üdvözlöm kedves diákjaim.
-Csókolom igazgatónő-mondta az egész suli kórusban.
-Folytatnám-nézett szúrós szemekkel-az iskola pályázatot nyert. 
3 eseményt is tudunk szervezni. A legközelebbi egy tájfutóverseny. Utána november 1-jén, szombaton Halloween-i "buli". De ezt csak az önök kedvéért. Magam ki nem állhatom ezt az ünnepet. De egy figyelmeztetés: bármilyen groteszk jelmez és bünti. 
Megértettük? 
Mindenki bólogatott. 
-Akkor rendben. Az utolsó esemény az ősz utolsó napján megtartandó bál. Ezt a bált minden évben megrendezzük, de most diákok is részt vehetnek a szervezésben. Ebben a bálban a DÖK-ös diákoknak nem lesz dolguk, csak az önkénteseknek. Várjuk a diákönkénteseket. A DÖK-ös diákok nem jelentkezhetnek. Nekik ez az idő szabadság. 
Bárkinek kérdés, óhaj, sóhaj?
Valaki felnyújtotta a kezét.
-Igen.
-Mikor lesz szünet?
-Ez még nem tisztázott. De lehet ősszel nem is lesz, csak karácsonykor, de akkor a szokásosnál hosszabb.
Mindenki hüledezik kezdett. Kiabáltak, dühöngtek. Én fairnek tartottam, ha már ennyi programot kapunk.
-HALLGASSANAK! ANNYI PROGRAMOT SZERVEZTÜNK! EZ MÁR LÉNYEGTELEN-ordított a dili.
Mindenki befogta, ha mondhatom így.  
-Ennyi lenne, elmehetnek.
Senki se moccant. Mintha valamire várnának. Én fel akartam állni, de Armin visszahúzott:
-Várj! Még nem érdemes felállni. 
Csak néztem Armint akinek fülig ért a szája. Nem is tudtam mit mondani, csak visszaültem.
Az igazgatónő hátat fordított. Mindenki nagy zajt csapott, mintha elmennénk. Én csak néztem és értetlenkedtem......
-Istenem Dzsefry! Ezek a hülye kölykök! Leöntöttem magam kávéval és pont az alsóruháztatom....
Mindenki nevetni kezdett. Az igazgatónő megfordult és a szoknyája barna volt. :'D
A dili szinte ölni tudott volna a szemével. Hát mindenki olajra lépett. 
Egész nap egy nevetéshullám volt. Amire ránéztem az mintha az igazgató lett volna és nevettem. 
Csak Lysander nem. Ő olyan, olyan különleges. Mintha....nem tudok hasonlatot mondani.
Csak azt, hogy mellette különlegesnek érzem magam! *-*

Ugorjunk a délutánra......

Nathaniel nem ért rá, így több időt tudok tölteni Lyssel.
Már egy tizenöt perce vártam. El akartam menni de pont akkor toppant be.
-Késtél-vontam fel a szemöldököm.
-Bocsánat, de kárpótollak. Mi lenne, ha ma nem bent kuksolnánk? Menjünk a parkba! Velem tartasz?  
És felém nyújtotta a kezét.


Nem haboztam sokáig, elindultunk a közeli parkba. 


Csodálatos volt. Sokat mesélt magáról. Van egy bátyja, (a nevét nem tudom kiejteni), egy tanyám éltek, most egy családi házban a kertvárosban. Nathanielellel, Amberrel és Castielell egy általánosba jártak, akkor történt az, amikor Castiel kedves volt.....nem is hittem. Meg Nath undok....hihetetlen.

Próbáltam elképzelni mindent amit mondott: 


A tanyát Lys kiskorában,




Nath undok (nyehehe, Amber),



És persze vöröske, aki nem is vörös volt. Talán a hajszíne változtatta meg?

Vissza a valóságba....
 Lysander hazakísért. Tanultam egy kicsit, csináltam amit szoktam. Csak rá tudtam gondolni.....talán szerelmes vagyok?!

