2014. augusztus 30., szombat


   10.000. OLDALMEGJELENÍTÉS!


Ennek tiszteletére itt egy különleges rész! A jelenlegi történethez nem fog kapcsolódni. Jó olvasást! ^^


A KÉT SZÜLINAPOS

 

2 hét és Arminék szülinapja. Őszintén fogalmam sincs, hogy mit vegyek. Igaz a legjobb barátaim, de egy ötletem nincs. 
Viola sem tudja, mi lenne a megfelelő ajándék.
Ebben a 2 hétben ezt fogom kideríteni!
Kezdődjék a visszaszámlálás!

Hétfő, még 13 nap.
Suliba indultam. Busszal járok. Mindig együtt megyek az ikrekkel. Legtöbbször én és Alexy ülünk, Armin áll. 
Ma kivételesen Armin mellett buszozom. Alexy hátul egy ismerősével társalog. 
-Hé Armin-suttogtam.  
-Hm?-fordult felém.
-Mit veszel Alexynek?
-Nem mondom el!-vigyorgott.
-Ne már Armin!-böktem meg-Légyszi! 
-Nem tudod mit vegyél?
-Dee..Csak kíváncsi voltam te mit veszel....Nézd milyen szép a város!-kaptam a busz ablakához a fejem és mutogattam.
-Szánalmas vagy..!-nevetett.
-Ha én szánalmas vagyok, te meg....te meg..-nem jutott eszembe semmilyen gonosz jelző.
Csak néztem Armin gyönyörű kék szemét és ezen agyaltam.  
-Mi van? Nem jut eszedbe semmi?-röhögött.
-Nem, tényleg nem...Te egyszerűen tökéletes vagy!-kaptam el a fejem.
Armin feje pillanatok alatt almára hasonlított.  
Nekem még mindig nem esett le amit mondtam. Bámultam magam elé.
-Én most megnézem mi van Alexyvel-dadogott, majd hátrafelé indult.
Bólogattam és folytattam a tépelődést.
Pár perc múlva Alexy huppant le mellém.
-Szia csajszi!-fülig ért a szája.
-Hello!-derültem fel én is.
Amikor Alexy mellettem van, mindig jobb kedvem lesz. Ez Alexy különleges képessége.
-Mit mondtál Arminnak?-fordult felém. 
-Hogyhogy mit?
-Odajött hozzám rákvörösen. Rákérdeztem, de játszotta a süketet. Szóval?
Hátranéztem: Armin répa vörös fejjel állt. Folyton engem vizslat.  
Az én is elpirultam. Tényleg azt mondtam..?
-Azt mondtam, hogy tökéletes!-hajtottam le a fejem. 
Alexynek nem tudtam hazudni. Neki egyszerűen nem lehet. 
-Tényleg bírod a tesóm? Képzeld neki is bejössz!-mosolygott pajkosan.
Először szólni akartam...de Armin tényleg bír?
Én nem viszonozom az érzéseit..de most lesz a szülinapja! Normális esetben azonnal tisztáznám a dolgot.
-De ne mond el Arminnak-fordultam vissza Alexyhez-én szeretném.
Alexy bólintott. Ez az első alkalom, hogy hazudok neki, de muszáj.
Egész nap kerültem az ikreket. Még Violával sem kezdetem beszélgetni.

Kedd, még 12 nap.
Így volt ez másnap is.
Épp hazaindultam, de valaki elkapta a karom:
-Szia!-mosolygott rám Armin.
-Szi-szia!-dadogtam.
-Ma nem is fikáztál. Jól vagy?
-Aha. Csak ez a front....-kaptam el a fejem-de most mennem kell.
Elrohantam, de Armin utánam:
-Hazakísérlek! 
Nem akartam a közelében lenni. 
Megláttam agy nyitott ajtós taxit. Odarohantam, beszálltam. Becsaptam az ajtót, elmondtam a címem és a jármű már száguldott is hazafelé. 
Ekkor vettem észre, hogy nem egyedül utazom:
-Mr. Frazie..?
-Abby kisasszony sose sajnálja-vigyorgott a zord tanár.
Elkerekedtek a szemeim, nem tudtam egy szót se mondani meglepettségemben. Pont a tanárom taxiába kellett beszállnom!
-Hallottam, nem kell magyarázkodnia-ért fülig a szája még mindig.
Még jobban leesett az állam. Hallgatózott?
Mindent elmondtam a tanár úrnak. Jól esett elmondani ezt valakinek, még ha ez Mr. Frazie is. 
Kiszálltam, de Mr. Frazie nem hagyta, hogy fizessek, csak a lelkemre kötötte, hogy senkinek egy szót sem.  

