2014. július 29., kedd

5. FEJEZET 

2 szöszi, zongora és a vámpír srác   

 

Már be is csengettek, de nem órára siettem. Natahinelhez a DÖK-be.
-NATH!-kiáltottam mikor odaértem. Pont elértem, hogy elment volna.
-Szia! Örülök, hogy látlak-mosolygott rám.
-Hova mész?
-Az igazgatónőhöz, úgy hogy ha megbocsátasz....
-Várj!-rántottam vissza a karjánál fogva.
-Abby, jól vagy?
-Igen, de Castielell kapcsolatban...
-Ne félj, megkapja a méltó büntetését-mondta ezt még mindig mosolyogva.
-Nem szeretném, hogy jelentsd!-engedtem el a karját.
 Nathaniel nem tudott mit válaszolni, csak kínjában felnevetett.
-Rendben-nyögte ki nehezen-de akkor mit mondjak? Jelentenem kell valamit....
-Mondjuk azt, hogy rosszul lettem és hazamentem. 
-És Castiel?
-Róla ne szólj semmit.
Meglepődött, de beleegyezett.
Elindultam de Nath utánam kiáltott:
-Várlak 4-re! 
-Mi?
-A tegnapit bepótolni.
-Angyal vagy!-mosolyogtam. 
-Menj már!-nevetett.
Elmagyaráztam Mr. Frazienek, hogy a DÖK teremben intéztem a papírmunkát. Kim mellé ültem, mert nem szerettem volna Castiel közelébe ülni, vagy mögötte, vagy talán egy vonalban vele.
Utáltam, hogy bámul. Egész órán. Mindig én hagytam el legelőbb a termet. Mindig elbújtam valahova. 
Valamikor Nathaniellel a DÖK-be, valamikor a lány öltözőbe. Még a büfés nő is beengedett a konyhába. 
Mindenki segített, mert megvetették Castot. Mondtam, hogy semmi jelentősége, de ragaszkodtak hozzá. Idegenek is segítettek. 
A nap közepén Alexyvel rejtőzködtünk szünetben a pincében. Zenét hallgattunk és ültünk csendben. 

(Itt egy zeneszám, további jó olvasást: https://www.youtube.com/watch?v=Qc9c12q3mrc)

Ekkor kiborult a bili:
 