Másnap iskolába menet esett le......
TÁJFUTÁS, HALLOWEEN, BÁL, KIRÁLY EZ A GIMI! :D

Tök feldobott voltam. Táncolva és dúdolva léptem be a kapun. 
A szekrényemben egy levél....általában nem nézem meg, de most jó kedvem van. Kibontottam és nem volt semmi....csak egy üres lap. 
 Mi?! :O
-Végre itt vagy-szólt valaki.
Háttal állt nekem, de nagyon közel volt. Suttogása mintha ordított volna.
Megfordultam....persze, hogy Castiel. (Titkon reméltem, hogy Lysander)
-Mit akarsz?-mondtam a vállam felett. 
-Láttad a kiírást?
-A mit?
És a tanári szoba előtt lévő parafatáblára mutatott.
Odarohantam és olvasni kezdtem:


-Nenenenenenenene!-és berontottam a DÖK-be.
-Nath, mi ez? Miért? Én és Castiel?
-Sajnálom, nem tudtam megakadályozni és az igazgatónő megtiltotta a cserét. Abby, bocsáss meg! 
-Semmi baj, nem a te hibád-és elmentem.
Dühöngve söpörtem végig a folyosón. Felrúgtam a szemeteseket, a szekrénybe, falakba csaptam. Megesküdtem Alexynek, hogy nem káromkodom, de kicsúszott pár.  
Már kezdtem csitulni, de nagyon dühös voltam. 
-Csessze meg!-estem össze és a falnak hajoltam. Néhányszor még ütögettem ami előttem volt és hajtogattam: 
-Basszus!
Lehajtottam a fejem és szidtam mindent és mindenkit. 
-Abby, jól vagy?-guggolt le elém Alexy.
-Nem vagyok jól, a rohadt életebe!
-Mi az?-kérdezte Viola aki akkor ért oda.
A táblára mutattam. Odarohantak 3-an és elolvasták.
-Oh, ne már! A rohadt életbe!-ült mellém Armin-megértelek Abby, de Charlotte? Pfffff......
-Nekem jó-mondták Alexyék. 
-Nem bírom azt a vörös. Nem bírom azt a vörös démont-mondtam-ba.....
Alexy befogta a szám. Én meg durcizva összefontam a karom és szitkozódtam tovább. 
-A káromkodás nem old meg semmit-csitított Alexy.
De én csak folytattam. 
-Jó, jó-álltam fel egy ki idő után-igazad van.
-Tudom-és simogatta a fejem.


-Alexy!
-Hm?
-Hagyd abba!
De simogatott tovább, végül Armin állította le. A szekrényemhez siettem vissza, és Castiel még mindig ott állt......
Úgy tettem, mintha nem lett volna ott és bepakoltam. Elsiettem, de nem hagyta.....
 -Szia csapattárs!-integetett.
Azt hittem megfojtom. Ökölbe szorítottam a kezem, vissza akartam fordulni, de Armin megmentett egy újabb égéstől.  
A nap folyamán mindig zaklatott a hülye dumájával. Egy hajszálon múlt mindig, hogy ne verjek be neki. Armin, Alexy és Viola mindig figyeltek és leállítottak. Mintha Cast őrangyala lenének. Hirtelen azt hitte, hogy puszipajtások vagyunk. Mármint Castiel. 

DE UTÁLOM.......

Délután Nathnak sok dolga volt a tájfutással kapcsolatban, hát nem zargattam. A zeneteremben sem tudtam másra gondolni, csak erre a hülye páros-csapatos izére. 
Nem tudtam koncentrálni a zongorajátékra se. Minden 5. hang majdnem hamis volt.
-Jól vagy?-ült mellém Lys.
-Nem. Te láttad a listát?
-A mit?  
Megfogtam Lysander kezét és odahúztam a táblához. 
-Igen, tényleg. Castiel említette, hogy nézzek meg valamit, hogy fontos.
-Elfelejtetted?-kuncogtam. 
-Hát....meg kell mondanom, néha elfelejtek dolgokat-túrt a hajába Lys.
Csak nevettem. 
-Jó, igazából lyukas fejű vagyok. Mindenki ezt mondja, és egy hónapban mindig új jegyzetfüzet kell-mosolygott.
-Komolyan?-nevettem.

Sétálgattunk az iskolában és beszélgettünk. Közben megtaláltunk vagy 3 füzetet. Nagyon vicces volt.