Szerda, még 11 nap.
Beértem a  suliba. A folyosó közepén nagy tömeg állt. 
Átgázoltam az emberáradaton. Amber nevettett a talpnyalóival. Viola a szekrénynek támaszkodva ült. Félt.
-Mi történik itt?-kaptam a szöszire a tekintetem. 
-Semmi közöd hozzá! Húzz innen! 
-Jól vagy Viola?-guggoltam le mellé.
Ő bólogatott. Még mindig meg volt ijedve. 
A rajzai a földön hevertek. Elkezdtem összeszedni, amikor észrevettem: 
-Ez én vagyok?-néztem Violára.
Ő bólogatott.


-Ezek műalkotások Viola!-néztem a lányra.
Mindenkiről volt kép, de mindegyik nagyon szép volt. 
 Alexyről:


Arminról:


Alexyről és rólam:


Arminról és rólam:


Viola nagyon tehetséges. Elképesztő. Meg az is, hogy mindig nézett? Mert mikor Arminnal játszottunk, Viola nem is volt ott.
Felálltam, összeszedtem a rajzokat és odaadtam gazdájának.
-Amber! Te talán tudsz így rajzolni? Vagy csak azért nyaggatod, mert irigy vagy rá? 
-Nehogy azt hidd! Képzeld sok mindenben szupcsi vagyok!-tette karba a kezét.  
-Azon kívül, hogy belefejelsz a sminkes ládába?-álltam közelebb.
-Te kis idegesítő maki!-vörösödött el Amber.
-Mondja ezt Miss. Hiszti!
-Nem engem hagytak ott a szüleim kiskoromban!-mondta elégedett arccal.
Mindenki hüledezni kezdett. Nagyon begurultam.
-Amber ezzel messzire mentél!-állt elém Nathaniel.
-Elintézem, szöszi!-toltam el előttem álló fiút.
Feltűrtem a pulcsim úját. Remegett a kezem-lábam a dühtől. 
-KIKAPAROM A SZEMED LIBA!-ugrottam neki.
De hátulról Kentin fogott le. Mindig mögöttem van?
-ERESSZ EL TE PARASZT! MEGÖLÖM! ESKÜSZÖM!-kapálóztam.
Pár percig folytattam, de rájöttem, hogy Kentin túl erős.
Abbahagytam. Megkértem, hogy eresszen. 
Elviharoztam. Alig bírtam visszatartani könnyeimet. 
-Nagyon gyerekesen viselkedsz!-kiáltott utánam a szőke démon.
Megálltam lassan visszafordultam. Szemem már vörös volt, de mégis higgadt voltam:
-Mert te azt mondod, hogy Cupp-cupp, az sokkal felnőttesebb! 
Amber nem tudott mit válaszolni. Csak dühösen elviharzott. 
Elmosolyodtam és órára siettem.

Csütörtök, még 10 nap.
Ezen a napon a zeneteremben szoktam próbálni Lysanderrel. Általában zongorázunk. 
Ő énekel, én zongorázom. 
-Mi lenne, ha most te énekelnél?-ült le Lys a zongorához.
-Nekem nincs hangom-néztem rá kicsit zavartan.
-Ne szerénykedj-mosolygott rám.

Előkeresett egy dalt. A papírt a kezembe nyomta és játszani kezdett.
Hamar rájöttem, hogy nincs más választásom. 

(Amit énekeltek: https://www.youtube.com/watch?v=N-FrwaeVq68)

-Kinek nincs hangja?-állt fel mosolyogva a zongorától a dal végén.
-Nekem?-vigyorogtam.
-Nem gondolkodtál még rajta, hogy színpadon énekelsz?
-Neem! Nem menne.
-Miért is?-állt közelebb hozzám.
-Biztos elszúrnám-néztem fel rá.
-Én meg abban vagyok biztos, hogy nem-simogatta meg az arcom.
Egyre közelebb voltam hozzá. Szemünk összeért. 
Azok a gyönyörű szemek...elolvadok.
Azt hittem megcsókol. Egy hajszál választott el tőle.
 Az az egy hajszál a sors volt....
Megcsörrent a telefonom.
Lys nagyot sóhajtott, majd ellépett tőlem. Intett, hogy vegyem fel nyugodtan.
Markus volt.
Alig beszéltünk 1 percet. 
-Nagyon sajnálom Lysander, de a kutyám beteg és haza kell mennem-kaptam fel a táskám.
-Semmi baj, majd legközelebb-mosolygott.
Azonnal hazarohantam. Kiderült, hogy Zokni lenyelte a gumicsontját. Semmi komoly, majd kijön hátul. És találjátok ki, kinek kellesz feltakarítania? Ha rám tippeltetek megnyertétek az 1.000.000.-t!
Jó, csak hülyülök.