-Én ezt nem bírom-sírtam el magam-nem megy. Alexy, segíts!  
Alexy sorosan magához ölelt. Próbált nyugtatni de ő is megijedt, hogy ennyire kiakadtam. Órára nagy nehezen elvonszolt.  Mindenki aggódni kezdett, vagyis a csajok. Úgy döntöttem, hogy nem bujkálok tovább: legyen az, aminek lennie kell.
Persze nem engedtek el egyedül, testőröket kaptam: Rosat és Kimet. 
Testőrnek születtek! *-*
Kint ültünk a padon hosszú szünetben. Igazából lyukas óra volt, mert valamilyen tanári megbeszélés volt.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, egy pillanatra el is felejtetem vöröst, de csak egy pillanatra.
Beszélnünk kéne-tűnt fel Castiel alakja.
   -Nem, nem kell-fordítottam el a fejem. Nem néztem rá.
-Hallottad Abbyt- állt fel a 2 testőrt.
-Ne már csajok. Abby, csak bocsánatot szeretnék kérni...
-Nem kell ezzel fáradnod-álltam fel és a szemébe bámultam-megkértem Nathanielt, hogy ne szóljon a dilinek.
Castiel meghökkent, csak egy kis idő után tudott válaszolni:
-Inkább köptél volna be, minthogy haragudj.
Leültem, még mindig nem néztem rá, nem bírtam volna.
-Lányok kérlek magunkra hagynátok?-mondtam.
-Ahogy akarod-mondták és elmentek, de nem messzire.
Leült mellém vörös és társalogni kezdett:
-Annyira rossz volt könnyes szemmel látni...elszaladt velem a ló, és megbántam. Egy utolsó tetű voltam....
-Nem kell ezt, nem kapsz büntit, ez a lényeg.
-Nem, nem az. Régen az lett volna, de te más vagy...
-Kérlek, hagyd most abba. Nem kell ez a duma.
-Ez nem "duma"! Nézz rám...kérlek...
-Mit csináltál a naplómmal?-kérdeztem könnyes szemekkel. De nem néztem még mindig oda.
-Mi?
-A naplómmal-ismételtem meg.
-Megtaláltam, feltörtem a lakatot és...
-ÉS?!
-Semmi. Nem néztem meg.
Megkönnyebbültem sóhajtottam. Nem tudja...Hál' Istennek!
-Megbocsátasz?
-Nem....ezt nem lehet egy bocsival elintézni.
Nagyot sóhajtott. Csak nézett. Ez idegesítőbb volt, mint ha beszélt 
volna zöldségeket. Én törtem meg a csendet: 
-Jó, megbocsátok, de nem ismerjük egymást-mondtam könnyes szemekkel-te se beszélsz hozzám, én sem. Levegőnek is nézhetsz, annak örülnék a legjobban. Értetted?
Megdöbbentette a dolog. Közelebb hajolt. Beletúrt a hajamba és mélyen a szemembe nézett:
-Ugye csak viccelsz?-suttogta.
-Úgy nézek ki?
Még közelebb hajolt.
-Te most le akarsz kapni? 
Nem szólt semmit, csak bámult. Szerintem ez igent jelentett. 
Letörölte a könnyeim. Csak nézett.
-Engem nem fogsz így megcsókolni. Engem nem dobsz el, mint egy használt rongyot.
Még mindig semmi.
-Undorodom tőled-ezzel felálltam és elsétáltam.
-Nem ismerjük egymást, jó?-fordultam meg.
Lehajtotta a fejét és bólogatott.
A lányok faggatni kezdtek és elmondtam hogy megbocsátottam neki. Totál kiakadtak. 
-TE MEGŐRÜLTÉL?!-ordítottak rám ketten.
-Nyugi, nem dől össze a világ....
-LEHET MEGINT ÍGY KITOL VELED. AKKOR MI LESZ?!
-Semmi. Kötöttünk egy "alkut".
-Mi?-hökkentek meg.
-Nem ismerjük egymást. Nem beszélünk egymással. Átnézek rajta. Ő is rajtam. Ő számomra nem létezik.
Rosa és Kim kicsit nyugodtabb lett, de nagyon féltettek. Mintha 5 éves lennék. 
A délelőtt lassan eltelt. A délután is. Még volt fél órám, hogy bemenjek Nathoz. Úgy döntöttem, sétálok egy kicsit. 
Unalmas....minden olyan unalmas.
Bementem a zeneterembe. Mondtam, hogy a bátyám tanított gitározni. A szüleink zenesuliba járattak általánosban. 
Markus gitározni, én zongorázni jártam. 
Hát leültem a hangszerhez. Régen nem játszottam rajta, de csak belerázódtam. 
Egy dalt játszottam, amit egy filmben hallottam. Nem énekeltem, csak dúdoltam. Legalább 5X eljátszottam. Ekkor az órára néztem: 15:37. Már el kéne indulni. Épp pakoltam, amikor ismerős hang ütötte meg a fülem. 
-Gyönyörű volt. 
Odakaptam a fejem:
 -Bocsánat, de nem emlékszem a nevedre-mondtam a fiúnak.
-Lysander-mosolygott az ismeretlen fiú.
És folytatta:
-A harmadik versszakban az ötödik hang hamis volt. De csak azt vettem észre.
Leült mellém és eljátszotta. 
-Ezt még én sem vettem észre-hökkentem meg.
Magamban megfordult az a gondolat, hogy vámpír és szuper hallása van. Meg hogy mindjárt rámosolyog meglátom majd a nagy hegyes fogait. De ez nem így lett.
-Jól van?-kérdezte Lysander.
-Persze, de kérlek tegezz, egy idősek vagyunk. 
-Bocsánat, megszokás. Bár ez nagyon kínos, de én sem emlékszem a te nevedre.
-Abby-nevettem.
Ránéztem az órára. 15:55. 
-Mennem kell, de köszi, hogy felhívtad a figyelmem.
Mosolygott és bólintott. 
A DÖK a szomszéd terem volt. Bementem és Natahniel....hogy is mondjam.....
aludt.
-Akkor én nem is zavarok-suttogtam. 
El akartam menni, de az ajtó reccsent párat, Nathaniel pedig felriadt.
-Mi hol, hogy?
Halkan nevettem. 
-Sose sajnáld-mondtam-akkor én inkább megyek, még tanulás közben elalszol.
-Nem busszal mész?
-De.
-Még van egy fél órád, míg a busz megjön.
-Meggyőztél. Maradok.
Beszélgettünk. Sokat. Megtudtam, hogy a szülei miatt teper, meg, hogy van egy húga, Amber. 
Szegény! *.*
-Kérdezhetek valamit?-mondta Nath.
-Persze.
-TE MEGHIBBANTÁL?-emelte fel a hangját.
-....
-VÉGRE MEGVAN A JÓ OK, HOGY KIRÚGASSUK CASTIELT, DE NEM......
-Nath, nyugodj le....
-NEM NYUGSZOM MEG. MEGÉRDEMELNÉ EZ A SZEMÉTLÁDA. MIÉRT ABBY?! MIÉRT?!
Össze vissza járkált. Látszott rajta, hogy ideges volt. Nem szóltam semmit. Belém szorult a szó.
-Nem akartam, hogy bajba kerüljön miattam-suttogtam. 
-EZ NEVETSÉGES! SZERETED?!-nézett rám szúrós szemekkel. 
-Te megőrültél?! Nem. Miért akarod, hogy szenvedjen? 
Ekkor leült. Az arcát a kezébe temette. Talán sírt is. 
-Mert miatta én is szenvedtem....  
Megint elakadt a szavam. Nem bírtam nézni. Szomorú volt és nekem fájt ez, hát megkérdeztem:
-Mit tett veled?-suttogtam.
Előhúzott egy képet és átadta nekem.
 