Valahogy másfelé terelődött a téma:
-Amikor megláttalak azt hittem vámpír vagy-mondtam. (Ezt miért mondtam?! Basszus!)
-Haha! Ezt nem mondod komolyan?-mosolygott-Neked nagy a fantáziád.
-Tudom. Te miért bámultál? Mondtad, hogy ismerős voltam, de kire hasonlítok?
-Nekem most mennem kell-és elsietett. 

Ez nagyon fura volt. Úgy döntöttem, én is megyek. Visszamentem a terembe a táskámért és hazaindultam. 
-Azt hittem, nem jössz ki soha-állt fel Castiel a padról-Hol voltál?
Nem válaszoltam, csak elmentem, de persze nem hagyta. megragadta a kezem és visszahúzott:
-VÁLASZOLJ, HA KÉRDEZNEK!
-ENGEDJ EL TE.....-nem folytattam csak kiszabadítottam a kezem és elrohantam. 
Ő utánam.
-Várj már! Sajnálom!
-Castiel, figyel rám-álltam meg-a tájfutásig lehetünk "jóban" meg akkor, de kérlek, tűnj innen, mielőtt megcsaplak. 
-Haha! Azt hiszed félek?
Megint ökölbe szorult a kezem. De szó nélkül elmentem. 

Nem alacsonyodom le a szintjére!

Másnap délután Lysander nem jött el. Nagyon megbántottam volna? Vagy csak elfelejtette?
Nem vártam sokat, elmentem. És ez így volt egész héten. 

Hétvégén csörrent a telefonom:


-Szia Armin! Mizu?
-Alexy vagyok.
-Mi? Miért hívsz? És miért nem a saját telódról?
-Azt elvette Armin. 
-Nem nagyon értelek....
-Van kocsid? 
 -Nem, de Markus ma jött meg Londonból, ő tud vezetni.  
-Akkor átmegyek és lenne egy kicsi dolog....
-Mond már!
-Kémkedni kéne....
 -Akkor miért nem James Bondot hívtad?
-Ez nem vicces....
-Magyarázd el!
-Tina megint Jimmel van és aggódom. Épp készülődik valahova.
-És pont én kellek?
-Kérlek!!
-Várj! Elintézem a fuvart. Tartsd!

Letettem a telefont az asztalra és Markus szobájába siettem.

-Markus?
-Hm?
-Van kedved Totally Spies-ezt játszani?-mosolyogtam.
-Nem vagy nagy az ilyesmihez?
-Nagyon vicces.....
-Miről van szó?
-Követni kéne valakit és kéne a kocsid.
-Benne vagyok.
Komolyan?
-Unatkozom.
-De szuper!-ujjongtam.

-Alexy!-vettem fel a telót-megvan a fuvar!
-Király! Mindjárt ott leszek!-és letette.

 Elkészültem és Markus is. Frank bácsi szerencsére nem volt otthon, ő biztos nem engedte volna. 

-Kit követünk?-kérdezte Markus. 
-Alexy nővérét.
-Miért?
-Hosszú.
-Van időm.
-Összejött a volt barátjával, de nem szimpi az a srác, hát megfigyeljük. És neked se árt, már 1 éve nincs barátnőd.
-Pont te beszélsz, akinek nem volt még tartós párkapcsolata!-nyújtotta rám a nyelvét.
-Én csak 16 vagyok, te meg 22!
-Nekem olyankor volt barátnőm!
-Az te vagy!
-Pontosan!-nevetett.
Nevetve a kocsi felé sétált. Én személy szerint nem értettem.

-Hellobelo!-toppant be Alexy.
-Mit mondtál Arminnak?-kérdeztem.
-Azt, hogy vásárolni mentem. Oda biztos nem jön utánam.
Nevetve beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

 Vicces délutánnak nézünk elébe!