Péntek, még 9 nap.
6 óránk van ma. Köztük 3 lyukas, mert az osztályfőnökünk, Mr. Frazie beteg. Minden tanár nagyon elfoglalt. Vizsgaidőszak van.
Épp az első szabad óránkon unatkoztunk. Nyár van, ezért irtó meleg. Ez még ront a helyezetlen.  
Ültünk a padon bambulva. 
-Alexy mit csinálsz?-néztem rá táskájában kutató barátomra.
Ő nem válaszolt, csak előhúzott egy ördöglabdát a tatyójából. 


Mi csak néztük értetlen arccal.
De nem volt jobb ötletünk, ezért játszani kezdtünk. 
Meglepően szórakoztató volt. Az egész osztály beszállt.
Csapatokba rendeződtünk. Az volt a feladat, hogy elvegyük egymástól a labdát. 
Olyanok voltunk, mint az oviban, amíg fel nem akadt a labda a fára. Jó magasra.  Még létrával se értük volna el.
Kezemet a szememhez tettem. Elég öreg, masszív fa. Nem törne el, ha felmásznék. 
Tovább nem is gondolkodtam: levettem a cipőm és indultam a fához.
-Mit csinálsz?-szólt rám Alexy.
-Visszaszerzem a labdát!-mosolyogtam.
Felugrottam és mászni kezdtem.
-Abby! Te szoknyában vagy!-kiáltott rám Rosa.
-Szerinted érdekel?-néztem vissza barátnőmre.
Pókmalac módra másztam felfelé. Ha a fiúknak eszükbe jutott volna a kukkolás, már rég fent lettem volna.
Pár perc múlva már a labdát kerestem a fa tetején. 
-Hé Kim-találtam meg a játékot-dobom!
Kim ügyesen elkapta. Rohantak vissza játszani, csak Armin maradt ott:
-Nem jössz le?-kiáltott fel.
-Nem, köszi. Itt jó-mosolyogtam.
 -Hát jó-dobta le magát a padra.
-Mit csinálsz?
-Csak kényelembe helyezkedem.
-Aha...
Pár percig hallgattunk. Én néztem a tájat, ő csak engem.
-Mit bámulsz?-nevettem.
-Te olyan vagy mint egy macska!
-Miért is?-mosolyogtam.
-Mert úgy szökelltél fent a fán, mint egy cica-vigyorgott.
-És még?-kapott el a nevetőgörcs. 
-Úgy csillog a szemed-komolyodott el.
Elpirultam egy kicsit, de visszaszólni nem felejtettem el:
-Találtam egy hibát rajtad!
-És mi az?-nézett fel rám.
-Ronda a szemed-dőltem rá egy ágra.
-Tényleg?-gúnyolódott. 
-Igen, tényleg-vigyorogtam.
Állt fülig érő szájjal. Csípőre tett kézzel, felvont szemöldökkel.  
Én csak nevettem. Egy kicsit vörös volt a fejem, de azért kacagtam.
-Igen..?-vörösödött el Armin is.
Én csak bólogattam. Armin lekapta a cipőjét és a fa felé vette az irányt.
-Mit csinálsz?-néztem rá meghökkenve. 
-Vajon?
És elkezdett felfelé cammogni. Naaaagyon lassan. 
-Te tudsz fára mászni?-esett le az állam.
-Tanyáról költöztünk ide.
-Komolyan?
-Aha...Inkább az a kérdés, hogy a városi cicus, hogy tud fára mászni?
-A véremben van-másztam lejjebb. 
Összetalálkoztunk. Közel voltunk. Alig pár centire.
-Akkor te tényleg egy macska vagy..!
Nem tudtam mit válaszolni. Csak mosolyogtam.
-Miért jöttél fel?-suttogtam egy kis idő eltelte után.
-Csak nézz a szemembe, és úgy mond, hogy ronda!
Még közelebb húzott magához. Némán szemeztünk. Úgy 5 perc szótlanság után megszólaltam:
-Jó, tényleg nem rossz-kaptam el a fejem.
Armin elégedetten vigyorgott. 
Én egy kicsit szégyelltem magam, de ez biztos látszott az arcomon.
-HAHÓ?! VALAKI?!-kiáltott fel egy ismeretlen.
Odasiettem. Eltoltam az ágakat. Alexy rikácsolt. 
Kidugtam a fejem és válaszoltam:
-Mi az?
-Jött egy tanár. 
-Helyettesít?
-Nem tudom, de az egész osztályt keresi.
Kedvetlenül leugrottam a fáról. Felhúztam a cipőm és elindultam befelé.
-Armin?-nézett rám Alexy.
-Fent-mutattam a fára.
Armin abban a pillanatban huppant le. Ő inkább úgy jött, ahogy ment.