-Ez múlt év Valentin napján készült. Ő ott Seda. Ő volt az első szerelmem.
-És mi történt?
-Castiel elvette tőlem. Azt hazudta Sedanak, hogy megcsalom. Ő elhitte, de nem tudtam megmagyarázni. Próbáltam sokszor, de mind hiába. Egyszer elmentem hozzá, hogy megmagyarázzam és Castiel nyitott ajtót. Jártak. Elvette a számomra legértékesebb embert. Én vele képzeltem el a jövőm, a jelenem meg mindent. Utána a tanulásba temetkeztem.
-És mi lett vele?
-Castielell egy nap után szakítottak, mert csak kíváncsiságból járt vele. Elköltöztek jó messzire. Sose láttam viszont.
Megvigasztaltam Nathot, de Castielt azért se akartam bajba keverni, pedig megérdemelte volna. Igaz még jobban undorodtam tőle. 
Másnap minden normális volt. Reggel a szekrényemhez siettem. Kinyitottam és kiesett belőle egy levél.

Abby!

Nem bírok nem beszélni veled, hallani a nevetésed. Látni mosolyod, szemed ragyogását. Bocsáss meg, nézz rám. Nagyon sajnálom.

                                                                                 Castiel 

Ez nevetséges. Épp összegyűrtem a papírt, amikor valaki megállított. 
-Minden csaj ebben a suliban egy olyan levélről álmodozik.-hallatszott egy lány hang mögöttem. 
-Amber?
-Mit hittél? Ha nem kell az a levél add nekem-vigyorgott.
-Nekem nem kell-nyújtottam oda neki.
-Köszcsi-és nevetve elrohant.
A délután nem volt más. Zongoráztam. Lysander hallgatta. 
Annyiban különbözött, hogy Nath nem aludt. Tanultunk, beszélgettünk. Nathaniel mindig tart az asztalában csokit, vagy ilyesmit. Azt ettük.

A többi hét sem zajlott érdekesebben. Tanulás, zongora és vámpír srác. Nem is tudom eldönteni. A közelében fura érzés kerít hatalmába. Félek és vonzódom egyszerre. 
Mindig ugyan abban az órában a zeneteremben voltam és vártam. 
Lassan eltelt a szeptember. 
Mindig kaptam levelet, amit Ambernek átpasszoltam. Legalább engem nem zaklatott mint az osztály többi tagját. 
Lys tanított zongorázni más dalokat is.
Nathanielell pedig minden délután tanultunk és beszélgettünk. Sokat hülyültünk. Végre egy kicsit felszabadultabb lett.  

A haverokkal (Violával, Alexyvel, Arminnal)
  
Egyre jobban összekovácsolt minket az idő.
A legjobb barátok lettünk!
És, hogy mi van Castielell kérditek.
Semmi.
Ahogy mondtam: átnézek rajat, nem is ismerem.
SZÁMOMRA Ő NEM LÉTEZIK!

 



 





  
 



 

 

9 megjegyzés:

  1. Hogy..hogy..hogy képzeled... folytasd mert belehalok....

    VálaszTörlés
  2. na neee máár folytasd te atya ég és nem tudom hogy Castos lesz-e de ha nem nekem úgyis nagyon tetszik :) folytasd hamar és írj ilyeneket vagy még jobbat :)

    VálaszTörlés
  3. Minnél hamarabb folytit nagyon nagyon tetszik annyira ekszoktam mélyülni ebbe mikor olvasom hogy semmit sem hallok nagyon nagyon sokáig csináld :)

    VálaszTörlés
  4. köszönöm! remélem szoktatok hozzá zenét hallgatni! ;)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó:) én mondjuk jobban örülnék ha nem Casttal jarna.... de ugye ez rajtad mjlikxD folytast mert naggyon naggyon király:$:D

    VálaszTörlés
  6. Armin vagy Castiel, én mind 2 örülnék! Folytasd!! Mikor lesz kövi rész???? FOLYTASD!!!!

    VálaszTörlés