Alexyék háza előtt leparkoltunk. 
Vártunk egy 30 percet. És kilépett Tina.
-Jó csaj-esett le az álla Markusnak.
-Khmm-köhécselt Alexy.
Én csak röhögtem.
-Vissza a küldetésre emberek-húzta ki magát Alexy.
-Mit csinál?-vakarta meg a fejét Markus.
-Taxit hív-böktem ki.
-És ezt honnan tudod?
-Hát....van nála egy kártya és ott áll egy taxi.
-Zseni vagy!
-Tudom!
-Elhajt!-csattant fel Alexy és megzavarta a társalgásunkat.
-Kössétek be magatokat!-figyelmeztetett a sofőr és beletaposott a gázba.
-Utálom, amikor te vezetsz!-kiáltottam.
-Ezt, hogy érted?
-ÉLETVESZÉLYESEN VEZETSZ! 
-EGYET ÉRTEK!-kapaszkodott Alexy.
Követtük Tinát. A város másik végére ment a taxival, egy puccos étterembe. Ott kitett Markus és magunkra voltunk utalva Alexyvel.
-Most?-böktem meg.
-Bemegyünk és elvegyülünk.
-Te normális vagy?!
-Nem-mosolygott és besétált az étterembe. Leültünk Tináék mögötti asztalra és figyeltünk. 
Beszélgettek és beszélgettek. 
SOKAT!
Végül 2 felé mentek. Tina hazaindult, Jim egy park felé vette az irány. 
-Most kit kövessünk?-vakarta a fejét Alexy.
-Menj Markussal Tina után. Én követem Jimet.
-És ha veszélyes?
-Megvédem magam!-és előrántottam egy játékfegyvert a táskámból.
-Uram Isten!
-Ez csak játék!-nevettem-Megyek.
-Vigyázz magadra!

És követni kezdtem. 
Nem is a parkba ment, hanem egy üres sikátorba. Egy kicsit féltem, de csak rendőr a nagybátyám! 
Elbújtam egy téglafal mögé és hallgatóztam.

Már éreztem, hogy ez nem csak egy vicces délután!


Ott egy csuklyás alakkal találkozott.
Valami fekete aktatáskát vett elő az alak és átnyújtotta Jimnek. Ő belekukkantott és elégedetten bólogatott. 
Csettintett és előlépett 2 benga ember.
Átadtak egy csomó tasakot amiben valami por volt. 
Ekkor majdnem kiugrott a szívem a helyéről. 

Mi ez?! 

Ami megfordult először a fejemben, hogy maffia. Vagy drog. Ilyesmi. Annyira féltem. Nagyokat nyeltem és imádkoztam. Könnyes volt a szemem, sírtam. Csak éljem túl!



-Van ott valaki!-kiáltott a rejtélyes alak-Ellenőrizni!

Uram Isten! Ezzel vége. A telefonomban volt egy vészhelyzet gomb, ami a rendőrséget riassza. Hát kutatni kezdtem, de hátulról lépések hangja ütötte meg a fülem. Egyre közelebbről. A telefonomat nehezen előkerestem, de hátulról lefogtak. Befogták a számat egy olajos kendővel. Kiesett a teló a kezemből és lassan minden elhomályosúlt. A szemhéjam, mintha ólom lett volna. Hirtelen összeestem, de még tudatomnál voltam. 

Nem kellett volna egyedül jönnöm. Elszállt minden önbizalmam és erőm. Vonszoltak a földön messzire.   

Aláírtam a halálos ítéletem!











 
 


 





 


 
 


12 megjegyzés:

  1. Ugye nem halt meg?! Biztos, hogy nem... igaz?

    VálaszTörlés
  2. wáááá.... ez most komoly???! pont az izgi résznél hagyod abba? léééééciii folytasd mihamarabb.
    ui.: ügyi vagy nagyooon :-*

    VálaszTörlés
  3. Mivel befogták a száját ezért szerintem azzal a vegyszerrel bekent kendőt tették a szájához amit belélegzett és elájult... (Sok krimit nézek :D )

    VálaszTörlés
  4. Ahhhhh, nagggyon jóóóóóó!! Uram Isten! Minnél hamarabb írd tovább pleaseee!!!! *O*

    VálaszTörlés
  5. Ez után jön Armin és megmenti őt*~*
    xd folytasd nagyon jó :D

    VálaszTörlés
  6. folytiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit....pont az izgi résznél...NEEEE MÁÁÁÁÁR.

    VálaszTörlés