Szombat, még 8 nap.
 Úgy döntöttem, hogy körülnézek a plázában. 
Nincs ötletem, de lehet meglátok valamit, ami nagyon meg fog tetszeni.
4 órája barangoltam az üzletközpontban. 
Csak magamnak vettem pár blúzt, pólót. Körülnéztem pár boltban, de semmi. Leblokkoltam.
Benéztem egy DVD boltba is. Sok jó film, de nem tudom, mit szeretnek. Így nézegettem, amikor valaki megérintette a vállam.
Megfogtam az ismeretlen kezet és szorítani kezdtem.
Megfordultam, és "kicsavartam" az idegen kezet, amikor ráismertem:
-Armin?-hökkentem meg.
-Engedj el!-kiáltotta a fiú.
Elvörösödtem és abbahagytam. Utána egy ördögi vigyor ült az arcomra.
-Mit csinálsz itt?-dörzsölte a kezét.
-Csak vásárolgatok!
-Aha, persze-mosolygott.
-És te mit csinálsz?
-Csak bevásárolok. Tina adott egy listát, mi kell neki.
-Segítek, mert látom nagyon eltévedtél-röhögtem.
Karon fogtam barátom és elindultam az élelmiszerüzlet felé.
-Vár! Ezt meg kell vennem!-nyúlt egy CD-hez.
Nem hallgattam végig, elráncigáltam.



Vasárnap, még 7 nap.
Armin miatt nem tudtam shoppingolni. 
Ma újra próbálkozom, de társasággal.
Elhívtam Violát. 
Vele se ment jobban. Inkább rosszabb volt.
Lerogytam egy padra és gondolkodtam.
-Viola-csillant fel a szemem-vannak nálad rajzok vagy fotók?
-Igen, miért?
-Gyere velem!
Megfogtam a karját és a kézművesboltba tartottam. 

Hétfő, még 6 nap.
Egy  kicsit megnyugodtam, hogy megvan az ajándék.
Armin faggatott, hogy miért voltam a plázában?
De hallgatok mint a sír...

Kedd, még 5 nap.
Kedden nem történt igazán semmi izgalmas.
Castiel megheccelte a helyettes tanárt, ezért büntiben van.
Klasszikus puki párna trükk...fergeteges. 
Mi csak kint ültünk tanítás után a padon. 
Unatkoztunk. 
A szemem sarkából Ambert pillantottam meg.
A barátnőivel trécselt. 
Ők is mennek haza. Ekkor meghallottam:
-Sziasztok csajszik!-hallatszott a rikácsoló hangja-Cupp cupp!
Elfogott a röhögőgörcs. Mindenki engem bámult az udvaron.
-Mit csinálsz te szerencsétlen?!-lépett elém a hárpia.
Azonnal abbahagytam a hahotázást. 
Amber elégedett arccal távozott.
Amikor a suli kapujában állt, utánakiáltottam: 
Cupp cupp!

Szerda, még 4 nap.
 Ma átmegyek az ikrekhez. Sorozatnéző este! 
Alexy a nővérüknél, Tinánál tölti a ma estét. 
Kettesben vagyunk Arminnal....
-Ezek hülyék-tette ezt a kijelentést a sorozat nézése közben Armin.
-Lehet. Én sajnálom.
-Ha ők ilyen buták, csak magukra vessenek.
-Szerintem összeillenek. De ő csak az ivóba járkál ahhoz a szőke ribihez.
-Szerintem a csaj tök rendben van.
Ránéztem Arminra. Egy kicsit meglepett ez a mondat.
-Csak nem féltékeny vagy?-vigyorgott. 
-Mi? Neeem!
Tovább néztük a TV-t. De Armin nem hagyta abba a bölcs meglátásai közzétételét:
-Az a barom miért nem mondja meg a csajnak, hogy szereti? Tiszta hülye...
-Hát ennek több oka is van-kezdtem el-Aybige úrnőféle, Bali Bég csak szolga.
-De akkor is..!
-Te megmernéd mondani egy lánynak, hogy szereted?-fordultam felé.
Armin elvörösödött és elkapta rólam a tekintetét.
-Há..! Te se mernéd!-mosolyogtam elégedetten.
-De te se!-nézett újra rám.
-Én igen.
-Aha, persze.
-Én őszinte ember vagyok, kérdezz bármit.
-Oké.....Ki a legjobb barátod?
-Alexy.
-Ez fájt-durcizott be.
Sok kérdezz-felelek után Armin elhallgatott.
-Mi van? Kifogytál?-kuncogtam.
-Dehogy-ért fülig a szája-van is egy.
-Ne kímélj-dőltem hátra.
-Ha azt mondanám, hogy én több akarok lenni mint barátod, akkor mit mondanál?
Ez lesokkolt. Éreztem, hogy lesz egy ilyen kérdés. De most, hogy feltette nagyon zavarban vagyok.
-Azt mondanám-néztem a szemébe-hogy túl fontos a barátságunk ahhoz, hogyha megpróbálnák és rosszul végződne ne legyél a barátom. Ahhoz túl fontos vagy.
Armin lehajtotta a fejét. 
Én felkaptam a táskám és hazamentem.

Csütörtök, még 3 nap.
Egész nap kerültem Armint. Csengőszónál én pattantam először. 
Felmásztam a fára és elrejtőztem.
Jól is ment.
Hazamentem. Dörömböltek az ajtón. Kinyitottam: Armin viharzott be.
Ledobta magát a kanapéra. 
Nem jutottam szóhoz, csak annyit tudtam kinyögni:
-Ha itt lenne a bácsikám már halott lennél..! 
Leültem némán egy fotelbe. Ő sem szólt, én sem.
Szívesen ordibáltam volna vele, de nem mertem. 
Zokni az ölembe ugrott. Legalább valakivel elterelhetem a gondolataimat.
Elkezdtem simogatni, babusgatni. Szoktam hozzá beszélni. Szerintem érti.
-Mondjad mit csinál ez a csúnya szemű bácsi itt? Nem harapod le a lábát. Nem?-simogattam a kutyusom fülét.
Armin mosolyogva hallgatta a társalgást. Biztos hülyének hisz.
Ránéztem a szemem sarkából. Csak néz engem és vigyorog. 
-Mit akarsz?-komolyodtam el.
-Ennyire felhúztad magad egy ártatlan kérdésen? 
Nem válaszoltam. Csak kimentem a konyhába.
Egy szendviccsel tértem vissza. Ledobtam magam a kanapéra, és mintha ott se lenne Armin nyugodtan olvasgattam.
-Most tényleg nem szólsz hozzám?-sóhajtott.
Ránéztem, majd lapoztam. Szóval veheti igennek.
-Ne csináld már!
Még mindig nem válaszoltam. 
Armin erre leült a padlóra, velem szemben és bámulni kezdett. 
Ez se volt sikeres. Felállt, lehajtott fejjel az ajtó felé vette az irányt.
Akkor Zokni utánament és ugatni kezdett.
Arminnak felcsillant a szeme.
Letérdelt a kutyához és elkezdte ugyan azt, mint én:
-Nézd mit csinál az a csúnya néni..! Biztos süket.
Letettem a könyvet és a fiúra mosolyogtam. Ne szólaltam meg, kivárom a végét.
-Végre figyelsz rám-mondta ezt ellentmondást nem tűrve.
 -Ha már kihasználtad a kutyakártyát fontos lehet. 
 -Csak annyit akartam, hogy ne haragudj.
-Nem haragszom...csak kicsit kínosan éreztem magam.
-Értem...
-De most jobb ha mész-pattantam fel.
Az ajtó felé siettem. Az ablakon át láttam, hogy szörnyű vihar van.
Mint említettem nyár van. Egyszer hét ágra süt a nap, máskor tombol egy vihar.
Ez is a soros keze...azt akarja, hogy megbeszéljük. 
Vagy csak nekem tesz keresztbe.

  
-Úgy látszik maradsz-sóhajtottam.
Az este így telt el. Játszottunk a kutyával, bohóckodtunk.
Egyszer sem terelődött a szó a tudjátok mire.

Péntek, már csak 2 nap.
 Armin nálam töltötte az éjszakát. Markus szobájában aludt. 
Nem szóltunk egymáshoz. De Alexy persze nem hagyta:
-Ezt meg kell beszélnetek!-nyaggatott a buszon.
-Alexy..! Szakadj le a témáról..!-vicsorítottam.
-Ha nem beszélitek meg, akkor...
-Akkor?-szakította félbe Armin.
-Akkor is megfogjátok!-húzta el a száját.
Suliba menet is ezt nyomta. Viola is. Mi csak hallgatunk és tűrtünk. 
-Alexy! Te vagy a legjobb barátom, szeretlek meg minden, de ha nem hagyod abba, esküszöm sportzoknit tömök a szádba..!-fakadtam ki. 
Becsaptam a szekrényem ajtaját és elviharoztam. 
Az ebédszünetet a fán töltöttem. Gondolkodtam.
-Szia!-kiáltott fel Armin.
-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Már tudom.
-Haha..!-gúnyolódtam.
-Nem jössz le?
-Miért ne?
Lemásztam és a fiú mellé lehuppantam a padra. 
-Nem gondolod, hogy túl durván bántál Alexyvel?-fordult felém.
-Legalább megértette.
-Igen...
-Nem gondolod, hogy meg kéne ezt beszélni?-néztem a szemébe.
-Talán...megakarod? 
-Talán....
Csak némán bámultuk egymást.....Nem tudom mi járt a fejében, de nekem csak azon kattogott az agyam, hogy miért nem csókol meg, ha vonzódik hozzám? Nem értem...én biztos megtettem volna a helyében.
Megszólalt a csengő. Egyszerre elindultunk az épületbe.
-Nem jobb így, hogy megbeszéltétek?-fogadott Alexy.
-Te leskelődtél?-mordult rá Armin.
-Nem, csak megbizonyosodtam az igazamról.
-Akkor most tévedtél-kacsintottam rá.
-Mi?-hökkent meg kékecske.
-Azt mondtuk, hogy elfelejtjük és nem beszélünk róla.
Alexy majd felrobbant idegességében. Viola nyugtatta.

Szombat, már csak 1 nap.
Becsomagoltam az ajándékokat, előkerestem egy jó ruhát. 
A holnap TÖKÉLETES lesz!

Vasárnap...!
Arminék családja ebédelni hívott. 
Kelemes, családi hangulat volt. Röhögcséltünk, sztorizgattunk. Kínos babatörténeteket is mesélt Mrs. Wish. 
Alexy és Armin nagyon vörösek voltak, de mi Violával majd leestünk a székünkről a nagy nevetésben. Alexy rá is taposott a lábfejemre.
Az étkezés után elérkezett az ajándékozás.
Armin a szüleitől egy új Nintendo-t kapott, Tinától egy vicces feliratú pólót.
Alexy egy fülest és egy smiley-es felsőt.


Viola egy játékot adott Arminnak, Alexynek egy bekeretezett Halloween-i képet.


  Én Armnnak szintén játékot adtam. Alexynek koncertjegyet.


-De még nincs vége-húztam elő egy nagy becsomagolt doboz szerű tárgyat-Ez Violával együtt "készítettük".
Átnyújtottam a csomagot a testvérpárnak. 
Alexy azonnal magához vette és kibontotta. Mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékot.

"Armin és Alexy Wish képes emlékkönyve"

Igen...egy emlékkönyvet készítettünk Violával. Voltak benne rajzok, kicsi tárgyak (például: egy fagyizós kanál, vagy egy szerencsesüti papír). Meg persze képek.
Megnézegettük, kiegészítettük pár dologgal. Mrs. Wish még babafotót is akart belerakni. Elkapott a röhögőgörcs egy 20 percre.
Sötét volt, mikor hazaindultam. Violát Alexy kísérte haza, engem Armin. Ez a nagy udvariasság..!
Szótlanul mentünk egymás mellett, a földet fixírozva. 
-Abby..kérdezhetek valamit?-fordult felém.
-Ne kímélj!-néztem a szemébe.
-Amikor a padon ültünk, akkor szeretted volna, ha magcsókollak?
-Őszintén?-kanyarodott mosolyra a szám.
-Ha lehet-komolyodott el.
-Szerettem volna.
-Basszus!-dobbantott.
Kacagva elindultam.
-És szerinted ezek a pillanatok visszahozhatók?-jött utánam.
-Nem értem ezzel mire célzol.
Alig tudtam végigmondani a mondatot, Armin magához húzott és megcsókolt.



3 megjegyzés: